Heinrich von Kleist: Az eltört korsó / Miskolci Nemzeti Színház
2015.05.05.

A mulattató előadást csak néhány túlspilázott jelenet választja el attól, hogy formátumos produkció váljék belőle. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Gáspár Tibor
Gáspár Tibor
A korrupciónak sokféle formája ismeretes, legegyszerűbb és legkézenfekvőbb az, ami a mindennapi életben fordul elő. Mikor is az apró stiklik, kikényszerített szívességek, kisebb-nagyobb baksisok úgy szövik át a hétköznapokat, hogy már jóformán észre sem vesszük, mondhatni, magától értetődőnek tekintjük őket. 

Heinrich von Kleist klasszikus vígjátékában a középkori Németalföld falusi társadalmában egy élvvágyó, elfuserált falusi bíró zsarnokoskodik a kisközösségen, zsebcézárként érvényesíti hatalmát, s próbálja eltussolni az épp általa elkövetett disznóságokat.

Kleist nagyon fiatalon, ámde meglepő életismerettel írta meg híres darabját, Az eltört korsót. (Nem más, mint Goethe vitte színre először, Weimarban.) Megannyi pompás népi figura, kifejlett jellem, s csavaros logikával megírt helyzetkomikum fémjelzi a színjátékot, amely hálás játéklehetőséget nyújt a színészeknek, s persze mindig föladja a leckét a drámát színre vivő rendezőnek.

Czakó Julianna
Czakó Julianna
Így történt ez Miskolcon is, ahol a Kamaraszínházban hangulatos, mulatságos és sokféle zsáner-elemmel megtűzdelt előadást rendezett Szőcs Artur. Egészen a bohózatig vitte el a színjátékot, szabadjára engedve a játékosok komédiázó kedvét, dévaj humorát, s a közönséggel együtt lélegző, együtt haladó harsány virgoncériáját.

A játék középpontjában a korrupt Ádám bíró áll, akit Gáspár Tibor formál meg rutinosan, szenvedéllyel, csipetnyi öniróniával, s jó adag vehemenciával. A történet egy eltört korsó s egy elveszett (?) szüzesség körül forog, s a vizsgálat, amelyet a bíró folytat le, természetesen épp őróla, a bűnt leplezni próbáló férfiról szól. Kleist drámája krimiszerűen építkezik, lépésről lépésre avatódunk csak be ama kalandos, romantikus sztoriba, amelyben van ármány és szerelem, hazugság és megcsalás, lódítás, hatalmi önkény és a hatalom igazságosztó jelenléte.

Szőcs előadásában mozgalmas életképeket látunk, amelyekben a slampos bíró lassan kivakarja magát vackából, tessék-lássék magára ölti talárját, de hát minden lepusztult körülötte, a ruhák, a tárgyak, az emberek; arcát csúnya sebhelyek csúfítják, parókája nem kerül elő – a bírói tekintély legfőbb ékességéről hosszú bohózati eszmefuttatásokat hallunk, mert hát a bírónak, még ha tyúkperekben ítélkezik is, dukál a hatalmi kellék.

A sokszálú történetből megismerünk egy szegény lányt, Évát (Czakó Julianna), akinek meg kellene védenie erényét, s akinek a jó hírneve forog kockán. S feltűnik a játékban ama bizonyos eltört korsó is, amely a bonyodalmak generálója, s amely az ártatlan lánynál törik el, merthogy valaki belopózott hozzá éjnek idején. Szerelmét, egy méla fiatalembert gyanúsítanak, aki váltig tagadja a bűncselekményt, de hát minden ellene szól, leginkább az eltört korsó, amely a legfőbb corpus delictiként végig a történet gyújtópontjában marad.

Szőcs rendezése lendületes és kidolgozott, ámde nem igazán ökonomikus. A komédiai mozzanatokat egyfajta túlhajtott, túlfeszített formában vonultatja fel az előadás, s annak ellenére így van ez, hogy a közönség egy része (az általam látott előadáson főképp lelkes, hangos diákcsoportok voltak jelen) veszi a lapot, és élvezettel hangolódik rá a közös mulatságra. 

Györgyi Anna
Györgyi Anna
A színészi alakítások többségükben hatásosak, néhol túlzottan is hatásra törekvők. Igaz ez az Ádám bírót játszó, a vígjátéki gegeket maximálisan kiaknázó Gáspár Tiborra éppúgy, mint a legfőbb tanúként felvonultatott Brigitta asszonyra, akit Máhr Ági formál meg. Hatalmas klepetusokba bújtatva, méretes fekete kalapban, bal szemén fekete takarással, élesre fent nyelvvel ecseteli a bűntény esetleges motivációit. Györgyi Anna a szegény lány mamájaként éltes fúriaként ostorozza a lehetséges elkövetőket, s felbőszült anyatigrisként esik neki a fiatalembernek, a teszetosza bírónak, s egyáltalán mindenkinek, akinek köze lehet lánykája megbecstelenítéséhez. Az egyik legérdekesebb s legösszetettebb szerepet Czakó Julianna, a fiatal lány megformálója kapta. Nemcsak azt kell eljátszania, hogy miféle megaláztatásokban volt része, hanem közben hallgatásával dacosan kell védenie szerelmét. Czakó a naiv és átszellemült, s a végtelenségig kitartó leányzót állítja elénk, illúziót keltően. S a méla, kajla fiú, Rupi (Rusznák András) csak pislog és védekezni próbál eközben, míg papája, Tuskó Vitus (Szegedi Dezső masszív alakításában) újabb és újabb füleseket, pofonokat oszt ki csélcsap fiacskájának. 

Fotók: Miskolci Nemzeti Színház
Fotók: Miskolci Nemzeti Színház
S miközben gazdagon rajzolódik ki a komédia hátországa, bepillantást nyerhetünk az elfuserált hivatal elfuserált működésébe, a korrupciós láncolat emberi dimenzióiba. Kokics Péter Sugár írnoka pókerarccal, gunyoros vihogással szolgálja gazdáját, s jelen van a központi hatalom küldötte, afféle revizor, Walter törvényszéki tanácsos személyében (Simon Zoltán), aki megpróbál érvényt szerezni a törvénynek, a jognak, de hamar rá kell jönnie, hogy a közeg erősebbnek bizonyul bármiféle rendeletnél.

Érdekes és plasztikus az osztott tér, melyet Boros Lőrinc díszlettervező álmodott színpadra, az előtérben a vallomást tevők ketrecével, hátrébb Ádám bíró hálójával, s a hátsó díszletfalon pajzán krétarajzokkal, amelyek ironizálva kommentálják, vagy épp ellenpontozzák az aktuális történéseket. Az előadás végére Ádám bíró természetesen csúfosan lelepleződik, mindez azonban nem menti a helyzetet, a kis közösség frusztrációit, amelyben oly magától értetődő, hogy a helyi kiskirály mindig is élet-halál ura.

A mulattató előadást tulajdonképpen csak néhány túlspilázott jelenet választja el attól, hogy formátumos produkció váljék belőle. Az átszellemülten komédiázó társulat ereje ugyanakkor így is megmutatkozik.
Író:  Heinrich von Kleist,  Rendező:  Szőcs Artur,  Játsszák:  Simon Zoltán,  Gáspár Tibor,  Kokics Péter,  Györgyi Anna,  Czakó Julianna,  Szegedi Dezső,  Rusznák András,  Máhr Ágnes,  Simonfi Adrienn,  Kerekes Valéria,  Bősze György,  Tóth András ,  Díszlet:  Boros Lőrinc,  Jelmez:  Kovács Andrea,  Dramaturg:  Ari-Nagy Barbara,  Rendezőasszisztens:  Kriston Szabolcs