A nagy gesztusok ideje lejárt, a világ folyása szerénységre int. Budapest erről mintha tudomást se venne, Róma fénykorához mérhető gigantikus beruházásokba ömlik a pénz – nem mellesleg a mi pénzünk, a birodalom polgáraié. A hatalom építési kedvét nem szegi a megannyi tiltakozó memorandum, és magát makacsul a fákhoz láncoló aktivista. Immár a Népstadion vasbeton szerkezetét is kíméletlen vas-állkapcsok marcangolják, pedig vélhetően egyetlen bűne, hogy a szocializmus idején volt mersze felépülni. Hasonló sors vár a Déli pályaudvarra is, a szakmai tiltakozás pedig lanyhul, csendes apátiába fordul, vagy jól fizető állami megbízásokkal oldja kognitív disszonanciáját. A vesztes a város, a civil társadalom, ezért is fontos minden olyan kezdeményezés, amely a politikát megkerülve, a civil szféra felől igyekszik befolyásolni a városhasználat szokásait. 

A Kortárs Építészeti Központ kezdettől fogva arra koncentrál minden projektjével, hogy a városlakók és a város közti kapcsolatot erősítse. Az építészet valódi hivatása, hogy megteremtse ennek fizikai kereteit, nem pedig az, hogy demonstratív eszközzé váljon a mindenkori hatalom kezében. Éppen ezért különösen értékes a XXI. században teljesen átstrukturálódott nagyvárosok esetében a meglévő épületállomány, amely eredetileg talán egész más célra épült, és a megváltozott használati szokások következtében sokszor üresen vár sorsára. A legjellemzőbb példa Budapesten a Rákóczi út, ahol alig húsz éve még tömegek hömpölyögtek a teli kirakatok előtt. Ma leginkább csak a forgalom hömpölyög, a kirakatok pedig üresen, porosan, leragasztva egy külvárosi autópálya-szakasz csüggedt képet mutatják. Szokás ezért a plázákat okolni, ám a jelenség ennél összetettebb, és a működő városnegyedek – akár egy sarokra onnét – azt mutatják, hogy az utca még mindig nem halára ítélt helyszíne a városi kultúrának.  

A KÉK három éve futó Lakatlan programja az üresen és kihasználatlanul álló ingatlanok közcélú, közösségi hasznosításával foglalkozik, külföldi példákon, workshopokon, és akciókon keresztül igyekszik megtalálni annak a módját, hogy ezek a helyiségek akár csak ideiglenesen is, de visszakerüljenek a város vérkeringésébe. Ennek a sorozatnak egyik állomása az április elejétől május elejéig zajló Nyitva! Fesztivál, melynek során belvárosi üzleteket adnak tulajdonosaik átmenetileg használatba kreatív kezdő vállalkozásoknak. A projekt ötletgazdája és szervezője, Oravecz Júlia hallgatója volt a Moholy Nagy Művészeti Egyetem design management szakán e tárgyban lezajlott kurzusának, és szakdolgozatát is az üres ingatlanok hasznosításában közvetítőként fellépő – civil, for-profit és önkormányzati – szervezetek lehetséges szerepéről írta. Angliában például azok a tulajdonosok, akiknek az üzlete 3 hónapnál tovább áll üresen, extra ingatlanadót fizetnek, ám ez alól mentesülhetnek, ha ingatlanjukat kulturális civil kezdeményezésekre adják bérbe. 

A Lakatlan projekt keretében arra keresnek a szakemberek választ, hogy Magyarországon milyen eszközökkel támogatható az ingatlantulajdonosok és a kezdő vállalkozások egymásra találása. Első lépésben létrehoztak egy üres ingatlanokat gyűjtő térképet, ahová bárki feltöltheti az általa ismert üres ingatlanok adatait. A Fővárosi Önkormányzat Városfejlesztési Irodájának kezdeményezésében Finta Sándor volt főépítész indította el a Rögtön Jövök programot, amely az önkormányzati tulajdonú üres üzlethelyiségek rugalmas és egységes kezelését célozta. Az igény hatalmas, a 2013-ban kiírt Töltsd újra felhívásra például 403 pályázat érkezett. Az önkormányzati tulajdonú helyiségek hasznosítása azonban jogi szempontból még akkor is nehézkes, ha a hivatal amúgy nyitott lenne a közösségi kezdeményezésekre. Ezért tűnt könnyebben járható útnak a magántulajdonú ingatlanok fókuszba helyezése, amelyekből ugyancsak jó pár áll üresen. A még szokatlan formának és a körülményes és tisztázatlan jogi háttérnek köszönhetően a szervezők hosszú távú program helyett egy akció-szerű, látványos megoldást választottak a lehetőség népszerűsítésére. 

A második alkalommal megrendezett Nyitva! Fesztivál mottója, hogy rövid távon, és elköteleződés nélkül vállalhatnak „próbaházasságot” az üzletek és a bérlők. A tulajdonosok egy hónapra ingyen adják bérbe ingatlanjukat, cserébe a beköltöző rendbe hozza és vonzóvá teszi a helyiséget, és olyan programokat kínál, amelyek becsalogatják az utcáról a közönséget. A tulajdonos jól jár, hisz a megnövekedett figyelem révén nagyobb eséllyel találhat gazdára esetleg évek óta kiadatlan üzlete. A kezdő kreatívok előnyei nyilvánvalóak, minden arra inspirálja őket, hogy kihasználják az egy hónapos ingyenes lehetőséget kvalitásaik bemutatására. Az akció közvetett nyertese a város, amely megismerkedhet nem csak a műhelyek munkájával, hanem azzal a modellel is, amelynek erősítése révén képessé válhat az önálló és önfenntartó megújulásra. 

A Kortárs Építészeti Központ munkatársai, Oravecz Júlia és Schanz Judit mecénásként az úttörő folyamat koordinálását végezték. A szóba jöhető helyiségek felkutatása részben önkéntesek segítségével történt, akik az utcán nyitott szemmel járva derítették fel a potenciális ingatlanokat. Ezt követően megkeresték a tulajdonosokat, és felajánlották nekik a lehetőséget az egy hónapos bérletre – amire természetesen csak azok mondtak igent, akik valami miatt eleve fogékonyak a rugalmas hasznosításra, és nem csapták le azonnal a telefont a különös ügynöki ajánlat hallatán. A projekteket pályázaton választották ki, idén 70 jelentkezőből 28-at juttatott tovább a KÉK és a Kreater Társadalmi Innovációs Ügynökség szakembereiből, egy tavalyi sikeres üzlettulajdonosból és a Járókelő.hu közérdekű városi probléma-bejelentő honlap alapítójából álló zsűri. A társadalmi innováció és a középtávon is hatékony, városi értéket teremtő tervek élveztek előnyt, a tényleges jelöltet azután a tulajdonos választhatta ki a csapatok bemutatkozó videója alapján. 

Hat helyszínen kilenc izgalmas és megújulást célzó program talált helyet magának, részben társbérletben. Hetedik helyszínként a Kazinczy utca falain Budapest like címmel művészi utcai plakátkiállítás látható egy hónapig, illetve addig, amíg a kereskedelmi célú utcaművészet felül nem ragasztja. A Villányi úton egymás mellett két üzlet működik, az egyikben a Nano várja a gyerekeket kreatív foglalkozásokkal, egyedi design ruhákkal, a Szurákatalak pedig a gyerekkori cukorbetegségre vonatkozó életvezetési tanácsokkal. A másik műhelyben az újrahasznosításé a főszerep a RePityke redesign jóvoltából, a Hungary to Go pedig kortárs design magyaros szuveníreket kínál. A Tompa utcába a Cimbi és a Madula Műhely költözött, közösön képviselve a nagyvárosba becsempészhető zöld és fenntartható megoldásokat. A Cimbi kidobásra ítélt molinóból készít táskákat, a Mandula Műhely közössége a zöldet hozza közel a betérő városlakókhoz. A Paulay Ede utcában az Első Pécsi Bőrgyár műemlék épületében négy alkotóközösség költözött össze: grafikusok, képzőművészek, designerek tartanak filmklubot, előadásokat, workshopokat az egy hónapig nyitva tartó pop-up bolt kínálatát kísérve. A Vitkovics Mihály utcában két szomszédos helyiségben egy kortárs képzőművészeti akció Gondnoka és egy kultúrákat összekötő ajtó, a Door várja a látogatókat. A Gondnok projekt keretében Kádár László mozirajongó Teremőr válogat 30 napon át 30 fiatal képzőművész felajánlott alkotásaiból, napi választását a facebookon közzétett videókban kommentálva. A kész kiállítás az utolsó napon nyílik. A szomszédban a kultúraközvetítésé a főszerep, magyar és nemzetközi önkéntesek, menekült fiatalok, Budapesten élő külföldiek, középiskolások, egyetemisták, designerek várják az idegen kultúrákra nyitott látogatókat nyitott ajtóval. Az események lényege nem a szorosan vett üzleti megkapaszkodás, hanem a fesztivál jelleg – a kiválasztott csapatok egytől egyik izgalmas és kreatív programokkal töltik ki a rendelkezésükre álló egy hónapot. 

A Nyitva! Fesztivál nem titkolt célja a társadalmi kohézió erősítésére, és ennek során nem csak a helyet keresők és a tulajdonosok igényeinek összefésülésében vállal úttörő mecénási szerepet. A központilag irányított város és társadalom passzív modelljével szemben az önszerveződés lehetőségére hívja fel a figyelmet, alternatívát kínálva a tevékeny közösségeknek az üzleti és politikai megfontolásból elkövetett „városmerényletekkel” szemben.