Én és a kisöcsém / Budapesti Operettszínház
2015.04.10.

A fiúsra nyírt frizurájú Szinetár Dóra operett-főszerepben lép elénk, Homonnay Zsolt komikusként próbálkozik, Jordán Tamás pedig női ruhát ölt magára: a Nagymező utcában mintha változnának a dolgok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.

Operett-e voltaképpen Eisemann Mihály 1934-es örökzöldje, vagy tán inkább zenés vígjáték? Tudálékos a kérdés, ám úgy lehet, mégsem teljesen indokolatlan, hiszen az Én és a kisöcsém előadástörténetét nagyban meghatározta az a kedvezőnek bizonyuló tény, hogy a darab könnyedebb és lazább szövésű, mint az operett műfajának klasszikus remekei, s hogy előadásához kisebb zenei előkészület és kisebb hangok is elegendőek. Így aztán az Én és a kisöcsémet döntően prózai társulatok is játszották az évtizedek során, s nem csupán vidéken, de a fővárosban is, hiszen akár csupán valamelyest muzikális prózai színészek is megbirkózhattak a benne előforduló énekszámokkal: épp csak működőképes vígjátéki-bohózati rutinra volt szükség, no és egy női főszereplőre, aki lubickolni tud szerepének fiúruhás, nagyobbik felében is.

Jelenet az előadásból.
Jelenet az előadásból.

Az Operettszínházban a fentiekhez képest több ponton is másként alakult a képlet abban az új produkcióban, amely Réthly Attila rendezésében jutott a közönség elé. A talán legfontosabb mozzanaton kezdve: a zenei kivitelezés, messze túl a megúszás és az ellavírozás gyakorlatán, ezúttal a lehető legambiciózusabb formáját mutatta. Bolba Tamás ugyanis új, nagyzenekari hangszerelést készített a bemutatóra, azaz pontosabban, de legalábbis érzékletesebben fogalmazva: felfrissítette és fölpörgette Eisemann számait, s kísérletet tett egyfajta dimenziónövelésre. Mindez egyszerre bizonyult rokonszenves, fantáziadús és tehetséges vállalásnak, de olykor bizony túlvállalásnak is. Merthogy úgy tűnt, nem mindegyik szám bírja el az ilyen növesztő-kelesztő beavatkozást: az „A pénz beszél” például rosszul viselte a nagystílű revüszámmá való tupírozást.

Ahogy a zenei vonalon, úgy a színpadon is minden be lett dobva, hogy nagystílű előadást észlelhessen a közönség. Már a nyitóképben felbukkanó tápszergyári reklámfilm-forgatás és főleg az ott sürgölődő-mórikáló két hatalmas babafigura jelezte, hogy Réthly mozgalmasságában és látványában támadó előadást kívánt életre hívni, s ezt a célt okvetlenül jól szolgálta az a döntés, hogy ezúttal nem az operett-, hanem a fiatalosabb energiájú musical-ensemble sürgölődött a cselekmény körül.

A fő tétjeit persze a szerepek kiosztásával tette meg a produkció. A kettős címszerep az Operettbe visszatérő Szinetár Dórának jutott, akit utoljára tán bő két évtizede, a Légy jó mindhalálig musicalváltozatában láttunk fiúruhában, s ahogy akkor, úgy most is megvesztegetően ügyesen adta a kamaszt a színpadon. Fiúsra nyírt hajával, színpadi lényének felvállalt karcosságával, kifogástalan énekhangjával és imponáló elkötelezettségével ugrott bele a fokozott színészi önreflexivitást igénylő főszerepbe, s dicséretére legyen mondva, hogy a szerep kevésbé karakteres, álmatagon lányos felét is majdnem oly sikeresen oldotta meg, mint a jutalomjáték szintjén felmutatott kamaszsrácot.

Nem vitás, hogy az előadás másik nagy dobásának Jordán Tamás meghívása volt szánva az egykor Kabos Gyula által játszott komikus szerepre. Zolestyák, a nyomozói álmainak megvalósulásáért mindenféle áldozatra kész balfácán figurája mindazonáltal csak akkor válik komikussá, ha tényleg komikus játssza, s tűnjön bár ez az állítás mégoly laposnak, azért az igazságát nehéz megcáfolni. Alkalmasint az előadás alkotói is tisztában voltak ezzel, s ezért rátétek és túlzások egész tömegét pakolták rá a szerepre, elhomályosítandó a tényt, miszerint az amúgy nagyszerű művész jelen pályaszakaszában okvetlenül műfajidegen és inadekvát alaknak bizonyul egy operettben/zenés vígjátékban. Hiába a női ruha, hiába a rémesen viccesnek szánt műfogsor, hiába a női ruhás Zolestyák belebódulása a fess velencei gondolásba – Jordán Tamás jelenléte inkább vált ki empátiát a nézőből, mint önfeledt kacagást. (Amúgy értékelve a produkció merészségét, némiképp faramuci döntés, hogy egy darabban, amelynek férfi főalakja hirdetésben keres férfi útitársat Velencébe, az erósz e vonulata inkább betoldásként jelenik meg az előadás peremén.)

Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu
Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu
Egyebekben majd' mindenki hozza a tőle elvárt fazont és minőséget: Dolhai Attila szolid játékkal és örök rokonszenvességével, Szendy Szilvi az obligát tűzről pattanásával, Peller Károly pedig kollegialitásával és tiszteletreméltó játékfegyelmével, ahogyan beáll az előadás harmadik vonalába. Peller mellett a Dr. Sas és dr. Vas nyomozóiroda másik beltagját Homonnay Zsolt adja, láthatóan figyelve a komikus szerepben rutinosabb partner irányadásaira, s persze azért még váltig őrizve bonviváni kiállását. Janza Kata ellenben minden feszélyezettség nélkül kiélvezi a férfiéhes komika szerepét, s úgy lehet, bölcs és alázatos szerepköri elmozdulása még jól kamatozhat számára és a közönség számára egyaránt.
 
Vigyázat! Spoilerveszély! Ahogyan azt a velencei középrész abszurd mozzanatai már előre sejtették, az előadás meglepőnek szánt dramaturgiai leleménybe torkollt: minden, amit láttunk, csupán a zabpehely-gyáros lányának furcsa álma volt. Mélyértelmű és végtelenül eredeti ötlet, amely ráadásul azt is megérteti a nézővel, hogy ami egy operettben történik, az sohasem azonos a mindennapi valósággal. Hiába, mindig tanul valamit az ember. 
Zeneszerző:  Eisemann Mihály,  Szövegíró:  Szilágyi László ,  Átdolgozta:  Lőrinczy Attila,  Karmester:  Bolba Tamás, Szabó Mónika ,  Rendező:  Réthly Attila,  Játsszák:  Szinetár Dóra,  Simon Panna,  Dolhai Attila,  Mészáros Árpád Zsolt,  Szendy Szilvi,  Peller Anna,  Homonnay Zsolt,  Csonka András,  Peller Károly,  Magócs Ottó,  Jordán Tamás,  Faragó András,  Földes Tamás,  Jantyik Csaba,  Janza Kata,  Szerényi László,  Barkóczi Sándor,  Benkóczy Zoltán,  Oláh Tibor,  Díszlet:  Túri Erzsébet,  Jelmez:  Velich Rita,  Zenei vezető:  Bolba Tamás,  Játékmester:  Angyal Márta,  Karigazgató:  Drucker Péter,  Koreogáfia:  Lőcsei Jenő,  Művészeti vezető:  KERO® - Kerényi Miklós Gábor,  Rendezőasszisztens:  Dobrovszki Roland