Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

LIZI-LULU

Projekt_LULU – Wedekind drámája nyomán /Manna-MASZK produkció
2015. márc. 8.
Két nappal a Manna-MASZK koprodukciós Projekt_LULU című előadás bemutatója előtt a hímsoviniszta kétharmaddal bíró magyar parlament megint ködösített egyet az isztambuli egyezmény kapcsán a nők bántalmazásával kapcsolatban. Aztán „nemzeti szajhaversenyt” futtatott egy újságíró. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Borsányi Dávid és Sodró Eliza
Borsányi Dávid és Sodró Eliza

Persze, a magyar parlamentnek nincs köze egy független színházi előadáshoz; azt sem tudja, mi az, legföljebb azt, hogy ne legyen. A Lulu viszont Geréb Zsófia rendezésében Wedekind nyomán szánt szándékkal kötődik mai magyar jelenünkhöz, melynek a magyar parlament és ez a szavazás igazi ékessége.

Maguk az alkotók írják az előadás szórólapján, hogy „a nőkérdést és a nemi emancipációt” járják körül. Ennek bevezetőjeként a Jurányi valahai tornatermébe előbb a nőket engedik (parancsolják?) be, azután a férfiakat, hadd tanuljanak ez utóbbiak egy kis jómodort. Vicces, bár kicsit kényelmetlen vicc ez.

Még felvezetésként hangzik el néhány „nős” szólás („az asszony verve jó” nincs köztük), és  a hátsó vetítővásznakon gyors egymásutánban villannak föl a leghíresebb, nőt ábrázoló festmények-szobrok, a Willendorfi Vénusztól kezdve Klimtig és Schieléig.

Rózsa Krisztián és Sodró Eliza
Rózsa Krisztián és Sodró Eliza

Oldalt ülnek a játszó személyek, akik egyrészt játsszák Lulu-beli szerepüket, másrészt olykor moderátorként működnek egy interaktív színházi játékban. Elkezdődik a darab; látjuk, ahogy a féltékeny Goll tanácsos elhozza fiatalka játékszer-feleségét Schwarzhoz, a festőhöz – aztán amikor Goll elmegy, a jelenet átfordul „civilbe”. „Lizi”, vagyis Sodró Eliza valósággal lerohanja „Kriszt”, vagyis Rózsa Krisztiánt, hogy „dugná már meg”, hiszen oly régen áhítozik erre. Jól elnyújtják a helyzetgyakorlatot, de tudnak benne váltani, fokozni, játszani a vicces és komoly elemekkel, és paradox módon mégis a Luluból dolgoznak. Ekkor nemcsak az lesz világos, hogy Sodró Eliza milyen könnyedén mozog a százéves figurában és milyen természetesen csinálja meg belőle a kortársi magyar „szextárgyat” (mindazokat a nőket, akik míg csak tehetik, szexuális vonzerejükkel élve csinálják meg magukat), hanem az is, hogy ezt a pokolian nehéz darabot ez a független csapat el tudná játszani.

Lulu: Sodró Eliza
Lulu: Sodró Eliza

Részben el is játssza. A teljességben viszont nem bízott a rendező, ezért számos forszírozott aktualitást pakol bele. Kivetített fiúk vallanak a kapcsolatteremtés és a szex nehézségeiről, ketten párbajoznak bibliai idézetekkel, elhangoznak „szakítós” mondatok, aztán megszavaztatják a közönséget. Utóbbiban felállással és ülve maradással válaszolunk olyan kérdésekre, mint hogy „tehetnek-e a kihívóan öltözött nők arról, ha megtámadják őket”. Aztán megkérnek bennünket, mármint a nőket, hogy fáradjunk ki az előcsarnokba, ahol Sodró Eliza és Kőszegi Mari (ő Geschwitzet játssza a darabban) azon elmélkedik, miért van oly kevés szó a magyar nyelvben arra, amikor nők maszturbálnak (ellentétben a férfiakéval, melynek szókincse tágas és ötletes), majd közös erővel megpróbálnak új kifejezéseket találni. A közönség kicsit vonakodva vesz részt a játékban, s aligha prüdéria vagy szemérem okán, inkább tán azért, mert egy dráma előadását szakítják meg sokadszor.

Ami jó lenne, egészen jó. Forgách András szövege ugyanis teljesen simán, vagyis kortalanul illeszkedik a szereplőkre, és Wedekind darabjának fordulatai pedig szinte maguktól sodródnak el a mába. Ebben komoly szerepük van az ügyes színészeknek, akik Sodró Eliza fantasztikusan energikus Lulujának öniróniától sem mentes életét környezik. A több szerepben is feltűnő Borsányi Dániel gyorsan és kompakt módon ábrázol karaktert, míg Schöning, a férjeken átívelő szerető és a végzetet hozó Hasfelmetsző Jack szerepében megjelenő Sipos György például megtalálja a mindkét figurában erős és hasonlatos „kemény magot”, a férfi ego rettenthetetlen felsőbbrendűségét. Az ő áldozata Lulun kívül a saját fia, Alwa is, akit Dér Zsolt igazi modern alaknak, a túlkompenzált neurotikus paneljének mutat. Béres Miklós Schigolch, Bán Bálint pedig Rodrigo villanásnyi szerepében jó. Rózsa Krisztián Schwarzként is, és „Kriszként” is remek a röpke lehetőségben, Kőszegi Mari pedig Geschwitz lecsúszott figurájában villantja föl a tragédiát.

Kőszegi mari, Sodró Eliza és Sipos György. Fotó:
Kőszegi Mari, Sodró Eliza és Sipos György. Fotó: Kállai-Tóth Anett

De hát csupa villanás az egész. A szegényszínházi staffázs, a majdnem üres tér pedig pont optimálisnak tetszik ehhez a Luluhoz, aki körül tényleg kong az üresség – és Geréb Zsófiának, ha már megtalálta erre a pokolian nehéz szerepre az ordítóan tehetséges és tökéletesen megfelelő színészt, nagyjából két út közt lehetett választania. Az egyik Wedekind darabjának „rendes” eljátszása lett volna, amikor is a drámába vetett bizalom és a rendezői elszánás elég az aktualitáshoz, a másik a brutális jelenidejűség hangsúlyozása, amikor is a tegnapi történések is helyet kapnak az előadásban. Ez utóbbi kétségkívül rizikósabb megoldás – de hát a produkció amúgyis errefelé indult el. Viszont képtelenség, hogy a régebbi utalások mellett kimarad a közvetlen jelen legfelháborítóbb aktusa: az isztambuli egyezmény életbe léptetése, ilyenformán a családon belüli, s általában a nők elleni erőszak törvénnyel szabályozott elintézési módja felett eljátszott cirkusz. (Az Európa Tanács Isztambuli Egyezményének célja a nők ellen irányuló erőszak minden formájának fölszámolása. Magyarország aláírta a dokumentumot, de nem ratifikálta, és most a magyar országgyűlés a ratifikálás ellen szavazott. Vagyis Magyarországon nem garantálja törvény, hogy például a családon belüli erőszak esetén az ügyész büntetőeljárást indíthasson.)

Amit látunk tehát, az Luluban ügyes, egyébként fájóan ügyetlen. Nagy esély úszott el – bosszantó.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek