 Szőke Attila az előadásban |
Nem véletlen, hogy az eredetiben is fontos Feste, Olivia grófnő bolondja itt a szokottnál is hangsúlyosabb szerephez jut, hiszen ő az, aki a két, a darabban egymástól többé-kevésbé következetesen elkülönülő területet egymással összekapcsolja. Aki sehol sincs, az mindenütt ott van: a társadalmon kívülrekedt bolondnak éppúgy szabad bejárása van az egymást folyton összecserélő szerelmesek világába, ahogy a korhelykedésből életfilozófiát kreáló Böföghy Tóbi és cimborái körébe. Szőke Attila a bolond szerepében fáradhatatlanul komédiázza végig az előadást, miközben mindentudása – hiszen egyedül ő ismeri fel Cesarióban a lányt, Violát – csipetnyi keserűséget és nem kevés kajánságot csempész alakításába. Feste jelentőségét húzza alá, hogy ő nyitja és zárja az előadást: egyszerre kintről és bentről figyeli, játékmesterként irányítja az eseményeket.
Vagy inkább koncertmesterként, hiszen Telihay Péter – az eredeti darabban olvasható utalásoktól korántsem idegenül! – (élő)zenés vígjátékként játszatja a Vízkeresztet a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával. A rendező Metallica, U2 és Kispál-számokat hív segítségül ahhoz, hogy a szavakkal kimondhatatlant ábrázolja, s ez többnyire sikerül is neki – például amikor Cesario és Viola hátukat egymásnak vetve éneklik a U2-tól a With or without you című nótát, vagy a Cesario és Olivia aktusa köré kerekített, ironizáló zenei betéteknél. (Részint ezért evidens választás Nádasdy Ádám jól mondható, ízig-vérig mai szövege az előadáshoz.) Aki ismeri a szabadkai csapatot, tudja, hogy bár prózai társulatról van szó, a zenés epizódoknál mégsem kell a nézőtéren szemlesütve pironkodnunk: az itteni színészek tudnak és mernek is énekelni – és többen közülük milyen jól…
 Pálfi Ervin és ifj. Kucsera Géza az előadásban |
A szintén Telihay jegyezte játéktér homokkal felszórt piciny síkság, ennek két oldalán, egymással szemben ül a nézőtér két fele. (A háttérben meg a gyulai vár. A Tószínpad mint választott helyszín igazi telitalálat: az autentikus bulihangulat megteremtésében sokat segít a csillagos nyári égbolt – szabadtéri rockkoncert à la Shakespeare.) A téglalap két rövidebbik oldalán a két szomszédvár: Orsino kerevete leopárd(?)mintás emelvényen, szemben Olivia fehéroszlopos, tükrös rezidenciája. A kettő között ingajáratban közlekedtethető fémplató, és van még egy jókora asztal, megrakva minden földi jóval. A darabban a szexualitás központi téma már csak a sok nemcsere miatt is: a konyhai kellékek legfőképp ahhoz kellenek, hogy a gasztronómia és a szerelem művészete közötti kapcsolat működésbe lépjen (gondoljunk a jókora uborkát élvetegen szeletelő társalkodónőre, Máriára, vagy az ivócimboráknak az Olivia szerelmével kecsegtető levelétől megrészegült, csokikrémet faló Malvolióra).
 Kovács Frigyes, Szilágyi Nándor és Vicei Natália az előadásban |
Ezek egyébként csakúgy, mint a rendező egyéb ötletei, néha működnek, sokszor meg inkább nem: a három órán keresztül az üres térben álldogáló, a naiv néző által fontosnak gondolt asztal a játékidő túlnyomó részében mintha láthatatlan lenne. Ahogy a teret egyik oldalról lezáró torz tükörről – mint a darabbeli sok csalás és álcázás miatt a Vízkereszt-előadások evidens kellékéről – is gondolhatott volna valamit Telihay. Ez a látottak egészére is érvényes megállapítás: a szabadkaiak produkciója bizonyosan nem úgy fog bevonulni a színháztörténetbe, mint a legeredetibb rendezői koncepcióval bíró Vízkereszt-előadás. A több szálon futó vígjáték bonyolult szerkezetéről, a travesztizmus előtérbe helyezéséről, egyáltalán a nemiséghez való lehetséges viszonyulások egyszerre emelkedett és közönséges nyelven való megfogalmazásáról szóló könyvtárnyi szakirodalmat Telihay rendezése zárójelbe rakja. Ami pedig igazán csodálatos, hogy bár nincs tettenérhető, következetesen végigvitt gondolat, az előadás mégis működik.
 G. Erdélyi Hermina és Körmöci Petronella az előadásban |
Köszönhető mindez elsősorban a magabiztos színészi munkának. Kálló Béla lezser, elegánsan életunt dandy Orsinója, Körmöci Petronella főállásban gyászoló, a kelleténél hangyányival közönségesebb Oliviája kissé háttérbe szorul: előbbi szinte végig kanapéján ülve-fekve, némán figyeli a lába előtt zajló történéseket. G. Erdélyi Hermina lekezelő, szemtelen kölyök-Cesario és érzelemgazdag, romantikus bakfis-Viola. A sokáig csupán a zenekar egyik tagjaként figyelt Pálfi Ervin kisfiús Sebastianként válik fontossá a zárlatban.
 Csernik Árpád az előadásban. Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
A fiatalok megnyerő teljesítményét a tapasztaltabb szabadkai színészek jól kiegészítik: Kovács Frigyesről tudtuk, hogy nagy mókamester, de a részeg haspók Böföghy Tóbiként egyenesen szenzációs. Ideális társa Szilágyi Nándor lassabb (ész)járású Fonnyadi Ábrisa: a színen lévők közül egyedül ő nem veszi észre a Böföghy és Mária között szövődő gyengéd szálakat. Utóbbi szerepében Vicei Natália megint remek: egyszerre tud nagyszájú, vérbő asszonyság és gyengéd, szentimentális szerető lenni. Aki pedig a kis csapat bizarr humorérzékét mindvégig élteti: Csernik Árpád felfuvalkodott Malvoliója, aki öltözködésében éppoly szögletes, mint mozgásában vagy beszédében. A komolyan vett, mesterien űzött komédiázást bármeddig képes lennék elnézni. Emiatt pedig ez esetben könnyű szívvel mondok le a mélyebb gondolatokról is.
Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008