Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZABAD ÖTLETEK

Ludwig Múzeum – Múzeumok Éjszakája
2008. jún. 24.
A Ludwig Sztárok minden szinten című programsorozatával vett részt a Múzeumok Éjszakáján. A kortárs múzeum terében szépen megfértek egymással a kortárs képzőművész, a kortárs műértő és a kortárs színházi formációk. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

A sztárok vagy hagyományosabb, a kiállításokat népszerűsítő programokhoz csatlakoztak, vagy maguk rendezkedtek be – akár kiállítási tárgyként – a múzeum terében.

Ludwig Múzeum
Ludwig Múzeum

A második szinten Simon Starling Három madár, hét történet, betoldások és elágazások című kiállítása látható, mely a harmincas években épült indiai palota, a Mánik Bágh történetét járja körül. Starling különböző művészeti ágakból kiszakított tárgyakkal (fényképek, rajzok, egy építészeti modell, filmek) „sző új történetet” a palota köré, melynek felépítésén és berendezésén az európai modernista dizájn legfontosabb európai alkotói dolgoztak. Az esti programok, A maharadzsa szentélye és A maharadzsa álma – indiai zene és tánc Jeszenszky István és Sándor Éva előadásában – nagy valószínűséggel csak maroknyi látogatót csábítottak a Három madár, hét történet… feliratainak alapos tanulmányozására, ami nélkül a kiállítás meglehetősen zavaros.

 

Különleges szolgáltatás
Különleges szolgáltatás

Több érdeklődőt vonzott Braco Dimitrijević retrospektív kiállítása az első emeleten. Dimitrijević a hetvenes évek Jugoszláviájában azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ismeretlen járókelők hatalmas fényképét függesztette történelmi jelentőségű középületekre. Csaknem negyven évvel később a budapestiek csodálkozhatnak rá a Duna túlpartjáról is látható, a Nemzeti Galéria homlokzatán lógó, Playboy-nyuszis fülbevalót viselő szőke lány és egy szimpatikus fiatalember portréjára. A LUMÚ kiállítása egy olyan életműről nyújt átfogó képet, melynek visszatérő eleme a rögzült műértelmező és urbánus reflexek megzavarása: így kerül egy londoni ház falára a semennyire sem híres Sarah Knipe emléktáblája, vagy egy bicikli és egy narancs társaságába Malevich festménye. A Múzeumok Éjszakáján a közönség szemtől szembe találkozhatott a művésszel, akinek fesztelenségre és közvetlensége párbeszédre invitálta a látogatót mind a  beszélgetésen, mind a tárlatvezetésen.

 

A Ludwig állandó kiállításának helyszínén, a harmadik emeleten adott találkozót egymásnak a kortárs képzőművészet és színház; üdítően rezonáltak a hely szellemére, hiszen a maga módján mind az Artus, mind a TÁP Színház előadása kölcsönhatásba lépett a múzeumi térrel.

 

A közönség
Az igazgató, Bencsik Barnabás "tárlatvezet" 

Goda Gábor társulatának új bemutatóján az egyik teremben (Ember-növények a nappaliban) egy nappali, a másikban (Kifordított szoba) a világ (!) fogadja a látogatót. A szobában üldögélő, babaszéket farigcsáló ember, a deréktól lefelé és felfelé virágcserépbe ültetett ember-növények, a medencényi sötét földbe temetett ősanyaszerű alak installációja szürrealista festményekre emlékeztet. Az emberekből-növényekből és lassú mozdulataikból szőhető körkörös történetek olyan intim és ősi jeleneteket ábrázolnak, melyeknek szégyenkezve válunk tanúivá – mintha titkokat lesnénk ki, pedig múzeumban vagyunk, szemlére kitett „tárgyak” között. (Az előadásról egy későbbi cikkben részletesen is beszámolunk.)

 

Szkárossy Zsuzsa felvételei
Szkárossy Zsuzsa felvételei

A TÁP Színház kissé kaotikus elvarázsolt kastélyt rendezett be a LUMÚ harmadik emeletén, ahol az ember minduntalan rossz és jó, szellemes és kínos, unalmas és meghökkentő TÁP-installációkba és performanszokba botlik. Dióssy Gábor a világ leghosszabb munkáskék ingében festi ihletetten az őt figyelő látogatókat, és percenként megőrül. A fehérneműt viselő Nagy Kriszta „Kortárs képzőművész vagyok”-feliratú, életnagyságú fotója mellett egy másik TÁP-os színész áll, a nyáréjszakához képest valószínűtlenül meleg, idétlen bekecsben és „Kortárs színész vagyok”-feliratú táblát tart a kezében. Szokatlanul aktív teremőrök a látogatókat egy sötét szobába csábítják, ahol az igazi Dávidot lehet megtekinteni, azaz a villany felkapcsolása után a meztelen Máthé Zsoltot. Bánki Gergő és Schönberger Ádám egy rendhagyó tárlatvezetés keretében arra kérik a részvevőket, hogy ne nézzék a Picasso-festményt, ellenben filozofikus elemzéssel közelítik meg a szellőzőnyílások, ajtók és konnektortakarók képzőművészeti jelentőségét. Vajdai Vilmos és társai műkincsrablást rögtönöznek. A TÁP Színház akcióitól kissé megremegnek a műértelmezés és múzeumlátogatás szoborrá merevedett közhelyei, melyek ledöntögetésével Braco Dimitrijević egész életében foglalkozott.

Kár, hogy a sztárok nem találkoztak valahol az első szinten.

Kapcsolódó cikkünk: Múzeumok Éjszakája 2008

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek