KB35 Inárcs - FÜGE – MU Színház: TIKK
2015.02.26.

Ritkán gondolunk arra, hogy a magyar oktatásügyi reformok nemcsak a gyerekeket, hanem a pedagógusokat is ugyanúgy megviselik. Bizony, ennek is közvetlen hatása van az iskolákban ülő diákokra. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Egy laza hétvégi csapatépítő tréningen vesznek részt egy tanári kar tagjai. Az igazgató úr és helyettese önfejlesztő játékokkal vezényli az oldott, közös gondolkodást, hogy az együtt eltöltött hétvége befejezéseként konstruktív, közös gondolatok szülessenek a jövőre vonatkozóan. Vagy mégsem?

Jelenet az előadásból.
Jelenet az előadásból.
A KB35 Inárcs TIKK című előadása a II. Titánium Színházi Szemle díjazott alkotása. A Szivák-Tóth Viktor által vezetett, amatőrökből álló társulat arra keresi a választ, hogy a sok – leginkább papíron és a médiában látott – oktatásügyi kormányrendeletnek milyen konkrét hatásai vannak egy tanári karra. Így lesz az általánosból egyedi eset, és megfordítva: a laboratóriumi vizsgálat alá vont egyediből széleskörű vonatkozás. Külön mélyíti az előadás hitelességét az, hogy bár az előadásban játszó civilek között pénzügyi és személyzeti ügyintézőt, sőt idegenvezetőt is találunk, legnagyobb részt mégis középiskolai tanárok alkotják a csapatot. A téma tehát nem egészen talált tárgy, hanem a társulat több tagjának hétköznapi életét befolyásoló probléma, a TIKK pedig személyes tapasztalatok mentén felépülő előadás, aminek Szivák-Tóth Viktor rendezése teremt színpadon is érvényes formát.

Egy kínos hétvégi csapatépítő tréningen vesznek részt egy tanári kar tagjai. Az igazgató, Imre (Ordasi Gábor) és helyettese, Mártika (Kiss Nóra) erejüket megfeszítve végeztetnek önfejlesztő játékokat a többiekkel. Kényszerből inkább, mint munkájuk iránti alázatból, fontos feladatot kaptak a KLIKK-től (az előadásban: TIKK), oktatási stratégiát kell kidolgozniuk a következő lózungokra: „a kultúra végvárai mi vagyunk. A barbarizmust mi állítjuk meg”. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, ez a két mondat az előadás végén is épp olyan üresen cseng, mint a legelején.

Kovács Zoltán, Ordasi Gábor, Kiss Nóra
Kovács Zoltán, Ordasi Gábor, Kiss Nóra
A gyermeteg önfejlesztő-csapatépítő játékok közben viszont folyton előtörnek a tantestület valódi problémái, például a tanárok pedagógiai képzetlensége, motiválatlansága, a tankönyvek államosítása és az általánosan pocsék közhangulat, ami – bár kimondva nincs – felülről jön és keseríti meg a tanárok életét. A közös, konstruktívnak szánt hétvége pedig úgy fordul maga ellen, ahogy az igazgató által véletlenül kifordított, fejlesztő könyvből olvasott mondat, ami a „nincs rossz megoldás” ostobasága helyett a „nincs helyes megoldás” igazságára változik, és hangzik el többször, tökéletesen reflektálatlanul.

Az előadásban játszó civilek egyébként meglepően sokszínű alakítást nyújtanak, minden kimondott szavuk őszinte, közölni akarnak valamit saját karakterükről, nem pedig vért izzadva eljátszani azt. A befogadást, és valószínűleg az ő feladatukat is egyszerűbbé teszi, hogy tanártípusokat jelenítenek meg. Minden szereplőnek van egy pár szóban megfogalmazható, markáns tulajdonsága, ami egyéníti őt a többiektől. Bálint Anett testnevelés és egészségtan tanára például flegma és demotivált, látszólag utál tanítani, Fodor Éva kezdő ének-zene tanárnője az egyetemről épp kikerültek lelkesedésével és tapasztalatlanságával jelenik meg előttünk, Szivák-Tóth Viktor történelem-földrajz tanára maga a lelketlen lojalitás, míg Kovács Zoltán számítástechnika tanára örök lázadó, aki minden pillanatot kihasznál, hogy nemtetszésének hangot adjon.

Fodor Katalin
Fodor Katalin
Hogy nem profi színészeket látunk, az talán csak ott bukik le, ahol egy konkrét koreográfiában kell szinkron mozogniuk a szereplőknek. Az előadás dramaturgiáját tekintve kissé filmszerű, rövid jelenetekből áll össze, amiket songok vezetnek át egymásba. Itt a társulat mozogni és énekelni kényszerül, ami többnyire kifog rajtuk. Bár az ügyetlenkedés inkább kedves, mint hervasztó, közben azért eszembe jut, hogy én minden valószínűség szerint rosszabbul csinálnám.

Talán a legtanulságosabb jelenete az előadásnak az, amikor úgy tűnik, hogy némi feszültség után sikerül érdemi munkával eltölteni a hétvégét az igazgató előre kitalált blődségeinek végigszenvedése helyett. Kovács Anna képzett, széles látókörű, empatikus tanárnőt alakít, aki egy átlagos óra eljátszatásának segítségével próbál rámutatni általános pedagógiai problémákra. A modellórát Kata (Gál Zsófia), a kissé labilis idegrendszerű, magyartanár tartja. A padokban a tantestület tagjai eljátsszák a rossz diáksereget – első pillantásra látszik, nem kell a szomszédba menniük az erről szerzett tapasztalatokért. Ahogy az is rögtön kiderül, Kata mennyire rosszul kezeli az óráján felmerülő fegyelmezési problémákat, szinte azonnal elkezd üvölteni, fenyegetőzni, képtelen úrrá lenni a káoszon. Ám mielőtt elkezdenék közösen értelmezni a pedagógiai problémát, abba újra beleszól a KLIKK, a fő-fő tanasszony idelátogat, tartani kell az előre leadott ütemtervet, az érdemi munka meghiúsul.

Fotók: Illés Árpád, Illés Csaba
Fotók: Illés Árpád, Illés Csaba
Mint várható, az ellentétek pattanásig feszülnek, el is pattannak a rossz hangulatú hétvégén. Sokkot kapott és/vagy részeg tanárok randalíroznak éjjel a sötét erdőben, egymást keresve és elhagyva, mint egy pokoli osztálykiránduláson. Reggel pedig holtfáradtan térnek vissza a szállásra, hogy bájvigyorral fogadják a fő-fő tanasszonyt. A mosoly az arcokra fagy, Fodor Katalin, aki eddig a háttérből, szintetizátorral strukturálta az egész előadás ritmusát, ott volt, de mégsem volt ott, most belép a történetbe, ő a kiskosztümös revizor, különleges megbízatással érkezik, kéreti az urakat. Körbejár a színen a földbe gyökerezett lábú tanárok között, nem szól egy szót sem, szoborszerű arccal, mereven bámulja őket. Körülbelül annyira életszerű figurája, mint az oktatási rendeletek, és kiszámíthatatlansága miatt annyira lehet is tőle félni.
Szerző: Puskás Panni
Alkotók:  Bálint Anett,  Boda Tibor,  Fodor Éva,  Fodor Katalin,  Gál Zsófia,  Kiss Nóra,  Kovács Anna,  Kovács Zoltán,  Ordasi Gábor,  Szivák-Tóth Viktor,  Szakértő konzulens:  Kovácsné Lapu Mária, Malik Gábor,  Zene:  Fodor Katalin,  Mozgás:  Zelei Péter,  Jelmez:  Kálmán Zsófia,  Fény, hang:  Presenszki Gábor, Presenszki Péter,  Rendező:  Szivák-Tóth Viktor,  Az előadás támogatói:  II. TITÁNium projekt, FÜGE, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, MU Színház