Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

AVATÁR VAGYOK

Jeli Viktória-Tasnádi István: kettős:játék /Kolibri Színház
2016. márc. 5.
Az vagyok, aki lenni szeretnék – ezt kínálja a virtuális valóság bárkinek. Szuperhős, szépségkirálynő, sikeres és gazdag – csak egy jó avatárt kell kitalálni hozzá. Az meg nem nehéz. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.

Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból

Jeli Viktória és Tasnádi István kettős:játék című darabja épp úgy nem az örökkévalóságnak született, mint a Cyber Cyrano vagy az East Balkán. Egyrészt a mából, másrészt a mának íródtak – és hozzátenném azt is, hogy az ifjúsági korosztálynak, valahol az ábécé végén, Y vagy Z, mindegy is, mert nem igaz, nézze csak meg az ábécé eleje is.

Ma, amikor egy bölcsődés gyerek előbb tud az iPaden „lapozni”, mint a könyvben, nem túlzás azt jósolni, hogy élete jelentős részét a világhálón fogja tölteni. Vagyis a virtuális közegben való eligazodást éppen úgy tanulni (és tanítani) kell, mint a valóság „használatát”.

Vidovszky György, aki a fiatal nemzedékkel való színházi párbeszéd egyik legelhivatottabb és legtehetségesebb mestere, a kettős:játék című előadásban is – szokása szerint – kérdőjelekben utazik. Aki arra számít, hogy megtudja, hogyan kell a hasznunkra fordítani ezt a terepet, csalódni fog. Aki nyitott szemmel és füllel a nem annyira verbális, mint inkább színházi kérdések megfogalmazódására figyel, az jobban jár.

Az előadás tényleg kettős játék; két részre osztják a közönséget is. Az egyik halmaz egy makaszfiú, a másik egy kamaszlány szemszögéből látja a chatszobában zajló játékot, vagyis mindenki megfigyelheti, ahogyan egy valóságos személy egy másik valóságos személy avatárjával bonyolítja virtuális életét, természetesen a saját avatárján keresztül.

Persze, nem arról van szó, hogy a chatszobában mozgó avatár egészen más, mint aki mögötte van; hiszen a valóságos figura karaktere szűrődik bele. Hozzáadódnak a vágyott vonások, elhallgatódnak a takarni akart tulajdonságok – érdekes egyveleg. Én a lány, Tünde szemszögéből láttam az Aragorn15-tel alakuló kapcsolatot, és csak olykor hallottam a szomszédos helyiségből átszűrődő zajokat, amelyek a fiú, Hárún és Tünde avatárja, Arwen14 térfelén keletkeztek.

De a szerzők és a rendező nemcsak a virtuális párkapcsolatra koncentráltak, hanem a „mellékhatásokra” is: hogyan lazul, majd szakadozik Tünde kapcsolata a saját valóságos környezetével, hogyan söpri ki virtuális életéből a valóságos barátokat egy bizonyos Hide segítségével, hogyan marad magára „odabent”, és szép lassan nyilván „idekint” is… Ugyancsak fontos mellékhatás, hogy az eltitkolni vágyott tulajdonságok tekintetében a virtuális kamaszközösség meglehetősen intoleráns, vagyis az eltitkolás érthető… A valóságos találkozás aztán persze ennél jobban alakul.

Forrás: Kolibri Színház
Forrás: Kolibri Színház

Az előadás bonyolult struktúráját sikerült működőképesre építeni. A két helyszín által ugyan a nézők mindenképpen veszítenek, de a sztori előrehaladtával egyre többet sejthetünk meg a másik helyszín történéseiből. Vidovszky színházi értelemben megint elment a falig: könnyű kézzel elénk pakolja a gondolkodnivalót. Anélkül, hogy véleményezné – miközben segít bennünket a saját vélemény kialakításában. A vetítéssel és a hangsúlyosan meseszerű, fantáziadús megjelenítéssel (a jelmez Szabó Gergely, a díszlet Pintér Réka munkája) vonzóvá teszi a virtuális világot és az abban való létezés határtalanságát, ezért hiteles a veszélyek megjelenítése is.

A színészek erőteljesen, hatásosan képviselik a figura helyzetét – ez a „teljes odaadás”, a saját igazságban való mély meggyőződés ugyancsak a hitelességet , valamint a közönség gondolkodásra serkentését erősíti. Bartos Ági és Nizsai Dániel a valódi figurákat, Császár Réka és Fehér Dániel az avatárokat játssza; Ruszina Szabolcs a virtuális tér „takarítóját”, a Hide-ot, Szanitter Dávid pedig a Wifimant. Közreműködik még Alexics Rita, Nyakas Edit, Bárdi Gergő, Megyes Melinda és Mészáros Tamás.

A Kolibri Színház előadása megint „forró” problémát tár elénk. Olyant, amiről tudtuk, hogy létezik, de eddig nemigen bíbelődtünk vele, és magunkban nem jutottunk a közhelyeknél tovább. Most azonban elgondolkodom azon, kik és mivel töltik az idejüket azok a kamaszgyerek ismerőseim, akik olyan jól elvannak a felnőtt társaság nélkül…
 
Az előadás adatlapja a port.hu-n található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek