A tavasz ébredése - Debreceni Csokonai Színház
2008.01.05.

A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.

A tavasz ébredése. Forrás: csokonaiszinhaz.hu
A tavasz ébredése. Forrás: csokonaiszinhaz.hu
A maratoni terjedelmű opus különössége, hogy három órájának egyetlen pillanatában sem éreztet ingatagságot. Nem okolható meg biztonsággal, hogy milyen alkotói szándékot szolgált a szokatlan (de nem rendhagyó) hosszúság. Természetesen gyártható e célra koncepció: a végeláthatatlannak tetsző üldözés, a felsőbb parancsra történő tompulás, a kényszerű egymásrautaltság érleli meg a tragédiát. A terjedelmes és fegyelmezett kavargás megdolgoz színészt és nézőt egyaránt: a formalizmus ellenére elkerülhetetlen a beavatódás, az együttsodródás. Talán kárára is van a produkciónak, hogy nincsenek szelepei, melyeken levegő szivároghatna olykor a szerkezetbe. Kérdéses, hogy milyen struktúrába: táncszínháziba vagy prózaiba? Hiszen a különböző műfajok másféle kívánalmakkal bírnak. Bár a három óra minden pillanata intenzív, felmerülhet az eldöntetlenség gyanúja: milyen hangon kívánta megszólaltatni Horváth Csaba Wedekind művét? A különböző nyelvek többnyire nem olvadnak egységes eleggyé, főként a tánckoreográfiák válnak ki a többszólamú előadás testéből.

Az alapvetően a mozgás és a gesztus nyelvén beszélő produkció vázlatát természetesen a dráma dramaturgiája rajzolja meg. A prózai jelenetek (helyesebb volna „a prózát tartalmazó jelenetek” megjelölés) elszórva lelhetők fel az előadás szövetében. A nyelvek kohéziója e zárványokban valósul meg legkiválóbban: Wendla (Földeáki Nóra) levegőt görcsösen markoló kézmozdulataiban, csuklókörzéseiben, a Gólyát formáló Zarnóczai Gizella ujjaival evőpálcikát szorító, lábujjhegyen tipegő, némán ordító keleti bábfigurájában. A szöveget az abból értelemszerűen következő gesztusrendszertől eltérő mozdulatok kísérik, s ez termékeny feszültséget szül. A textus szóbeli tolmácsolása, a karakterek építkezése azonban mindvégig realista.

A tavasz ébredése. Forrás: csokonaiszinhaz.hu
A tavasz ébredése. Forrás: csokonaiszinhaz.hu

A táncok (a Debreceni Csokonai Színház táncosainak közreműködésével) halálos szárazföldi szinkronúszásnak tetszenek, melyből nincs menekvés. A fiúk egyre őrültebb tempóban futnak helyben, majd egyikük kitör, vagy elmarad a tömegtől: mintha filmes lassításban mutatkozna meg az atléták győzelemért folytatott küzdelme. Wedekind diákhősei virtusból ugyan, de az életükért loholnak. Hiszen a történet kettős gyermekhalállal végződik.

Az előadás közege a tornatermi és kollégiumi világ lelket dermesztő idegenségével átitatott: fából készült egyenágyak sorjáznak a terem szélén, melyek az előadás végén álló koporsókká alakulnak. Ezekbe élő és holt egyaránt eltemetkezik. A profán zárdában töltött szögletes hétköznapokat felügyeli Horváth Lajos Ottó hófehér biztonsági fejfedőt és kantáros nadrágot öltött pedellusa. Gépemberként vezényli az eseményeket és a kart, Moritz apjaként emberré vedlik, majd diktátorként üvölt a mikrofonba a fiú ravatalánál. Ellenpontja a háttérben korzózó buja női hús: a prostituálttá lett Ilse (Újhelyi Kinga). A tornaórákon bontakozik ki a nemiség, fedődnek fel ennek külső jegyei, melyek az ifjakban vágyat gerjesztenek az ismeretlen iránt. A sejtettet, de nem látottat kiegészítve születnek elrajzolt fantáziák az ellenkező nem testéről és működéséről.

A diákok valamennyien tornaruhát viselnek: a lányok rózsaszínűt, sárgát és kéket, a fiúk koszlott földszínűeket. A táncosok úszódresszre emlékeztető feketét: kezdetben ők az egyenruhás ellenpont, az eminensek kikezdhetetlen tábora (később gondolatot hangsúlyozó és illusztráló démonokká válnak). Szemben a dekadensen és szilajon is tökéletesen hétköznapi fiatalokkal, akik lázadásként elektromos gitárjaikat kéjjel pengetve jelzik: újféle ritmus dübörög az ódon falak között. (Megjegyzem: bár a tánckar illeszkedik az előadásba, elmaradásuk nem tenné kevesebbé az értelmezést.)

Krisztik Csaba A tavasz ébredésében. Forrás: csokonaiszinhaz.hu
Krisztik Csaba A tavasz ébredésében. Forrás: csokonaiszinhaz.hu

A már hiányolt nyomáscsökkentő szelep leginkább Otto (Mészáros Tibor) és Georg (Andrássy Máté) bohócpárosában lép működésbe: Wedekind szövegét lehetetlen és banális viccekkel fűszerezik, és bárgyúságukkal a tragédia valóban fennkölt pillanatait is élvezetesen groteszkké teszik. Fekete humor itatja át Moritz felravatalozását is: Horváth Lajos Ottó zsebdiktátorként visító igazgatója a kollégiumi fekvőhely alá temetné a fiút, aki azonban megannyiszor a felszínre bukik, és görcsösen kapaszkodik az ágyba. A finom és csavart humor fátyola hasonló módon az előadás számos jelenetére ráereszkedik.

Gyönyörű találmány a szenilis Ibolya: a lilába bújtatott öreg férfi Wendla lelkiismereteként visszhangozza annak önmagát feddő mondatait, majd a lány ölében cipeli a törékeny testet, mint ártatlan vétkének tanúját. Fájón szép pillanat a Wendla halálát hozó abortusz: Horváth Lajos Ottó merev karjaival kaszálva metszi ki a húsdarabot a megesett diák testéből, szívbe hasító hangtól kísérve. A lány a gólyákról szóló, üres tekintettel hadart virtuóz iskolai felelettel vezetődik be az öröklétbe. A dicsőséges távozás csupán neki adatik meg, Moritzot egy Ilse fogai között tartott műanyag zsinór fojtja meg. A szürkeségben tiszta és színes fényként világló lányok általában rokonszenvesebbnek és erősebbnek tetszenek a kantömeggé olvadó fiúknál. Többet adnak, mint kaphatnak. Melchior (Krisztik Csaba) ironikus módon éppen szánni való meghasonlottságában nő föl Wendlához. A fiatal színész útja a legnagyobb ívű: sugárzó tehetséggel teszi feledhetetlenné a vágyai sodorta szürke senkit, Hamletté a filozofálgató kisdiákot. Valamennyi ifjú színésztársának sajátja a fegyelem és a koncentráció, az előadás minden regiszterében tökéletesen helytállnak. Horváth Csaba banálisan misztikussá teszi Wedekind drámaművészetét, amikor időtlen és izzadságszagú univerzumot teremt.

V.ö.: MGP: A tavasz ébredése
sisso: Jöhet a tél

Rendező-koreográfus:  Horváth Csaba,  Színpadkép:  Horváth Csaba,  Jelmez:  Benedek Mari,  Dramaturg:  Gyulay Eszter,  Fény:  Abuczki István,  Szcenikus:  Hazsega Miklós,  Szereplők:  Krisztik Csaba,  Nagy Péter,  Földeáki Nóra,  Újhelyi Kinga,  Mercs János,  Kádas József,  Varga Gabriella,  Simkó Katalin,  Andrássy Máté,  Mészáros Tibor,  Horváth Lajos Ottó,  Zarnóczai Gizella,  Buka Helga,  Nagy Viktória,  Katona Gábor,  Steuer Tibor,  Vida Gábor,  Gantner István
Megítélt támogatás: 700 000 Ft
Támogató: Színházi Kollégium
Az előadás továbbjátszására
További támogatás: 400 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Az előadás forgalmazására a Merlin Színházban (2008)