Pataky Klári: Nagyon jól vagyok, lszi ne keress!
2008.01.01.

Lepusztult gyárcsarnok, érzékeny, rebbenékeny táncosnők, maguk ellen forduló szavak, gyászfolyamat táncban elmesélve. Pillangóröptetés tépett szárnyacskákkal, több szólamban. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Jelenet az előadásból. Forrás: sinpage.org
Jelenet az előadásból. Forrás: sinpage.org
Kivételesen egy ábrándos lelkű, régi barátommal szerettem volna ellátogatni a SÍN-be, és tudtam, hogy nincs más forgatókönyv: álmokat kell produkálnom (hangsúly mindhárom szón). Némi előzetes latolgatás után az egyhetes II. Gesztus Fesztivál előadássorozatából Pataky Klári Nagyon jól vagyok, lszi ne keress! című, nemrég a Tivoliban debütált darabjára böktem, és szerencsém volt. Persze, nyilván több ez, mint szerencse, Pataky Kláriban lehet bízni, nem tartozik az előadásgyárosok közé – az utóbbi években átlagosan évi egy-két bemutatóval állt elő –, mindig kiérlelt és rafinált produkciók születnek a keze alatt. Igen széles skálán mozgó, könnyed, játékos alkotó, bátran váltogatja a stílusokat az ironikus, szellemes Katona történetétől a retrómániás, érzelmi karambolokat felvonultató Hull az elsárgult… című darabon át egészen a minimalista szépségű Boleróig. Vannak egyműves, megszállott koreográfusok, akik minden darabjuknál ugyanannak a lenyűgöző monstrumnak a részeit csiszolgatják, míg mások minden próbafolyamatnál tiszta lappal, kíváncsian és nyitottan ugranak fejest az ismeretlenbe. Pataky Klári egyértelműen az utóbbiak közé tartozik.

A Jól vagyok, lszi ne keress! muszlinruhában felbukkanó, fiatal táncosnői a SÍN gyárépületének csupasz, több emelet magasságú falai között olyan erővel hatnak, mintha valaki egy pár összemorzsolt, csillámos pillangót dobott volna egy betonkeverőbe: kifinomult figurák egy indusztriális színpadtéren. A néhai díszletgyárban kialakított SÍN színpada mellesleg egészen különleges tér. Bár elsőre kissé nyersnek, félkésznek és rusztikusnak tűnik, az elképesztő belmagasság, a körben magasba futó fémlépcsők, a nyílt, bármilyen irányból megközelíthető színpad rengeteg lehetőséget tartogat (olyanokat is, melyeket más, térspecifikusabb produkciók jobban kihasználnak). A Jól vagyok, lszi ne keress! esetében a színpadtér tágassága, és kontrasztként szolgáló rusztikus jellege meghatározó.

Jelenet az előadásból. Forrás: sinpage.org
Jelenet az előadásból. Forrás: sinpage.org

Díszlet helyett egyetlen pad árválkodik: lányok kispadon, parkolópályán, öregasszonyokra és petrezselymet áruló kamaszlányokra jellemző helyzetben. A padon üldögélő lányok közül egyvalaki mindig hátrahajlik, rábízza magát a véletlenre. A koreográfusra máskor oly jellemző ironikus humor most háttérbe szorul: érzékeny, rebbenő, szenvedélyes, tiszta táncot látunk. A táncosnők megannyi miniszólóban szinte beröpködik a teret, néha majdnem az önkívületi állapot határán. Megrögzött álmodozók, elszabadult árnyacskák, könnyű léptű, szomorkás nimfák. Nagyon eltérő karakterek, mindannyian izgalmasak, de Kántor Kata koncentrált, vibráló jelenléte a legszuggesztívabb. Pataky Klári darabja magánéleti krízisekről ad számot, arról az állapotról, amikor valaki megpróbál egy régi kapcsolat romjai alól kimászni és valahogy meggyógyulni, újra összerakni magát, segítségül híva a lepergő napokat, a felejtést és az emlékezést. Beavatási szertartás ez is, határállapot, egy köztes, liminális fázis megismerése: se itt, se ott.

Pataky Klári ez alkalommal is számos meglepetést tartogat. A legfontosabb ezek közül a táncszínpadon mindig kockázatos, szavakkal való játék. Azonban a verbalitás az előadásban nem triviális módon bukkan fel, nem egyszerű közlések formájában, hanem sokkal rejtélyesebben, költőibben, kevésbé racionálisan. A címként szereplő mondatot suttogják, sikoltják a táncosnők, elfulladt sóhajjá, fájdalmas zengéssé transzformálva, kósza szavakká, sőt olykor magukban álló hangokká zilálva a szerkezetet. A szavak kiszakadnak a mondatból, mindegyiket másik táncosnő mondja ki, oly módon, míg végül a mondat egyszerre jelenti önmagát és az ellenkezőjét: a „Nagyon jól vagyok, lszi ne keress” mondat optimizmusát a felváltja a „Nem vagyok jól, lszi keress” tétova vágyakozása.

V.ö.: Juhász Dóra: Keddi S(z)ínező

Táncolják:  Arany Virág, Dányi Viktória, Domokos Flóra, Kántor Katalin, Tonhaiser Tünde,  Jelmez:  Szeibert Katalin,  Smink:  Károlyi Balázs,  Fény:  Szirtes Attila,  Koreográfia:  Pataky Klári
Megítélt támogatás: 800 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az előadás létrehozására
További támogatás: 250 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az előadás forgalmazására a Gödörben és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban (2008, Táncművészeti Kollégium)
További támogatás: 200 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az előadás bemutatására Gdanskban (2009)