Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

APÁD LÁTOD AZ ÁGYADON

Utóélet
2014. szept. 8.
Okos humor, a brutalitásig közvetlen fogalmazás, a háttérben a vidéki Magyarország viselkedésének tűpontos vázlata. Az Utóélet alapján Zomborácz Virág nemsokára a magyar női Wes Anderson lehet – de ennek egyáltalán nem biztos, hogy örülnénk. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Jó éjt! – köszön el este apja húszas évei közepén járó fiától a szülői házban, majd a srác kezében lévő nyitott könyvvel mit sem törődve leoltja a villanyt. A film e talán legerősebb momentuma jól mutatja Zomborácz Virág kifejező erejét: képes egyetlen gesztusba sűríteni a film alapkonfliktusának teljes mozgatórugóját. A szorongás miatti pszichiátriai kezelésről éppen kikerülő Mózes problémája ugyanis az, hogy apja, illetve családja és tágabb környezetének nagy része a vélt felsőbbrendűségből fakadó autokratikus lenézés, és a másikra oda nem figyelés keverékéből gyúrja össze az egymáshoz viszonyulás mintázatait. A szabadidejében horgászó református lelkész fiának tehát a társadalmi hagyományok, az Úr szavával súlyosbított erkölcsi szabályok és a húsevés rítusai között kellene megtalálnia helyét – nem csoda, hogy annak váratlan halála után az apa mindenütt jelenlévő szelleme formájában manifesztálódik neurózisa.

Komoly, társadalmi és pszichológiai vonatkozásokat feltáró dráma leírása lehetne a fenti bekezdés, azonban az Utóélet pont attól különleges, hogy képes iróniával átitatott intelligens humorral kedves vígjátékká hangolni mindezt. Coming-of-age – ezzel a megjelöléssel szokás illetni (főleg a tengerentúlon) azokat a filmeket, amelyek (immár szinte műfajjá merevedve) tinédzserek (szexuális) útkeresési próbálkozásait mutatják be. És ezzel el is érkeztünk egyik legfontosabb vonatkoztatási ponthoz, az amerikai független filmhez: szegény, hangsúlyosan vidéki, lepukkant környezet, feszültséggel teli családi struktúrák és kicsinyes emberi viszonyok világába kerülünk, ahol a színtelen, kopár vigasztalanságban a mégoly neurotikus fantázia jelentheti az egyetlen reménysugarat. Nagy értéke a filmnek az a precizitás, ami a szereplők által használt kifejezések, fordulatok és gesztusok kidolgozottságát, valamint a tárgyi világ minuciózus megtervezettségét jellemzi, és amivel pillanatok által képes bőrünk alá hatolóan megteremteni e világ fullasztó atmoszféráját. A vidéki Magyarország tájai, tárgyai és arcai már Zomborácz Valami kék című rövidfilmjének is legnagyobb erősségét képezték, és habár itt vígjátékkal van dolgunk, ez a megközelítés teszi az átlagosnál komplexebbé a mozit.
Az imént említett fantázia pedig elvezet bennünket az Utóélet másik alapvető inspirációjához, Wes Andersonhoz, akinek őrült képzettársításai, abszurd fordulatai és parodisztikusra fazonírozott karakterábrázolásai egyértelműen visszaköszönnek. A történet szerkezetében és a szereplők jellegzetességeiben tetten érhető, számomra már az eredetiben is inkább esetlen jópofáskodásnak, mint valóban szórakoztatónak tűnő megközelítés mellett kifejezetten pozitívumnak azt kell tekinteni, ahogyan Zomborácz Andersonhoz hasonlóan nagy hangsúlyt fektet a kép minden egyes elemének legapróbb kidolgozottságára. Ennek a hozzáállásnak legszebb megvalósulása a tó közepén álló horgászházak látványában fedezhető fel, ahol valamely nagyon különleges módon tud összefonódni a rögvalóság és a mesei fantázia.
Gálffi László
Gálffi László
Az andersoni megszállott megszerkesztettség követése legtöbb esetben azonban inkább hátrányára van a filmnek, ugyanis sokszor van az az érzésünk, hogy Zomborácz egyszerűen „túlhúzza” a jeleneteket. Szélsőségig vitt poénok, öncélú, se érzelmileg, se narratív szempontból nem indokolható elemek (lásd az ajándékba vitt póni rendkívül zavaró jelenetét és jelenlétét), túljátszott helyzetek közt evezünk előre a történetben. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy itt nem színészi, inkább rendezői túljátszásról van szó, legjobb példa erre a főhős köpenyben, alsónadrágban és vörös zokniban való, értelmetlenül abszurdra hangolt film végi megjelenése.
A színészi játékról ugyanis csak szuperlatívuszokban lehet szólni: ha Zomborácz Virág semmi mást nem tett volna, minthogy megtalálja a magyar színészek mesterkélt filmes jelenlétének ellenszerét, már jól megérdemelt helye lenne a dicsőséglistán, nála azonban ez csak a teljesen magától értetődő alaphelyzet. A színészek még az abszurdba hajló jelenetekben is olyan természetes könnyedséggel mozognak, és olyan hiteles nyelven szólalnak meg, amelyre csak ritkán találunk mifelénk példát. Külön ki kell emelni az amúgy zeneszerzőként dolgozó Kristóf Mártont, aki a főszerep alakításával rengeteget tesz azért, hogy ez a film a nyilvánvaló szórakoztatás mellett folyamatosan jelenvalóvá tegyen egy mélyebb emberi dimenziót. A szinte minden szerepben sztárokat felvonultató szereposztásból hajszállal, de talán Csákányi Eszter kiemelkedik a  vénleányként megkeseredett nagynéni szerepében. És persze Gálffi László, akinél az apa megformálása azért különleges, mert egyszerre tud komikusan parodizálni, és kicsit mindig komolynak maradva a karakter jellemvonásait árnyaltan felvillantani.
A forgatókönyv legnagyobb értékét a rendező kifinomult, abszurddal és iróniával átitatott humora képezi, amely egyszerre képes nyelvi szinten, helyzetkomikumban vagy éppen képi megoldásban megnyilvánulni. Anger Zsolt jelenetei, amelyek során szédült autószerelőként az ezotéria eszközeivel próbál magyarázatot és megoldást találni a szellemkérdésre, felejthetetlen csúcspontjai a filmnek – nem lepődnék meg, ha az Üvegtigrishez hasonlóan szállóigék származnának ezekből. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az Utóélet egyik, ha nem a legfontosabb narratív szála, a kísértő apa „jellemfejlődése”, rendkívüli módon elnagyolt, darabos maradt. A világra, és benne a fiára sem emlékező apából egyik jelenetről a másikra lesz mindennel tisztában lévő, életéhez hasonlóan autokratikus és érzéketlen figura. Ráadásul amellett, hogy a film ritmusán lehetne még javítani némi további vágással, ami igazán zavaró, az az, hogy mintha az író-rendező a történet végével egyszerűen nem tudott volna mit kezdeni. A remek dialógusok, jól kitalált pillanatok, erős jelenetek azt jelzik, hogy Zomborácz mesterien ért a filmezés mikrovilágához, de ezt a művet nem érlelte még eleget ahhoz, hogy az ötletek kavalkádja egy magával ragadó hangulatnál többé álljon össze. 
A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
Meg kell még említenünk az egész film hatásmechanizmusát alapvetően meghatározó, minden értelemben „szókimondó” hangvételt. És itt nem egyfajta nyelvi faragatlanságról van szó, hanem arról a vizuális nyersességről és brutalitásról, amivel a rendező még ebben a vígjátéki környezetben is kezeli az erőszakot, a vért és a testiség ábrázolását. Leginkább a politikai korrektségnek ez a bevállalós, vagány hiánya teszi egyedivé, frissé ezt a filmet, és ígéretessé Zomborácz művészetét.
Finom iróniával és a külvilág iránti odafigyeléssel átitatott humora az Utóéletet az utóbbi idők legjobb magyar filmjei közé repítené, apró esetlenségei, kiforratlansága és az inspirációul szolgáló alkotók, műfajok attitűdjének időnként kritikátlan átvétele viszont visszatartanak attól, hogy a fekete vígjátékok remekműveként értékeljük. A film több ponton fordulhatott volna a nézőt elbizonytalanító, kényelmetlenebb helyzetbe hozó irányba, és akkor közelebb lett volna azon skandináv mozikhoz, amelyeknek legismertebb képviselője Anders Thomas Jensen. Sajnos a szerzők itt minden ilyen esetben a könnyedebb utat, a puszta szórakoztatást választották, így téve egyértelműbbé, de ezáltal egysíkúbbá a filmet. Zomborácz képességei, szemléletmódja, világ iránti érzékenysége inkább olyan filmet érdemelne, amely valóban túlmutat önmagán, és a nevettetés mellett is képes elgondolkodtatni. Az apja szellemével vívódó Mózes kedves története ugyanis, bár többször volna esélye rá, végül nem megy mélyebbre annál a poénnál, amelyben az éppen rejszolni készülő fiú megriad, mikor „észreveszi” az ágyon mellette kábán elnyúló apja szellemét.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek