Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NAGYOT CSOBBANT…

Liget Budapest Projekt
2015. ápr. 27.
Zoboki Gábor a Liget helyett a Várba készült múzeumi tervével követ hajított a makacsul egy irányba hömpölygő Múzeum-liget koncepció folyamába. Egy kavics nem emel gátat, de a hullámok ezúttal a Parlament frissen felújított lépcsőit nyaldossák. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A Budai Várból a Városligetre zúduló áradat zavaros hordalékot szállít, viszi magával a Nemzeti Galériát, a Széchényi Könyvtárat, menet közben felkap pár méltán nagyhírű és méltatlanul elhanyagolt múzeumot, elsöpri a Vidámparkot és a Nagycirkuszt, hogy helyükbe a pannon ősvadont gyomrában rejtő felfújt hólyagot ültessen. A Közlekedési Múzeum feje búbjára 65 méter magas kupolát helyez – ha már a Várban a cudar kommunisták szánt szándékkal alacsonyabbra vették, legalább a Városligeti kupola vetekedjen a Bazilikáéval. A Néprajzi Múzeumot a Kossuth téri Kúria fennkölt tereiből egy konzervgyárra emlékeztető dobozba száműzi a Liget fái közé, melyek az időről időre közzétett számítások alapján – a logika ellenére – egyre szaporodnak. 
A norvég Snohetta első díjas terve
A norvég Snohetta első díjas terve
Ha lecsupaszítjuk a koncepciót, meglepő képlethez jutunk: megszüntetünk a Várban egy kialakult, jól működő, bár turisztikai és esztétikai szempontból nyilvánvalóan fejlesztésre szoruló múzeumi-kulturális negyedet, hogy helyette egy kedvelt, ám zöldfelületi fejlesztést szintén elviselő közparkban, a Ligetben hozzunk létre sokmilliárdért vadonatúj múzeumi együttest, családi élményparkkal megfejelve. Az igazgatás felköltözik a Várba a múzeumnegyed helyére, miközben a Kossuth téren megürül két illusztris, eredetileg is kormányzati funkcióra szánt épület. Ez a nagy ívű elképzelés a csekély értelmű honpolgár szemében legalábbis magyarázatra szorul. Logikus, szakmai érveken alapuló magyarázat helyett azonban zavaros elvi indoklást kapunk: a Királyi Vár szimbolikus jelentőségű tér, a nemzeti önazonosság kulcsfontosságú építészeti momentuma, tehát kultúra helyett ott az államigazgatásnak van helye. 
Ezzel a logikával nehéz vitatkozni, pláne, hogy a Várat sújtó háborús pusztítás nyomait a hatvanas években nem a háború előtti állapotnak megfelelő architektúrával tüntették el, így jogos, hogy változtassunk rajta, kerül, amibe kerül. A Kossuth tér esetében nincs vita, ott valóban az államigazgatásnak van helye, ennek viszont az az ára, hogy a Néprajzi Múzeum hatalmas, jelenleg különböző vidéki raktárakban dekkoló gyűjteményének jobb helyet kell találni. Kapóra jön, hogy a Várból is költöznek a múzeumok, a Szépművészeti Múzeum tervezett bővítésére szánt EU-s forrást pedig felemésztette a Várbazár helyreállítása. A fotóművészet és a zene két, méltán világhírű területe a magyar kultúrának, megilleti őket a saját kiállítóhely. Az építészek pedig már annyit nyavalyogtak az albertfalvi raktárban ázó gyűjteményük miatt, hogy megérdemlik a kárpótlást, Fekete György szíve amúgy is eredeti szakmája felé húz, bár a műemlékvédelem és építés-igazgatás teljes elsorvasztását és az építészeti múzeum egyfősre redukálását ő sem tudta megakadályozni. 
Ezzel már össze is állt a múzeumi negyed pazar programja öt múzeummal – Nemzeti Galéria, Fotó, Építészeti, Néprajzi és Zene –, és mindez hol is találhatna magának jobb helyet, mint a Városligetben, amelynek szélén már amúgy is állnak múzeumok és egyéb szórakoztató intézmények. Ott van még az Állatkert, amely a szabadidős szolgáltatást nyújtó intézmények közül magasan a legtöbb látogatót vonzza évente, szemben a csődbe ment Vidámparkkal, így jogosan kebelezi be annak a Liget és vasút közé ékelődő, lebetonozott területét. Csakhogy az oroszlánok idegesek lesznek mind a betontól, mind a vonatzakatolástól, nem sok értelme lenne számukra szafariparkot telepíteni a város közepén – merthogy a megalapítása óta eltelt számos évtizedek alatt a város a Ligetet jócskán körbenőtte. Logikus, hogy helyette célszerűbb búra alatt biorezervátumot létesíteni, amit ugyan az oroszlánok szintén utálnak, de a miocén kor magyar hagyatéka alias pannon ősvadon remekül elél a 40 méter magas kupolák alatt, melyek persze hullámzó tömegükkel szigorúan illeszkednek a Liget természetes miliőjébe. Se szeri, se száma tehát a logikus érveknek, amelyek mind amellett szólnak, hogy a betondzsungel közepén rezerválódott Ligetet Múzeumligetté kell transzponálni, és higgyük el, hogy az öt, egyenként sok ezer négyzetméter alapterületű múzeum, a Biodóm és más családbarát szórakoztató intézmények tető alá gründolása során a zöldfelület nem csak megújul, de növekedni fog. A legfőbb érv a múzeumok csoportos telepítése mellett a bűvös megtérülési mutató, amelyet a látogatószám becsült növekedésével támasztanak alá a tanulmányok. 
Snohetta első díjas terve
Snohetta első díjas terve
Mégis vannak szakemberek, akik a nagyszabású helycserét kétkedéssel fogadják. Nem értenek egyet a Vár kulturális funkcióinak háttérbe szorításával, a Liget beépítésével, és az egy bokorba telepített sok múzeum által generált turisztikai vonzerő várt növekedésében is kételkednek. Fontos hangsúlyozni, hogy ők nem az új múzeumok létrehozása, a Vár turisztikai vonzerejének és gazdaságos működésének fejlesztése, vagy a Liget rekreációs célú revitalizációja ellen ágálnak. 
A széles szakmai és társadalmi nyilvánosság kizárásával, állami megbízásra elkészült a Vár fejlesztésének terve, melyet közbeszerzési eljárás során nyert el a Közti csapata Potzner Ferenc vezetésével – akik természetesen urbanisztikai és közgazdász közreműködők bevonásával készítették el javaslatukat. Eközben számtalan szakember hosszú évtizedek óta foglalkozik ugyanezzel a problémával, ám az ő véleményük eddig nem sokat nyomott a latban. A Városliget problémája újabb keletű, de a Múzeumliget projekt napvilágra kerülésével párhuzamosan erre is készült mind a politikai, mind a múzeumi, mind a zöldfelületi szempontokat figyelembe vevő, ésszerűbb javaslat (a Bardóczi Sándor által jegyzett Liget+ terv), amelynek ugyancsak mellőzés a sorsa. 
A Vidámpark helyén létesítendő Biodóm tervezése, illetve a Közlekedési Múzeum rekonstrukciója és bővítése közvetlen megbízással folyik, a Liget leendő sztármúzeumaira pedig több lépcsős nyílt, nemzetközi pályázatot írtak ki, melynek során a Nemzeti Galéria épületének kivételével nyerteseket is hirdettek. Baán László kormánybiztos szándéka egy nemzetközi mércével mérve is ütős végeredmény létrehozása, a folyamat során valóban igyekezett ennek lehetőségét megteremteni. Az egyes épületekre kiírt programot szakmai bizottságok egy éves előkészítő munkája előzte meg, az eredmény azonban sajnos nem igazolta vissza a bizottságok munkáját: három kocka a liget három különböző pontján, kettő a Kossuth teret jegyző magyar tervező, egy pedig egy francia iroda munkája. Kilóg a sorból a zenemúzeum épülete, melyet valóban nemzetközi sztár, a nyertes japán Sou Fujimoto álmodott Pannóniasajt-formátumúra, hogy a lyukakon át valami a fákból is érvényesüljön. 
Komoly építészeti kritikára e helyütt nincs mód – fájóbb, hogy ez másutt sem történt meg igazán. A szívének leginkább kedves Nemzeti Galéria esetében a kormánybiztos nem érte be a középszerrel, költséget nem kímélve újabb, meghívásos fordulót hirdetett, immár külföldi sztárokat invitálva a mezőnybe. Ketten közülük nem tartották érdemesnek a programot arra, hogy megmérkőzzenek, a Magyar Építész Kamara ugyanakkor elérte, hogy a külföld mellett két magyar iroda is induljon a versenyen. Egyikük, Balázs Mihály irodája megosztott második díjat nyert, a másik magyar résztvevő, Zoboki Gábor viszont vállalva, hogy a boríték bontásakor azonnal kizárják a pályázatból, a múzeumot a Liget helyett visszateleportálta a Várba. Huszáros vágással beépítette a Szent György tér üres oldalát egy új Akroplisszal, hogy ezzel méltó fogadóterületet hozzon létre a Palota előterében. A zavarba ejtően anakronisztikus architektúrával előadott épület több irányból sokkolta a szakmát és közvéleményt, a sajtó azonnal Orbánt kiáltott, aki tudvalevőleg Zoboki katonatársa volt. Zoboki azonban jóval több ennél: hivatásának elszánt fanatikusa, aki láthatóan megelégelte a minden oldalról vérző projektlánc körüli szakmai tehetetlenkedést. 
A japán Sanaa első díjas terve
A japán Sanaa első díjas terve
A jól időzített bomba robbanásával szinte egy időben, a pályázat eredményhirdetésének hetén, április 17-én került sor a Magyar Urbanisztikai Társaság és az MTA szervezésében arra a félnapos konferenciára, amely már három évvel ezelőtt is aktuális, sőt elkésett lett volna. Az urbanista, tájépítész, építész, művészettörténész, turisztikai szakemberek minden indulat nélkül, több éves, olykor évtizedes kutatásokra alapozott, szigorúan szakmai érveket soroltak, melyek eredője meglepő módon egy irányba mutatott. Schneller István volt budapesti főépítész pontról pontra kimutatta, hogy a múzeum-liget projekt hol nem felel meg Budapest elfogadott fejlesztési koncepciójának (BP 2030): ez a koncepció ugyanis a zöldfelületek összefüggő fejlesztését, a kulturális központok decentralizálást, és az üresen álló belterületi ingatlanok, illetve az úgynevezett rozsdazónák, azaz funkciójukat vesztett ipari területek fejlesztését irányozza elő. Schultz Éva művészettörténész, turisztikai közgazdász és Pákozdi Imre közíró, a Vár és Liget projekt esküdt civil ellenlábasa a látogatószámmal igazolt mutatók vonatkozásában mutatott ki kézzel fogható tévedéseket. Jámbor Imre tájépítész a Liget és általában a XIX. századi közparkok társadalmi szerepének elemzésén keresztül bemutatta az európai közkertek sorában egyik elsőként átadott Városliget tervezési koncepcióját és a későbbi beavatkozások tendenciáit, melyek egytől egyig a zöldfelület megtartására irányultak. Marosi Ernő művészettörténész, az MTA tagja a nemzeti kulturális intézmények kialakulásának és decentralizálódásának folyamatában elemezte a Nemzeti Galéria kialakulását és a Vár kulturális jelentőségét. 
Zoboki Gábor – annak tudatában, hogy Várba készült tervét a hallgatóság már ismeri –  amellett érvelt, hogy a Várban a kulturális funkció tudja csak a korszerű működést megteremteni, a kormányzás ellenben legjobb helyen a Kossuth téren van, és egyértelműen a múzeum-liget elleni protestálásra buzdította a projektben érintett sokféle szakmát. Felhívta a figyelmet arra, hogy a civilizált világban mindenütt a szerénység szemlélete hódít az építészetben – nem ok nélkül. Több művészettörténésszel egyetértve súlyos szakmai hibának tartja a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum anyagának egyesítését, amelyből a hazai képzőművészet a laikus közönség szemében csak vesztesen kerülhet ki. Zoboki számos más szakember mellett tagja a Vár fejlesztésével foglalkozó Hauszmann bizottságnak, amelybe valóban számos szakma és szemlélet képviselői kaptak meghívást, ám az ülések szigorú titoktartás mellett zajlanak. Zoboki pályázati „ellentervvel” artikulált tiltakozása így különös súlyt kap, amit a tagadhatatlanul működő politikai kapcsolatai még inkább esélyessé tesznek. Zoboki kiemelte, hogy örökös „nem”-ekkel nem lehet protestálni, eredményt csak józanul megokolt igenektől várhatunk. Az MTA-ban szervezett tömény fél nap újdonsága éppen ebben állt: csakis fontos igenekkel érvelt.
Zoboki Gábor kizárt terve. A képek forrása: epiteszforum.hu
Zoboki Gábor kizárt terve. A képek forrása: epiteszforum.hu
Az építészek hosszú évek óta javasolják eredménytelenül, hogy a múzeumi kapacitás bővítésére a város belterületén található üres épületeket kellene hasznosítani. A budapesti helyismerettel rendelkező Erick van Egeraat, többek közt a Ligettel szemben álló ING bank tervezője egy március eleji nemzetközi építészkongresszuson, a Várbazárban azzal lepte meg a hallgatóságot, hogy óva intett a Liget beépítésétől, sőt csupán a belváros szűk körzetében üresen álló ingatlanokban elhelyezte azt a szükséges sok ezer négyzetmétert, amit a kormány a Ligetbe szán. Bugár Mészáros Károly, az Építészeti Múzeum volt igazgatója több éves alapos felmérést és kutatását összegző, minden részletre kiterjedő koncepcióval igazolta, hogy a Néprajzi Múzeum tökéletes elhelyezést nyerhetne a volt Kilián laktanya Üllői úti épületében. 
Erő Zoltán, a 4-es metró generáltervező irodájának vezetője a Közlekedési Múzeum rekonstrukciójának kapcsán a korszerű műszaki múzeumok kritériumait vette számba, melyek interaktív kiállításaikkal a technikai innováció fontosságát tudatosíthatják a társadalomban. Sikeres külföldi példák után bemutatta a tető nélküli javítóműhelyekben pusztuló magyar műszaki, illetve közlekedési emlékek, az érthetetlen módon a városszélre száműzött Csodák Palotája sorsát. Pozitív javaslatként felvillantott számos helyszínt, ahol a gazdag magyar műszaki anyag szellemesen bemutatható lenne – köztük a Millenáris üresen álló csarnokait, a sokszor szóba kerülő Rákosrendező pályaudvart, az Istvántelki Főműhelyt, amely a hírek szerint operaházi díszletraktárként fog hasznosulni, illetve az Óbudai Gázgyár területét, ahol a Graphisoft Park közelsége inspiráló szellemi munícióval és példával erősíthetné egy műszaki múzeum üzenetét. Mondandója fényében a Ligetben helyreállítandó 65 méter magas eklekticizáló kupola tüstént halványabban kezdett tündökölni. Ráday Mihály tovább folytatta az üresen álló, hasznosításra váró értékes ingatlanok felsorolását, a Moszkva téri Postapalotától a rogyadozó és többnyire üresen kongó Iparművészeti Múzeum körüli teljes tömbön át a Baross utcai Tűzoltólaktanyáig – ingatlanspekuláció helyett mindezek akár a gondoskodó állami előrelátás bástyái is lehetnének. 
Fél nap alatt az összes, kínnal-keservvel a Városliget fáinak helyén felhúzandó múzeumnak sikerült helyet találni: persze a szakemberek nem aznap kezdték az erről való gondolkodást. Szóba került a Bálna mint lehetséges Építészeti Múzeum, bár oda a hírek szerint épp a Közlekedési múzeum gyűjteménye költözik. A zenemúzeum megörökölhetné a Ludwig termeit a Müpa mellett – keresve sem lehetne jobb helyen. A Nemzeti Galéria Zoboki-féle változata ugyan kortárs építészeti mércével mérve erősen kétséges, de a helyszínválasztás igen meggyőző. A nyilvánosságra hozott nyertes tervek pedig egyértelműen azt bizonyítják, hogy a külföldi pályázók nem erőlködtek túlzottan, hogy ikonikus épületekkel tegyék le névjegyüket Budapest legrégebbi parkjának közepén, lásd az első helyezett norvég iroda és a másodikként díjazott japán iroda esetét.  
A konferencia legfőbb tanulsága annak összegzése, hogy hányféle értelmes, megokolt alternatív javaslat közül választhatnak a politikusok, már ha mindez bejuthat a Hauszmann Bizottság zárt ajtói mögé. Az előadások a Magyar Urbanisztikai Társaság honlapjáról letölthetőek, illetve a Youtube-on meghallgathatóak. Ha még az országos jelentőségű műemlék, a Vár esetében evidenciát jelentő társadalmi nyilvánosságot is áhítjuk, akkor csak az újonnan megalakult Párbeszédet a Várért kezdeményezésben bízhatunk, melyet neves művészettörténészek, építészek és urbanisták indítottak – de ez már egy másik mese. Zoboki Gábor nem viccelt – arra buzdította az építész kamarát, szedje össze magát és hívja meg a miniszterelnököt. Ha ezt egyelőre nem is realizálták, a MTA és MUT által szervezett konferencia résztvevői egyértelmű állásfoglalást tettek közzé, melyben a tiltakozáson túllépve párbeszédet ajánlanak a döntéshozóknak. Hogy a számtalan érdek közül melyik jut végül érvényre, az már a politika erőterében dől el – mi a partvonalon álldogáló köz érdekének drukkolunk…

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek