Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VISSZAJÁTSZÁS

Experidance: Esszencia
2008. júl. 13.
Az Experidance rendkívül populáris műfaja a „néptánc-show”, melynek a magyar táncvilág széles palettáján való elhelyezése zavarba ejtő szakmai kérdés. VIDA VIRÁG KRITIKÁJA.

Már az együttes megalakulása óta dúl a vita a műfaj megítélése körül, bár a 2000-ben inkább még üdvözölt újdonságtól mára leginkább fanyalgással fordulnak el a szakemberek.  Nem úgy a hazai és nemzetközi közönség, amely egy felmérés szerint a világ tíz legjobb táncegyüttese közé avatta az Experidance-et. A VI. Magyar Táncfesztiválon is bemutatott új estjük, az Esszencia, nyolc év előadásainak legsikeresebbnek tartott pillanatait gyűjtötte össze egy kerettörténet segítségével.

Jelenetkép
Jelenet az előadásból

A külföldi mintára létrehozott együttes olyan nemzetközi hírű társulatokról vehetett példát, mint a Riverdance vagy a Lord of Dance. Hazánkban Román Sándor ismerte fel elsőként, hogy a magyar néptánc épp oly megfelelő alap a tánc piaci árucikké tételéhez, mint tőlünk nyugatabbra az ír néptánc. A tradíciót szorosabban követő korai műsorok sikere után (Naplegenda) az együttesvezető-koreográfus mintha felbátorodott volna, s az évek során hagyományos táncainknak merészebbnél merészebb, különféle showelemekkel tűzdelt változatait alkotta meg. Ezt mutatja az Esszencia időbeli, vertikális metszete is. Az ex-néptáncos, balettmesteri végzettséggel is rendelkező együttesvezető koreográfiái technikai alapjaként megtartotta a magyar néptánc markáns ritmikáját és a férfitáncok csapásolásának virtuóz technikáját (igaz, nála a nők is gyakran csapásolnak), s mindezt állandó táncnyelvvé tette, mellyel szándékai szerint mindent ki tud fejezni. Más kérdés azonban, hogy a választott táncnyelv felszínes, emellett a kifejezés mélyebb tartományaira teljes mértékben alkalmatlan. Amíg a kortárs tánc minden sallangtól, póztól, a nem őszinte, megkövesedett kifejezési formáktól igyekszik megtisztítani a táncot és a mozgást, addig Román inkább mindent összekever, és az egészet csillogó-villogó, neonszínű anyaggal hinti meg, ami elfed minden valódi gondolatot.

Jelenetkép
Jelenet az előadásból

Az Esszenciában rengeteg, nehezen egymás mellé illeszthető táncstílus jelenik meg, így az akrobatika; az eleve kevert műfajú, de már önálló táncstílusként teret hódított ’történetmesélő’ show-tánc; vagy – az este egyik gyenge pontját képező – a klasszikus balett is. Igaz, korábban Novák Ferencnek is volt hasonló próbálkozása, amikor ritmikus gimnasztikázók, brake-esek és néptáncosok lepték el a színpadot egyik előadásában. Novák azonban szerencsére átengedte a műfajt Román Sándornak, aki amerikai tanulmányaiból és az ott magába szívott gazdasági alapú szemléletből tökéletesen tudott és tud profitálni, és mára hivatásos táncosok segítségével professzionális szintre emelte a giccset.

Az igényesen összeállított, operettgálára emlékeztető előadás színpada cirkuszporonddá alakul, s a soványka kerettörténetben egy fiú és egy lány egymásra találása, egy gorombának tűnő cirkuszigazgató és a cirkuszvilág figurái próbálják összefogni a korábban más kontextusban már elsütött műsorszámokat. A cirkusz mint választott témakör egyébként igen tág,  és számos koreográfus használta már, hogy általa teremtsen dramaturgiai egységet darabjában.

Jelenetkép. Fotók: experidance.hu
Jelenet az előadásból (Forrás: experidance.hu)

Miközben az előadás miliője leginkább a kínai piacok harsány, kommersz árudömpingjével mutat közeli rokonságot, néhány igen ötletes jelenet mégis megemlíthető. A legkiemelkedőbb például a ’vonat-jelenet’, melyben bonyolult taktusokból összeállított mozgásokkal az induló, futó, majd a lassuló vonat hanghatásait idézik fel a jól képzett táncosok. Kedves a szteppelő ikerlányok jelenete, és a finálé fáklyás száma is egészen hatásos, bár erősen rontja a látványt a háttérben világító, díszletfalként funkcionáló óriási Experidance felirat. Hogy mindennek mi köze van a néptánchoz, azt nehéz lenne megmondani.

Az Experidance precízen összeállított tánc-és látványvilággal dolgozik, előadásaik nem odavetett koreográfiák összességét jelentik. Rokonszenves, hogy Román Sándor nem „nézi le” közönségét – nyilván ez sikerének egyik kulcsa –, és szórakoztató, bár vitatható ízléssel összeállított minőségi giccset hoz létre. És mégis: elszomorító, hogy értékvesztett világunkban a „néptánc-show” felszínes csillogása révén az egyik legnépszerűbb táncműfajjá tudott válni.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek