Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk - Újvidéki Tanyaszínház, Kisvárda
2008.07.04.

Áll a színpad elején az alaposan megfürdetett Nemecsek Ernő, s elmondja szép monológját a helytállásról, a hűségről. A vörösingesekhez beszél ugyan, de a publikum felé fordul, majd a színpadról lelépve elől hagyja el a játékteret. A közönség spontán nyíltszíni tapsban tör ki. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Noha a taps nyilvánvalóan a szerepet mindvégig illúziókeltően alakító Béres Mártának is szól, bizonyosan nagy részt kap belőle maga Nemecsek Ernő is. Bizonyítékául annak, hogy az a magától értetődő tisztaság, melyet alakja közvetít, igazán képes hatni a nézőre. A László Sándor rendezte előadás nem Molnár Ferenc halhatatlan regényének mélyrétegeivel foglalkozik. Nem arra koncentrál, hogy archetipikus figurákat láttasson a főszereplőkben, hogy elgondolkodtasson a különböző életstratégiák üdvözítő vagy kárhozatos voltáról. Sem konkrét, sem szimbolikus értelemben nem próbálja ütköztetni a gyermek- és a felnőttvilágot. A Góli Kornélia készítette adaptáció a nagybetűs eszményekről beszél: a barátság, a szeretet erejéről, a ragaszkodásról, a hűségről, az önzetlenségről, a bátorságról. A grund természetesen többet jelent önmagánál: éppúgy szimbolizálhatja a hazát, mint a világnak azt a kicsiny szeletét, mely hozzánk tartozik.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból
Az előadás ritka erényének gondolom, hogy mindezt rendkívül természetesen, a szájbarágás, a plakátlobogtatás és a nyomatékos népművelés szándékának teljes mellőzésével teszi. Az Újvidéki Tanyaszínház művészei semmit nem kívánnak sulykolni; Nemecsek, Boka és a többi fiú cselekedetei teljesen magától értetődőek - ezért is képesek hatni. Igazán erősek az együttes jelenetek: a színészek elsöprő lendülettel száguldozzák be a színt, másznak fel és le Szabó Attila meredekre épített vasemelvényén, s hitelesen vívják csatáikat. Hatásosan ábrázolják a szeretet, az egymásra találás pillanatait; nagyon szép például, ahogyan Nemecsek a nyakigláb, a kisebb fiúkat óvó-védő Bokához lépten-nyomon odakuporodik.

Az előadás plakátja
Az előadás plakátja
Vannak persze kevésbé szerencsés pontjai is az előadásnak. Némiképp zavaró például, hogy nem született határozott döntés arról, milyen nyelven szólaljanak meg a szereplők. Így aztán a finoman archaikusnak ható Molnár Ferenc-i sorok gyakran mai szlenggel keverednek. A felnőttvilág feltehetően szándékosan szorul háttérbe, ám éppen ezért lenne jó, ha amikor képviselői mégis megjelennek, nagyobb hangsúllyal lennének jelen a színen. S noha Béres Mártáén túl is van még néhány figyelemre méltó alakítás (mint Mészáros Gábor Bokája, a rá alkatilag is hasonlító Mészáros Árpád Áts Ferije vagy Táborosi Margaréta Gerébje), tény, hogy az ensemble játékból hosszabb-rövidebb időre kiváló szereplők valamelyest összemosódnak. Az pedig, hogy néhányan egy idő után elkezdenek kicsit „pakolni”: harsányabb stílusban (néha magát a színészi technikát is hangsúlyozva) játszani, alighanem az időjárás számlájára is írható. Igaz ugyan, hogy Kisvárdán a Várszínpad már hosszabb ideje fedett, ám egy igazi vihar így is szétverheti a produkciót. Esetünkben az eső addig verte a tetőt, amíg - némi mennydörgés segítségével - sikerült hallhatatlanná tennie az előadást, melyet egy idő után a rendező szerencsére leállított. Ám társulat és közönség kivárta a vihar csendesedését, s a játék a lendület és a bensőséges hangulat elvesztése nélkül folytatódhatott. Játszók és nézők talán éppúgy egymásra találtak ezen az estén, mintha az Újvidéki Tanyaszínház saját közegében tartotta volna az előadást. Hiszen a Magyar Attila vezette, főiskolásokból és fiatal színészekből verbuválódott csapat nem színházakban játszik, hanem nyaranta faluról falura jár, a szokottnál jóval közvetlenebbé téve a kapcsolatot színház és nézője között. Kisvárdán most megérezhettünk ebből valamit. Valószínűleg nem „korszerű” előadás A Pál utcai fiúk, s távolról sem hibátlan, de egyszerű és nemes eszközökkel hat – ami manapság valóban ritkaság.
Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008
Színpadi adaptáció:  Góli Kornélia,  Jelmeztervező:  Janovics Erika,  Díszlettervező:  Szabó Attila,  Fény:  Ignjatov Radovan,  Rendező:  László Sándor,  Szereplők:  Mészáros Gábor,  Gombos Dániel,  Soltis Lehel,  Tankó Erika,  Táborosi Margaréta,  Kokrehel Júlia,  Béres Márta,  Huszta Dániel,  Sirmer Zoltán,  Lőrincz Rita,  Mészáros Árpád,  Kardos Krisztián,  Raffai Ágnes,  Cmkovity Gabriella,  Borbély Bartis Emília,  Aszalos Géza,  Búza Ákos,  Virág György,  Gombos Kornél,  Magyari Etelka
Megítélt támogatás: 1 300 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás megvalósítására