Múzeum, éjszaka

A minden tekintetben eklektikusnak mondható eredményt vizsgálva szembetűnő a szakadék, amely az Iparművészeti Múzeum és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak munkája között feszült. E szakadék feszültségéről nemigen tudtuk eldönteni, hogy termékeny vagy inkább lehangoló, viszont mivel alapvetően jól szórakoztunk, a termékeny feszültségre szavaztunk. A hangsúlyozott koncepció értelmében a hallgatók a Reneszánsz Év jegyében készített munkáikkal járultak hozzá az éjszaka fényéhez (!), melyek a múzeum időszaki kiállításai és a Múzeumok Éjszakáján korábban már sikerrel szerepelt Évszázadok Kaszinója mellett működtek.

A szerencsejáték, tekintettel a póker jelenlegi divatjára, nagyon jó ötlet és tömegvonzó mulatság. A múzeum első és második szintjén a különböző kiállítóterekben elhelyezett reneszánsz és barokk táblás játékok körüli tömeg számára a kosztümökbe öltözött, kedves játékvezetők – élükön a bab-zsetonokat osztó csuhással – egyszerre voltak autentikus megjelenítők és kortárs játéktörténészek, akik a szabályok mellé kulturális kontextust is tálaltak. A múzeum ezen népszerű programja mellett számos tárlatvezetést, történelmi és kortárs koncertet szervezett kiállításai mellé.

"Ez az éjszaka más, mint a többi". Szkárossy Zsuzsa felvételei

A bármikor felemelő élményt nyújtó Esterházy-kincsek, Beatrix hozományának majolikái, a Medici-kárpitok és az oszmán-török szőnyegek gyűjteménye, vagy a múzeum lenyűgöző szecessziós gyűjteményének darabjai mellett kissé disszonánsnak tűnt az iparművész hallgatók holnaputáni infrastruktúrával működtetett eleven, virtuóz reneszánsz-értelmezése. Noha a klasszikusabb tárgyi értékek kedvelői és a fiatal formaművészet rajongói egyaránt megtalálhatták a kedvükre való látványosságokat, némi kapcsolódás mégis hiányzott. Annak jelzése, hogy az egyik legfontosabb nemzeti kincsünk múzeumában járunk, ahol a kétszáz éves és a tegnapi tárgyak között élő kapcsolat van.

A MOME fotó- és animáció-szakos hallgatóinak fotó-kép-videó installációi igyekeztek mozgásba hozni a teret, és nagyrészt sikerrel aknázták ki a reneszánsz képi sztereotípiák kortárs dekonstrukciója nyomán születő lehetőségeket. A legnépszerűbb művészettörténeti korszak ikonná érett képi referenciáinak súlypontáthelyezéseiből született fotókat az épület különböző pontjain elhelyezett fehér vásznakra vetítették.

"Mária photoshoppal megy a mennybe". Zanin Éva felvétele

Talán az egyik legkomolyabb darab Szombat Éva és Éder Krisztián munkája, Mária ma Photoshoppal menetel a Mennybe címmel. Az első emelet jobb oldali lépcsőfordulójának mennyezetére vetített, különleges hatású videó-animáció-photoshop munka sokoldalúan bontakoztatta ki jelentését. A címben megjelenő konkrét utalás mellett az alkotás befogadói által önkéntelenül elfoglalt térbeli pozíció és testtartás is a jelentés részévé vált, ilyenformán a mennybemenetel gesztusa részben a befogadói tekintetek által teremtődött meg. A lépcsőfordulóban időnként ott ragadt kisebb-nagyobb embercsoport, a lépcsősor feletti kupolás mennyezetre nézett fel, idézve azt a fejtartást, amellyel egyrészt a Mennybemenetelt ábrázoló oltári szentségre tekint az ember, másrészt az áhítatot és az üdvösséget ikonikusan megjelenítő klasszikus fejtartást, ami a szentképekről ismerős.

Ezek mellett a hallgatók egy klasszikusabb értelemben vett kiállítást rendeztek be. A reneszánsz tematikus ihletésére létrehozott textiltervek a Reneszánsz Now! című folyosó-kiállításon kaptak helyet. Különösen figyelemreméltó megközelítésmódok és adaptáció-kísérletek váltakoztak az általában túlzsúfolt térben, ahol a ruhák mellett cipők, táskák, övek és reneszánsz parafrázisokat feldolgozó anyagtervek szerepeltek.

Divatbemutató. Szkárossy Zsuzsa felvétele

A  Múzeum Üvegcsarnokának közepén felállított kifutón a tikkadt és igen népes közönséget először a MOME és a Budapesti Kortárstánc Főiskola hallgatóinak közös projektje, az Art-csín című, Arcimboldo ihlette „reneszánsz performansz” szórakoztatta. Az eredetileg a Nagytétényi Kastélymúzeum kertjében rendezett, koreografált, betanult és elpróbált (ilyenformán performansznak aligha nevezhető) előadás itt némiképpen veszített értékéből, hiszen az eredeti koreográfiának elidegeníthetetlen része a szabadtéri előadás. Azonban ez az apró hiányosság talán még inkább a kiváló ruha-megoldásokra terelhette a figyelmet.

Az est kétségtelen fénypontja a MOME öltözéktervezőinek diploma-bemutatója volt, amit kétszer is levezényeltek, mindkétszer hatalmas tömeg előtt. Talán szerencsésebb lett volna, ha az állófogadásokhoz rendszeresített asztalokat erre az időre néhány széksor váltja fel, így vigyázva a népes közönség egészségére, akik jobb híján állva szédelegtek a hőségben, vagy a múzeum kövén törökülték végig az egyik legkiválóbb évfolyam búcsújelenését.

Kapcsolódó cikkünk: Múzeumok Éjszakája 2008

 A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő ösztöndíjasa.