Múzeumok Éjszakája – Egyetemi Könyvtár

Tarisznyás bölcsészhallgatókat a Múzeumok Éjszakáján nem láttam az ELTE Egyetemi Könyvtárában, konszolidált középkorúakat annál többet, de tolongani azért nem kellett, hogy bejussunk a kiállításokra, előadásokra; talán mert szerényre sikerült a felhozatal. A programajánló látszólag bőséges kulturális élményeket ígér, a könyvtárban mégsem jövünk zavarba a kínálattól. Főleg előadásokban erősített az intézmény, a Bibliával több is foglalkozott, felvezetve egy olyan kiállítást, ami még nem látható – ez vélhetőleg nem túl szerencsés ezen az éjszakán, amikor a megvalósult kiállításokra tódulna a közönség. Nem is vettek részt sokan az előadásokon, ám az előadók ennek ellenére lelkesnek bizonyultak.

A képzőművész-tehetségek kiállítása kimerült a kisiskolások szerény számú rajzainak-festményeinek paravánra erősítésében, a divat- és társadalomtörténeti kiállítás a katalógusteremben zajlott: XIX. századi divatlapokból származó képek támaszkodtak a katalógusfiókoknak, a tárlatvezetés szükségessége kétségesnek tűnt, hisz a képek alatt minden információ olvasható volt. Az Egyetemi Könyvtár történetének kiállítása két üveges vitrint tesz ki, míg az egyetem történetének kiállítása sem több fél teremnyinél, obligát tudományos szárazsággal összeállítva.

Egyetemi Könyvtár

Óránként indítottak épülettúrát a könyvtárpalotában; olyan termek is megnyíltak a látogatók előtt, melyek egyébként zárva maradnak a kívülállók számára, és jelnyelvi tolmácsolás és személyi segítség is volt a rászorulóknak. Az aulában két zenei eseménnyel csábították a közönséget; az egyik egy félórás koncert volt a Homo Cantans kórus előadásában, a másik egy kellemesebb nyáresti zenei kikapcsolódás, a Jazz Rulett koncertje – ideális azoknak, akik megpihentek az Erzsébet híd lábánál egy órára. Szerencsésebb lett volna tán, ha a könyvtár nem a sokféleségre koncentrál, hanem tematikus estét szervez: úgy könnyebben rátalált volna saját és sajátos közönségére.

Országos Széchényi Könyvtár

Az Országos Széchényi Könyvtár viszont az egyik leglátogatottabb intézménnyé vált ezen a múzeumi szombaton: itt valóban a bőség zavarával küszködtünk. A tematizálás egyértelműen a reneszánsz körül forgott, a nagy sikerű Csillag a holló árnyékában című kiállítás vonzotta a többé vagy kevésbé műértő közönséget, és akár próbára is tehették magukat az interaktív kódexmásoló műhelyben, ám a jó munkához idő kell, annak pedig az ember híján volt kora éjszaka. Egy másik pillére a reneszánsz világnak a térképekhez és a csillagászathoz kapcsolódott: a Térképtárban korabeli hajózási térképek és csillagászati műszerek modern másolatait láthattuk, a csillagászat aztán tovább folytatódott az 1595. évi rejtélyes, politikailag is értelmezett és felhasznált változócsillag utáni nyomozásban, az Apponyi-teremben.

Országos Széchényi Könyvtár. Szkárossy Zsuzsa felvételei.

Leonardo da Vinci semmiképp sem maradhatott távol a happeningtől, a firenzei Giunti Kiadó segítségével munkásságának újabb részleteit tekinthettük meg – nem csak képeken, hanem igényes maketteken, egyedülálló fakszimile kódexeken is. A Leonardo-irodalom olyannyira bőségessé vált mára, hogy a könyvtár az életéről és munkásságáról szóló könyvekből is dicsekvő kiállítást rendezett. A rendezvény ideje alatt 50 %-os kedvezménnyel iratkozhattunk be a könyvtárba – sosem késő -, és akár csendes olvasásba merülhettünk volna a nyitva tartó olvasótermekben.

A „Fizetek főúr, lesz egy feketém…” Seress Rezső által megírt-megénekelt dalból kölcsönzött cím ugyan hibás, viszont a program, amit takar, hibátlan. A XX. század elejének kávéházi hangulatát Saly Noémi előadása mellett korabeli plakátok és képeslapok, és 1945 előtti filmhíradók anyagából összeollózott montázs is szemléltette, s persze felejthetetlen dallamok a Zeneműtár anyagából. S ha már zene, akkor mindenképpen érdemes volt a Sebastian Trió reneszánsz zenéjébe belehallgatni a VI. emeleten, s persze nem kihagyni Palya Bea egyedülálló intimitást sugárzó koncertjét sem. Ha sikerült bejutnunk a könyvtári körsétára is, betekinthettünk a raktárakba, közelről szemlélhettük a könyvek gyógyítását könyvkötészeti bemutatón, megtudhattuk a papírmerítés vagy szépen szólva a fehírmívesség titkait, már csak egy pohár pezsgőt kívánhattunk éjfélkor a könyvtár teraszán, beledúdolva az éjszakába: „Sietek főúr, nincs már sok időm, tán ma éjszaka akit vártam, értem jön.”

A múzeumi busz jött is, hogy levigyen minket a Palotából, ahol élménydús, hangulatos, jól kivitelezett, könyvtári határokat egyszerre megerősítő és túlszárnyaló programsorozatot tudhattunk magunk mögött a budai magasságban.

Kapcsolódó cikkünk: Múzeumok Éjszakája 2008