Bridget Jones babát vár
2016.09.14.

Az új Bridget Jones-film egyszer nézős nosztalgiamozi, amiben egy-két egészen jó poén is akad. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Örömteli fejlemény, hogy a második rész (Bridget Jones: Mindjárt megőrülök!) borzalmaira nem kell számítanunk, az első rész (Bridget Jones naplója) üde frissességétől azonban messze járunk. Renée Zellweger könnyedén visszabújt ikonikus szerepébe, amely kedvéért most nem kellett meghíznia (erre indokot szolgáltat a cselekményben, hogy belefogyott a szerelmi bánatba, miután szakított Darcyval), aki természetesen Colin Firth megformálásában ismét visszatért, és pont olyan karót nyelt, kimért úriember, mint azt tőle már megszokhattuk. Most azonban nem a sármosan laza Hugh Granttel kell megküzdenie Bridget kegyeiért, hanem egy tenyérbe mászó amerikai matematikus randiguruval, Jack Qwanttal (Patrick Dempsey).


De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a film sem teszi, lévén már rögtön az első kockákon visszautal a méltán népszerű első részre: Bridget ismét egy flanelpizsiben tátogja teljes átéléssel az All By Myself című dalt, miközben éppen tök egyedül ünnepli a 43. születésnapját. Egy ponton azonban rapre vált, ahogy a film is próbálja tartani a tempót végig a jelennel, vegyítve a nosztalgikus ízeket az aktualitásokkal. És persze azokban a jelenetekben a jobb és a hitelesebb, amikor nosztalgiázik – van abban valami szomorú, ahogyan hősnőnk, igazodva a fesztiválozós hipszter bulikultúrához harmincas barátnőjével kirúg a hámból két sátor és a nagyszínpad között. Persze ennek köszönhetjük, hogy a címben jelzett helyzet előáll: Bridget záros határidőn belül két pasival is összejön, természetesen az amerikai matematikussal és Mark Darcyval, egy keresztelőn. Hogy kié a gyermek – az itt a kérdés. Egyszóval hősnőnk most nem a nagy őt vagy/és önmagát keresi, hanem azt szeretné tudni, ki a gyermekének apja.

A többi bonyodalom pedig erre a szálra épül a filmben: Emma Thompson alakította nőgyógyászostul, munkahelyi bonyodalmastul és két rivalizáló apajelöltestül. Hogy vicces-e a Bridget Jones babát vár? Helyenként kifejezetten, bizonyos jelenetekben viszont már-már kínosan nem: amikor a két pasi egy forgóajtón át próbálja betuszkolni a kezdődő szülési fájdalmaktól szenvedő címszereplőt hosszú másodperceken át, az kifejezetten ciki. Különösen annak fényében, hogy a jelenet azzal indul, hogy az amerikai utoléri motoron az utcán Bridgetet és Darcyt – hogy ezek után, hogy nem jut eszébe egyik szereplőnek sem, hogy fel is lehetne ülni arra a motorra egy szülő nővel, rejtély. Ehelyett a két pasi a hóna alá kapja a nőt, és végighurcolja városon, egészen az ominózus kórházi forgóajtóig. Ezekből a slapstick elemekből akad még pár, és a sárban fehér ruhában a fesztiválon pofára esős is roppant kellemetlen látvány, ráadásul közhely. Amikor azonban Bridget – jó szokásához hűen – marhaságokat dumál, a film emlékeztetni kezd egykori vicces, ironikus önmagára. Egyszóval a kifejezetten jó verbális poénok csak egy-egy újabb dramaturgiai hiányosságig tartanak ki, így pedig a film elég vegyes benyomást kelt. 


Hogy a három forgatókönyvíróból Emma Thompson mit tett hozzá a szkripthez, elég egyértelműnek tetszik az általa alakított férfigyűlölő nőgyógyász karakteréből. Ez utóbbi hivatott talán valamennyire pótolni Daniel Cleaver (Hugh Grant) hiányát, mert lássuk be, az amerikai technoguru karaktere nem igazán vicces, mi több, meglehetősen sótlan – és sajnos nem abban az értelemben, ahogy az Mister Darcyra jellemző. Patrick Dempsey újoncként csak biodíszlet – annyi a szerepe csupán, hogy legyen egy potenciális apajelölt és szerelmi rivális.

A soundtrack mindig is a Bridget Jones-mozik fontos része volt, és ez most sincs másképp. Marvin Gaye, Dionne Warwick, Sister Sledge és The Temptations az egyik oldalon, a másikon pedig Lily Allen és Ed Sheeran. Az utóbbi egyébként kisebb mellékszerepben is feltűnik, és kitűnő alkalmat szolgáltat arra, hogy a film számos geronto-poénja közül a stáb ellője az egyiket. Az énekesbe a Glastonbury fesztiválon fut bele Bridget és a harmincas műsorvezető barátnője (Sarah Solemani), de egyikük sem ismeri fel az 1991-es születésű sztárt. 

Pont ezeknek az aktualizáló gesztusoknak a fényében mondhatjuk el, hogy az alkotók valószínűleg nem csupán nosztalgiamozinak, a fandom kielégítésének szánták a folytatást, hanem szeretnének új, fiatalabb nézőközönséget is toborozni. Kérdés, hogy Ed Sheeran törzsközönségét mennyire érdekli egy negyvenes nő, akinek a kegyeiért egy másik negyvenes és az ötvenes éveit taposó Mister Darcy küzd.
 
A film adatlapja a Magyar Filmadatbázisban, itt érhető el.