Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BULVÁRKIÁLLÍTÁS ÉS KIÁLLÍTÁSBULVÁR

Holttest az utazókosárban – A Mágnás Elza-rejtély / Kiscelli Múzeum
2015. nov. 1.
Tényleg hollywoodi sztori Mágnás Elzáé: olyan, amiből filmet szokás készíteni, könyvet írni, kiállítást rendezni. Csak jó volna, ha az is kiderülne a kiállításból, hogy miért érdekes ma ennek a nőnek a története. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.
A kiscelli Schmidt-kastély
A kiscelli Schmidt-kastély
Valamikor mindenesetre érdekes volt, egy évszázaddal ezelőtt a fővárosnak egy jelentős része tudta, ki az a Turcsányi Emília, ismertebb nevén Mágnás Elza, esetleg Mocskos Elza. A semmiből jött lány, aki cselédként kezdte, majd lépkedett feljebb a ranglétrán, és végül kitartott lett, aki leginkább abból élt, hogy tehetős férfiak nyitották ki miatta a pénztárcájukat. Csak hát a hirtelen jött gazdagsága néhányaknak bökte a csőrét, pontosabban éppen ebben látták meg a bizniszt, így aztán 1914 januárjában megölték, és az volt a nagy terv, hogy utazókosárban a Dunába hajítják. Viszont a folyó a partra sodorta az utazókosarat, amiben megtalálták a nő holttestét. 
Persze, hogy a pénz volt az indíték, a rablógyilkosságot Mágnás Elza cselédje és annak szeretője követte el. A történet normális esetben itt véget is érne, később esetleg néhányan emlegetnék Mágnás Elza nevét, hogy igen, ő volt az a romlott erkölcsű nő, akit a pénzéért megöltek. Azonban itt nem normális esetről van szó, a temetésen állítólag rengetegen voltak, és az érdeklődés nem apadt, a nő eltartója, Schmidt Miksa kápolnát emeltetett emlékére. Most meg itt vagyunk egy évszázaddal később, és úgy tűnik, valamiért még mindig érdekes ennek a nőnek a története, decemberben jön a róla szóló tévéfilm, a Félvilág, és nincs megállás, elkészült a Kiscelli Múzeum kiállítása is.
Mágnás Elza korabeli sajtófotón
Mágnás Elza korabeli sajtófotón
Ami a kiállítást illeti, az már tavaly elkészült volna, csak az első világháború centenáriuma nyilván közbeszólt, kicsit furcsa lett volna, ha a harcterek borzalmai mellett egy félvilági nőre is emlékezünk. Persze, a lényeg valahol az lenne, hogy a kiállítás elmondja, miért kellene nekünk emlékezni erre a nőre, mert az rendben van, hogy érdekes a történet, jó megismerni, de tovább kellene lépni, és azt megmutatni, milyen szerepe is volt a főváros akkori életében. Valamilyen biztosan, ugyanis ezt már a kiállítás elején olvassuk, és a szervezők még többet állítanak: Mágnás Elza története rávilágít a korabeli Budapest mindennapjaira, erkölcstelenségére és züllöttségére. Hinném, ha látnám.
Viszont csak azt látom, hogy a kiállítás maga sem tudja, miben is áll a bemutatott nő szerepe, elmondják az életét, a gyilkosságot, de a három kicsinyke kiállítótermet még így sem sikerült megtölteni. Rengeteg olyan dolog van, aminek egyszerűen nincs értelme, a szemléltetés kedvéért van ott, de azért meg felesleges: látunk egy utazókosarat, ami viszont nem azonos azzal, amiben a holttestet találták, így az ember mindössze azt konstatálhatja, hogy most élőben is megnézhette, milyen egy utazókosár. 
Azt kellene elhinni, hogy Mágnás Elza története nagyon is összefügg a főváros akkori életével, de a sommás kijelentések mögött nincs magyarázat. Festmények lógnak a falon, amik a korabeli kávéházakat ábrázolják, és bár mindez nagyon szép, arra nem sikerül rájönni, mi köze is ennek a gyilkossághoz. Valahol világos, hogy a békeidők dehogy voltak boldogok, a gyilkosság meg talán megmutatta ezt a lakosságnak is, az emberek rájöttek, hogy ilyen szörnyű dolgok is megeshetnek Budapesten. Talán. Ugyanis a kiállítás nem igazán segít, néhány mondatban mindig utal valamire, és határozott kijelentéseket tesz, amivel nem is volna olyan nagy probléma, de akkor meg kellene mutatni, hogy valóban így van, senki sem füllent.
A Kis Újság címlap-illusztrációja. Fotók: Kiscelli Múzeum
A Kis Újság címlap-illusztrációja. Fotók: Kiscelli Múzeum
Olvashatunk Mágnás Elza és Schmidt Miksa szerelméről: ezt annyival lerendezik, hogy a nőt egy barátjánál látta meg a bútorgyáros, és ezt követően kezdte el pénzelni. Folyton szerelemként utalnak a kapcsolatra, azonban arról elfelejtenek beszélni, táplált-e egyáltalán bármilyen érzelmet a nő a gyáros iránt. Pedig ez tűnik a legizgalmasabb kérdésnek, elvégre az egykori emlékkápolna helyén sétál az ember, anno ezen a helyen emlékezett szeretőjére Schmidt Miksa. Szóval: erős érzelmi kapcsolatról lehetett szó, de ez megint csak feltételezés, mert a kiállítás ismételten nem segít.
Ahogy arra sem kapunk választ, miért is érdekelt annyi embert ez a nő. Nem egyszerűen a gyilkosság, hanem maga a személy. Elhiszem, hogy több tízezren mentek el a temetésére, csak nem jövök rá, miért. Említés szintjén megjelenő érdekességek vannak – A vörös postakocsit elvileg azért vásárolták annyian, mert azt hitték, Mágnás Elzáról szól –, de az okokra egyszerűen nincs válasz, mert tulajdonképpen a kérdések sincsenek rendesen föltéve. Remek példa erre a bulvársajtó említése, az ember azt érzi, ez a tökéletes irány, végre sikerül majd beszélni a korabeli hangulatról, de hát ez is elsikkad, látunk néhány Az Est-illusztrációt, és ennyi. Marad az a kis megmosolyogtató tanulság, hogy semmi sem változik, a bulvársajtó már akkoriban is hihetetlen érzékkel tudott címet adni.
De ettől a kérdések még nem tűnnek el, ott van a sok miért, és mind közül a legfontosabb: miért is van ez a kiállítás? Erre sem sikerült rájönnöm.
A kiállítás 2016. január 10-ig tekinthető meg.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek