Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A DESIGN PÁRBESZÉD

TAPAS. Spanyol gasztro-design / Iparművészeti Múzeum
2015. szept. 23.
Abban a pillanatban, amikor megláttam a sajtóanyagban a belül füles kávéscsésze fotóját, biztos voltam benne, hogy látni akarom a spanyol design kiállítást, mert a tárgy azt sugallta, hogy Buňuel és Dalí szellemisége még a mai tárgytervezők gondolkodásában is kísért. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Az Iparművészeti Múzeum TAPAS. Spanyol gasztro-design című kiállítása első pillantásra olyan, mint a varázsló bőröndje, látszólag semmi különös, a tárgyak is úgy, ahogy. A méltóságos falak közt megtett első métereknél pluszban még el is bizonytalanodom: biztos, hogy jó helyre jött ez a nagyvonalú eleganciával rendezett, de összességében mégiscsak árubemutató hatását keltő tárlat? 
Képek a kiállításból
Képek a kiállításból
Aztán megakad a szem egy-egy szokatlanul játékos, vagy éppen szürreális megoldáson, és egyik pillanatról a másikra ráhangolódom a számunkra szokatlan könnyedségű, az erényeket nem programszerűen hirdető, hanem magától értetődő természetességgel soroló kiállításhoz.
Amely nem csak szép, érdekes, vagy éppen a használatához és használójához viccesen alkalmazkodó önálló darabokból áll, hanem olyan blokkokból is, amelyek a gasztronómiához társuló életörömöt, valamint az evés-ivás kultúrájához nagyon is illő okos, s emellett a slow life eszméjét támogató megoldásokat kínálnak.
Az előbbieket példázzák többek között azok a meghajlított szárú evőeszközök, amelyek udvariasan helyet hagynak az alájuk hajtogatott szalvétának, az az étkészlet, amelyik nem vár bizonytalan fényforrásra, helyette rögtön leképezi a saját árnyékát, vagy az a borkóstoló pohár, amelyik egyben attraktív, nyakba akasztható ékszerként is szolgál. Néha déjà vu érzésem is támad, amikor például egy kerámia festett díszítése eszembe juttatja Picasso vagy Miro minimál-spontán, ugyancsak cserépedényekre kent ecsetvonásait, vagy amikor a kávéscsésze belsejében található fül kapcsán felrémlik Buňuel pimasz szellemessége.
Nehezebb megjeleníteni a slow design-t, ami valójában egy régi eszme vonzó és korszerű megfogalmazása, de nem nagyapáink mentalitásának a favorizálása, hanem egy, a mai élet- és munkakörülmények ellenére újra, és kissé másképp megtanulandó életvezetési elv, amely nem pusztán a ráérősséget propagálja, hanem az odafigyelést és a személyességet – ha a szubjektív oldalát nézzük -, valamint a környezettudatosságot, ha a fenntarthatóság elvei felől közelítünk. 
A spanyolok mindezt belehelyezik a gyakorlatba, az egyik vitrinben például újságpapírból tekert staniclit látunk benne gesztenyével (a pontosság kedvéért, ez egy ikerstanicli, egy lyuk a gesztenyének, a másik a héjának), vagy egy peremes tálcát, amelyet teleraktak szorosan egymáshoz simuló parafadugókkal, amire aztán rá lehet tenni a forró teás kancsót, de van úgy, hogy egy egész álló vitrint egyetlen hatalmas fotó foglal el, hogy megmutassa, milyen jól illenek a természetbe a természetes anyagú bútorok. 
Hogy ez csupán ötletbörze? Meglehet, de először is, az ilyen kitalálmányok csak csekély hányadát alkotják a tárlatnak, másodszor meg épp az az emberközeli ebben, hogy a spanyol alkotók a dizájnt nem méregdrága luxusként kezelik, hanem gondolkodásmódként. Vagyis pontosan azt szemléltetik, amit Marti Guixé, az egyik legnevesebb – a tárlaton is részt vevő – barcelonai tervezőművész vall: a design párbeszéd. Amit többféleképpen lehet értelmezni elvi szinten (esetleg: közöd van a tárgyakhoz, amik körülvesznek, mert azzal, ahova, és ahogyan teszed, amilyen módon használod, személyessé teszed a viszonyodat vele), de ő ennek az élő gyakorlatát is szorgalmazza. 
A szerző felvételei
A szerző felvételei
Guixé 2010-ben például tervezett egy olyan faliórát, amelynek érintetlen hófehér lapját a tulajdonos saját kezűleg töltheti meg az időre vonatkozó tartalommal, adott is egy mintát, amelyen a számok helyére szavakat írt, nála 3 óra az emotion, 6 az art, 8 a food, 11 a love, 12 a dream ideje. 
Visszatérve a kiállításra, három területen megyünk végig: Konyha, Asztal és Étel kategóriákban. Igen, az ennivaló küllemét is lehet tervezni, például a csokoládét bajusz formában, de ugyanilyen mulatságos az is, amikor beavatódunk a profi gasztronómiába, ahol a bonyolult vacsora-költemények hibátlan elkészítésében gyurmamakettek segítik a séfeket. 
Szóval a varázsló bőröndje nem ámítás, a tárgyak itt is többre képesek, mint ami szerény, és olykor jelentéktelennek tűnő megjelenésük alapján várható lenne. A tárlat egyben a 12. Design Hét Budapest program nyitánya, melynek ebben az évben Spanyolország a díszvendége. 
A kiállítás 2015. október 4-ig látogatható.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek