A Concerto Budapest koncertje
2015.12.09.

Bemutatkozás a magyar közönség előtt: Matan Porat Brahms B-dúr zongoraversenyével tette le névjegyét a Zeneakadémián. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.

Keller András innovatív gondolkodásmódja nemcsak a Concerto Budapest hangversenyműsorainak megtervezésében nyilvánul meg, de abban is, ahogyan a karmester zenekarának vendégművészeit kiválasztja. Gilles Apaptól James Galwayig, Evelyn Glennie-től Khatia Buniatishviliig a zenekar koncertjein számos olyan külföldi szólista lépett már fel, akit mifelénk korábban kevesen ismertek, és/vagy akit Keller meghívása nélkül talán nem hallhattunk volna.

Matan Porat
Matan Porat

Legutóbb a budapesti közönség egy izraeli születésű zongoraművésszel ismerkedhetett meg a Concerto Budapest Brahms–Richard Strauss-estjén. Matan Porat (1982), aki jelenleg Berlinben él, de a New York-i Juilliard School növendéke volt, olyan tanároknál tanult, mint Murray Perahia vagy Maria João Pires, de Budapesten is járt néhányszor – igaz, nem koncertezni, hanem azért, hogy órákat vegyen Rados Ferenctől. Keller zenekarával turnézott már Franciaországban, Magyarországon azonban ez alkalommal lépett fel először a Concerto Budapest szólistájaként.

Brahms rangrejtett „ötödik szimfóniája”, a B-dúr zongoraverseny (op. 83), amely valójában a 2. és a 3. szimfónia között keletkezett 1881-ben, a versenymű-irodalom egyik leghálátlanabb darabja: nagyon sokat követel, erősen igénybe veszi a szólistát, de a hagyományos versenyművektől elvárt virtuóz csillogással adósunk marad, helyette a zongora és a zenekar rendkívül magasrendű és olykor filozofikus párbeszédét halljuk, szinte kamarazenei keretek között. Matan Porat a darab minden szépségét és költőiségét felszínre segítette. Érces hangja a magasban kristályosan cseng, a mélyben férfiasan zeng, az előadásmód egyik fő elemeként a megzabolázott szenvedélyt üdvözölhettük, a másikat pedig a folyamatok virtuális terét kitágító, bölcs időgazdálkodásban ismerhettük fel. Nem puszta játékos paradoxon, ha a kritikus azt írja, a zongoraművész robusztus gyengédséggel játszott, inkább a zenei magatartás esszenciája. A széles gesztusú nyitótétel után Matan Porat gondolatgazdag játékossággal muzsikált a scherzóban, az Andante pedig igazi nagy zenélést hozott végtelen kifinomultsággal (és a szólamvezető Szabó Judit ihletett csellószólójával). Sziporkázás, játékosság, könnyedség és fény jellemezte a finálé megszólaltatását. Matan Porat, aki biztos tudású, teherbíró zongoristaként és jelentős muzsikusegyéniségként mutatkozott be Budapesten, a ráadásként megszólaltatott Schumann-tételben a billentés tisztaságával és az áttetsző faktúra élményével nyűgözte le hallgatóit.

Héja Domonkos
Héja Domonkos

Versenyműnek álcázott szimfónia után szimfonikus költeménnyé átformált lételméleti traktátus. Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustra című alkotását (op. 30 – 1896) Héja Domonkos – helyesen – nem a bölcselet, hanem a drámaiság és érzékiség felől közelítette meg. Strauss maga hangsúlyozta művéről szólva, hogy a művel nem filozofikus zenét szándékozott írni, sokkal inkább az emberiség fejlődésének eszméjét kívánta bemutatni. Héja, akinek rutinos és alkalmazkodó vezényletével a Concerto Budapest már a Brahms-versenyművet is inspiráló partnerként kísérte, a mű nagyszabású bevezetőjével azt az érzést jelenítette meg, amelyet Rilke néhány évvel később így fogalmaz meg a Hetedik duinói elégia egy szinte jelmondattá híresedett részletében: Hiersein ist herrlich – fenséges az ittlét.

A zenélés emelkedettsége, drámaisága, a gesztusok ereje és a pátosz végigkísérte a produkciót – de arányérzék által kontrollálva, s végeredményként színes, gazdag, költői világábrázolást hozva létre. Gazdag hangzással szólaltak meg a Concerto Budapest vonósai (ismét kiemelhetem Szabó Judit csellózását, de a koncertmester, Környei Zsófia teljesítményét is), kellő erővel vonult fel a rézfúvós nehéztüzérség, és sok szép fafúvós szólót és kamarazenei megmozdulást hallottunk. Jól felépített, igen hatásos dramaturgiájú előadásban szólalt meg Strauss legismertebb, legnépszerűbb szimfonikus költeménye. 

Helyszín:  Zeneakadémia nagyterme,  Időpont:  2015. december 1.