Klubdélelőtt / Klubrádió
2014.11.24.

Első hallás után alighanem a szürreális jelzőt használtam volna, ám miután négy egymást követő héten meghallgattam Kun Zsuzsa szombat délelőtti rádióműsorát, éppenséggel az vált bizonyossá, hogy mindez igenis maga a valóság. A műkedvelő rádiós műsorkészítés valósága. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Szűz a csillagjegye, szeptember 12-én ünnepli a születésnapját és vasárnap este egy születésnapi partin lesz, ezért nem mehet színházba: ha egy beszélgetésből ilyesmiket tudunk meg az interjúalanyról, akkor alighanem hajlamosak leszünk felszínesnek ítélni ezt az interjút. No, de mit gondoljunk akkor, ha ezeket az információkat az interjú készítője meséli el – önmagáról? Márpedig múlt szombaton ilyesmiket árult el számunkra Kun Zsuzsa meghitten bizalmas műsorában, ahol alighanem a műsorvezető önmagáról való tudása az egyetlen biztos, tévedés- és bakimentes terep. Mert onnan kimozdulva Kun Zsuzsa jószerint bámulatos érzéket tanúsít a tévedésre, a félreértésre, s különösképpen a huszadrangú mozzanatok kiemelésére. Első – telefonon és felvételről interjúvolt – vendégét, Sebestyén Abát például visszatérően második keresztnevéről, a Mózesről faggatja, de az is előkerül, hogy szavazott-e (és milyen alapon?) a marosvásárhelyi bázisú művész a magyarországi választásokon? Eközben érdemben semmit sem látszik tudni az interjú apropóját szolgáltató darabról (Szeretik a banánt, elvtársak?), annak angol hangjátékdíját átdobja az Újvilágba (noha a műsort megszakító reklámblokkokban rendre hallunk erről a BBC-s elismerésről), s a ma születettek naivitásával hozza fel, hogy a filmfelvételek tanúsága szerint a szocializmus korában mosolygó kisgyerekek integettek az ünneplésekre, köszöntésekre kivezényelve. (Tényleg, vajon hogyan is lehetett ez? Kár, hogy a műsorvezetőnek nem lehetnek e tárgyban személyes emlékei…)

Kun Zsuzsa
Kun Zsuzsa

Nagyjából ilyen hibaszázalékkal működik a kérdező akkor is, amikor Kassai Ilonával beszélget, aki természetesen nem volt a legfiatalabb Kossuth-díjas, s aki bocsánatos módon egészen tévesen datálja francia filmszereplését – értelemszerűen műsorvezetői javítás-kisegítés nélkül. Kun inkább együttérzéssel belesóhajt az idős művésznő pályakezdésének névsorába: „senki sincs már köztünk”, feledve, hogy az épp utolsónak elhangzott név Gyurkovics Zsuzsáé, aki remélhetőleg még sokáig köztünk marad. De a tájékozatlanság valóságos tűzijátékát mégis Kerényi György váci börtönrádiós témájában lövi fel a műsorvezető (a börtöntémában meglepően járatlan interjúalany közreműködésével): ők mind gyilkosok? miért nem használhatnak internetet a rabok? mi az a fegyencedzés? – csak úgy sorjáznak az elmélyült kérdések.

Ám jelezzük sietve, hogy nem a tévedések sora és nem is a tájékozatlanság a legzavaróbb Kun Zsuzsa működésében. Hanem… Hanem az a reflektálatlan gondtalanság, amellyel ilyen mondatokat lehel az éterbe: „a gondolkodás fontos része az életednek” (annál is inkább, hisz a címzett, Karosi Júlia filozófia szakra járt…), „az életben is a szabadságot élvezed?” (szintén Karosihoz intézve a kérdést) „van valamiféle magánéleted is”, valamint „békés, szép életet ott fent, az égi zenekarban” (az elhunyt Csepregi Gyulát búcsúztatva). S idézzük fel Kun Zsuzsának egy pár héttel ezelőtti mondatát, amelybe annyi minden sűrűsödött össze az emlegetett reflektálatlanság jóvoltából: „ha vers, akkor Ady, ha zene, akkor Bartók, ha film, akkor Jancsó…”

S vajon nem ugyanez az amatőrizmussal eljegyzett felhőtlenség kacag ránk a születésnapos vendégek frappáns ajándékaiból? A világ élelmiszernövényeinek története – e könyv jut – az amúgy júliusi születésnapú – Kassai Ilonának, Kiss Ferenc zenészt pedig az alábbi kötet köszönti fennállásának kerek évfordulóján: Magyarország emlőseinek atlasza.