Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZEX, HAZUGSÁG, FOLYTATÁS

Magic Mike XXL
2015. júl. 1.
A Magic Mike XXL egészen biztosan a legjobb Soderbergh-film, amit nem ő rendezett. Nem ér ugyan a Magic Mike nyomába, de hű annak bevállalós szellemiségéhez. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Magic Mike három éve váratlan kritikai és közönségsikert aratott, pedig minden adott volt hozzá, hogy ez legyen a következő Showgirls. Ez utóbbit minden idők legrosszabb filmjei közt emlegetik, a Magic Mike ráadásul talán még merészebb is volt annál, hisz még csak nem is heteró férfiaknak, hanem az ellenkező nemnek és szexuális preferenciának tett a kedvére, ami nagyobb kockázat Hollywoodban. 

Az ex-sztriptíztáncos Channing Tatum “így jöttem” filmje viszont a hibátlan szkriptnek és a remeklő színészgárdának köszönhetően hétmillió dollárból 167-et hozott. Steven Soderbergh rendező fénykorában felváltva készített hollywoodi bérmunkákat és szerzői filmeket, a Magic Mike esetében pedig sikerült mindezt ötvöznie. A Magic Mike XXL-nek ráadásul nem volt kevesebb esélye pozitív csalódást okozni, mint elődjének. Hisz már az első részt sem szánták többnek annál a könnyed szórakoztatásnál, ami a témájától, azaz a sztriptíztől elvárható. Egy showbizniszről szóló meta-film nem kínál magasabb művészetet, mint egy szokványos hollywoodi sequel.
A Magic Mike XXL ráadásul nem is ígérkezett átlagos sequelnek. Soderbergh a direktori széket átengedte Gregory Jacobs-nek, aki számos újabb filmjét jegyzi rendezőasszisztensként és producerként. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne adná a nevét a folytatáshoz, épp ellenkezőleg: executive producere, sőt vágója és operatőre a filmnek (bár álnéven számos munkáját jegyzi az utóbbi két poszton is). Az sem volt borítékolható, hogy a rendezőcsere megpecsételi a folytatás sorsát, hisz Soderbergh bevallása szerint időközben kiégett és többé-kevésbé visszavonult a rendezéstől. Noha a függetlenfilmes ikon volt a legnagyobb név az első rész stábjában, rendezésén meglátszott, hogy nem veti szét a lelkesedés. Munkája hosszú, statikus totálokból épült fel, ami nem pusztán a témához illő dokumentarista tónust adott a filmnek, de a gyártást is megkönnyítette. Matthew McConaughey sem tér vissza, de az új színészek névsora is illusztris.
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Amber Heard, Jada Pinkett Smith, Elizabeth Banks, Andie MacDowell. Ezt látva úgy tűnhet, a Magic Mike XXL már inkább a heteró férfinéző kegyeit keresi, de mi sem áll távolabb a valóságtól. Az elsőt leszámítva egyikük sem húszéves, így aztán hanyagolják is őket Hollywoodban: most női színészek kaptak lehetőséget a nagy visszatérésre (vagy legalábbis egy jutalomjátékra). 
A jelen film talán még merészebb is, mint elődje, pedig Soderbergh-en bátorságban nem könnyű túltenni. A film alapvetően egy road movie, három kulcsfontosságú állomással: az első ilyen szcéna egy melegbárban játszódik, a második egy kizárólagosan afroamerikai sztriptíz klubban, a harmadik pedig egy ötven körüli nőkből álló társaság privát bulijában. Melegek, feketék, érett nők: három olyan csoport, akiket Hollywood sokszor ignorál. Míg az első rész elsősorban szokatlanul explicit férfi szexualitásban mutatott újat, a Magic Mike XXL már színesbőrű táncosokat is felvonultat, és ezzel rávilágít, hogy a hollywoodi filmben egészen minimális az afroamerikai testiség. Az a jelenet pedig, amelyben az ötvenes nők sivár szexuális életükről vallanak, közelebb áll Soderbergh nagy áttöréséhez, a Szex, hazugság, videóhoz, mint bármelyik munkája az elmúlt évtizedekből, és nem MacDowell miatt.
Ez az indie filmes szókimondás azonban a sequel alkalmával sem megy a moziélmény rovására. Férfisztriptíz ide vagy oda, e folytatásba is jutott annyi filmkészítői kreativitás és tehetség, hogy nemtől és szexuális preferenciától függetlenül minden néző élvezhesse. Bár elődjével ellentétben e film már több, mint csupán egy bepillantás a férfisztriptíz kulisszái mögé, karakterábrázolásban nem marad el az első rész mögött. Mike és csapata halántéka ebben a filmben már őszül, így életük utolsó sztriptízével készülnek fellépni egy neves expón, és ennek apropójából sutba dobják a begyakorolt szerepeiket meg figuráikat, helyette önmagukat adják. Ami szép metafora arra, amit Tatum Channing tett e két filmje alkalmával, hisz ő is önmagát adta, amikor táncos múltját dolgozta fel. 
Az első rész főleg abban mutatott újat, hogy egy kezdő táncos szemén keresztül avatta be a publikumot a férfisztriptíz világába. Ezzel szemben a folytatás már nem e szakma reprezentatív művelőiről mesél rögrealista stílusban, hanem a nyitó részben megismert konkrét karakterekről. Ennek megfelelően a színészi alakítások ezúttal több reflektorfényt kapnak, Tatum és fiúcsapata pedig hozzák is azt a nagy durranást, amire a karaktereik készülnek. Noha van a filmben néhány olyan poén is, amit már számtalan road movie-ban láttunk, e mű humorban is vaskosabb elődjénél. A komikum ráadásul vizuális, elég a trailerbe is bekerült szcénára gondolni, amely képekben, sőt mozgással meséli el, ahogy Mike visszasírja táncos múltját.
A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
A cselekményszövés, az alakítások és a humor egyaránt kellemesen lezser, bár csak a túlspilázott fináléig, ahol az alkotók – hűen a címhez – igyekeznek überelni az első részt, nagyobb durranást csinálni. A fő probléma viszont az, hogy már a lazaságuknak is bőven vannak hátulütői. A terjedelmes játékidő oroszlánrészében egy tipikus sequel módjára szövik a cselekményt, Soderbergh minimalista rendezése pedig a múlté, a nyitó snitt például rögtön egy közeli. Az első résszel ellentétben ettől a filmtől már nem leszünk okosabbak, dramaturgiája pedig kimerül az epizodikusságban, nincs benne se bonyodalom, se jellemfejlődés.
Az sem előnyös, hogy az első rész alkalmával az alkotók semmi jelét nem mutatták annak, hogy sequelre készülnének, hisz a fináléban Mike visszavonult, a folytatást pedig már láttuk, ha követtük Tatum színészi karrierjét. Ahogy az időközben szakmát váltott Mike számára is csak egy nosztalgiabuli az utolsó sztriptíz, úgy Tatum és Soderbergh pályáján is visszaesés ez a film: olyasmit csinálnak, amiben kiválóak ugyan, de amivel egyszer már leszámoltak. Előbbi a tánccal, utóbbi a tőle megszokott mozik készítésével.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek