Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HIDEGVÉRPROFIK

Vámpírok bálja / Magyar Színház
2008. jún. 17.
Kockázatos volt tavaly a vállalkozás mind a szervezők, mind a nézők részéről: viszonylag ismeretlen nevekkel nem a legismertebb musicalt bemutatni, ráadásul drága jegyekért. Annyi kijelenthető: ár-érték arányban a Vámpírok bálja rendben van. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Hiszen egy professzionális előadást látunk, ami ha médiapromócióban a két hazai musicalgyárral, a Budapesti Operettszínházzal és a Madách Színházzal nem is veszi fel a versenyt (mert hiába futottak tavaly a körúti villamosok Vámpírok bálja-hirdetésekkel és hiába az óriásplakátok, mintha az előadás nagy durranás helyet csendeset pukkant volna), életre hívói a műfajban otthonosan mozognak, az alkotók pedig remekül adaptálták, mit adaptálták, alkalmazták a szabadalmak levédésével egyenértékűt jelentő non-replica megoldásokat.

Jelenet az előadásból

Az előadást befogadó helyszín a Magyar Színház, amelynek előcsarnokát vörössel borították, gyertyatartókkal ékítették. El tudunk-e vonatkoztani a kopottas Hevesi Sándor téri épülettől, amit jól ismerünk az évad hétköznapjairól, vagy úgy tekintjük az ékített helyszínt, mint azt, aki fenn az ernyő, nincsen kas módjára viselkedik? Stílusosnak, trendinek tudjuk-e képzelni a kopott, huszonévvel ezelőtti dizájnt idéző helyet, vagy megértően elmosolyodunk az inkább levegőtlen budoárt, mint veszélyes és fülledt erotikát idéző vörösségen? Ki-ki színházba járási tapasztalata szerint viselkedik.

Jelenet az előadásból

Kentaur a szokásos színvonalát hozza (ez első olvasatra vagy hallásra lekicsinylőnek tűnhet, pedig ő aztán nagyon ott van), bár a gothic vámpírkastély-belső és a maszkok mintha jobban megmozgatnák a fantáziáját, mint a vastag hótakaró födte transzszilván mézeskalács házikó. Obligátak a jelmezek, a parókák, a műkörmök, az eladás kezdete előtt a függönyre kivetítik a vámpírfogakat (de miért tollpihe a háttér?) – minden pontosan megvan, amit a checklistre felírtak a jogtulajdonosok.

Jelenet az előadásból

A történet is folyik a maga félelmetességtől mentes, komolyan vehetetlen, a ’67-es Polanski-filmmel ellentétben helyenként közhelyesen bárgyú, pusztán szórakoztató medrében, de miért is várnánk mást, hiszen ez a célja. Megvannak hozzá az énekhangok, bár igazán karakteresnek, szerepének súlyt adónak ebben a szereposztásban közülük csak a von Krolock grófot játszó, overnight success Egyházi Gézáét nevezhetjük (neki viszont a színészi eszköztára hiányos, a köpönyegcsapkodáson és a merev derékkal sétáláson kívül mást nem jelent az alakítás). Néhány prózai színészt is látunk a színpadon, akik igyekeznek több-kevesebb sikerrel helyt állni a dalokban, de hogy pontosan mit is énekelnek (nemcsak ők, hanem általában bárki), az agyonhangosított előadásban nem érteni. A történetben és a zenében igazán akkor van erő, ha a nyolcvanas évek szoftrockos pop hangzásvilága (és hozzá még némi retróhangulat, az ide bepaszírozott egykori Bonnie Tyler-sláger) uralja az színpadot. Ha a tánckar szerepel, abban tényleg van dinamizmus. (És hogy nem teszik rosszul a dolgukat, bizonyítja az is, hogy közülük innen néhányan a nemzetközi porondra is kiléptek azóta.)

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A magyarországi előadásról a Wikipedia anonim szerzője visszafogottságtól egyáltalán nem mentesen imígyen ír: „Az 1997-es bécsi, szintén Roman Polanski által rendezett bemutató után Stuttgart, Hamburg, Varsó és Berlin közönsége csodálhatta ezt a minden ízében különleges, fanyar humorú, lenyűgözően látványos, lehengerlően lendületes musicalbombát. Eddig 5 millió nézőt vonzott szerte a világon a mára már kultikussá vált vámpírparódia. Jim Steinman kifogyhatatlanul áradó melódiái hűen követik a Polanski által megálmodott történetet. Michael Kunze szövegkönyve költői megjelenítése a vámpírok borzongató és groteszk antivilágának. (…) A magyar fordítás az eredeti szövegkönyv líráját, mondanivalóját megtartva és azt a magyar nyelv egyedülállóan kedves szófordulataival gazdagítva Miklós Tibor munkája, akit több mint száz sikeres musical írójaként, fordítójaként ismerhetünk.”

Szó se róla, pontosak a mozdulatok, tökéletes a kivitelezés (bár hogy a szövegek a miklósi oeuvre legjobbjai lennének, erősen kétlem). Nincs porszem a gépezetben, minden zajlik a maga hűvösen és nagyon kiszámított útján. Semmi könnyedség, áradó rajongás vagy fanyar humor, az eredmény mégis álló ováció. A szakértelem diadala.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek