Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÖTNAPOS LÉTEZÉSGYAKORLAT A BALATONON

JAK-tábor 2014.
2014. szept. 6.
Szerencsére vannak olyan helyek a világon, melyeket az embertelen technológiai fejlődés vihara, a világkapitalizmus vad dübörgése és a dekadens nyugati civilizáció fékevesztett tombolása ellenére érintetlenül, a maguk önfeledt ártatlanságában konzervált az idő. Ilyen csodálatra méltó, romlatlan színfolt a balatonszemesi gyerektábor is. NÉMETH BÁLINT ÉS SIMON BETTINA ÍRÁSA.
A szigligeti kastély bizonytalannak látszó helyzete miatt hurcolkodott át ide a fiatal magyar irodalom, hogy megejthesse évenkénti rendes, ötnapos létezésgyakorlatát. Mármost a szemesi táborban az a különösen remek, hogy más romlatlan színfoltokkal ellentétben nem a régmúlt feneketlen kútjából meríti sajátos törvényeit, hanem közelebbről. A létező szocializmus eleven emlékműveként igyekszik ugyanis megjeleníteni magát, eképpen töltve be a keresleti rést az effajta színfoltok piacán. Ezt a tervet jó sztahanovista módjára még túl is teljesíti az organizmus: nem rés ugyanis, hanem erős bástya. Vagy, ha úgy tetszik, barakk, s a barakkok közül is talán a legvidámabb.
Képek az idei táborból
Képek az idei táborból
De jól tudjuk, nincs ingyen ebéd, úgyhogy meg kellett dolgozni azért, hogy ezt a vidámságot észrevegyük. Tekintsük például a menzát, mely az idei JAK-tábor kétségtelen állatorvosi lova lett. A konyhásnénik szemében ülő kérlelhetetlen szigor és csipetnyi megvetés látszólag önmagáért való volt, s mintha a köznapi ésszel nehezen dekódolható ételek (lekváros medencében úsztatott grízes tészta, könyörtelen tört burgonya és elvtársaik) is nélkülözték volna a magasabb célzatosságot.
Ha azonban az ember leküzdötte gyanakvását, ha hajlandó volt energiát fektetni abba, hogy az étkezés végeztével külön műanyag lavórba helyezze a poharat és az evőeszközt, ha azután tálcáját a maradék étellel egy, a szükségesnél háromszor szélesebbre húzott mosoly kíséretében nyújtotta át a konyhás néniknek, akkor azok bizony visszamosolyogtak, s ebben a mosolyban visszamenőleg is feltárult a tábort működtető precíz szervezettség.
Persze akadtak gyengék, bomlasztók, disszidensek, akik már a második-harmadik naptól a Balaton-parti vendéglátóhelyek bűvkörébe estek. Építő jellegű kritikaként pedig jegyezzünk meg annyit, hogy valamely napon idegen testként lasagne ékelődött a szigorú étrendbe, márpedig a lasagne inkább maradjon a hanyatló nyugat ópiuma, ha szépen kérhetjük. Azok számára pedig, akik történetesen a takarítók raktárával szemben kaptak szálláshelyet, valamelyik kisiskolásokra méretezett emeleteságyon, további élmények jutottak osztályrészül a tábori életből. A hajnali csörömpölés és a felmosóvödrök törvényszerű egymáshoz koccanása bármilyen rosszallásnál bőbeszédűbbnek bizonyult, a takarítóbrigád pedig a konyhásnénikre tette le a voksát.
A mindennapos nehézségek természetesen elkerülhetetlenek. Hiányoznak például a nyári táborokat önmagukká predesztináló referenciapontok, amilyen lehetne a strand is, ha lenne strandidő. Vagy az első este után elmaradó, rendesen a diákéveket idéző diszkó a rendezvényteremben. Referenciapontok márpedig kellenek.
Ilyen referenciapontként működött a rendszerváltás, amire idén a közös gondolkodás irányult.A helyszín egyébiránt, mint azt a tábori common sense megállapította, tökéletesen illeszkedett a programhoz. A rendszerváltás körüli időket idézte fel például az a meglepő bejelentés, miszerint az ágyakban valószínűleg poloskák találhatók – a szó pajkos kétértelműsége mellett azon is elgondolkodhattunk, hogy a világkapitalizmus okozta vétkes elkényelmesedettségünk okán voltaképpen jó néhányan semmit nem tudunk az ágyi poloskákról.
A rendszerváltáshoz kapcsolódó számos szervezett program közül feltétlenül említésre érdemes a V4 kerekasztal: A rendszerváltás gyermekei című workshopon csehek, lengyelek és szlovákok vettek részt, a beszélgetéseket Tóth Kinga vezette és az utóbbi huszonöt év tapasztalatait boncolták. Megnéztük Szőcs Petra filmjét is, a Kivégzést, amiben alig tízéves gyerekek játsszák el a Ceauşescu-házaspár kivégzését. A film kapcsán a legtöbbször azt lehet hallani, hogy ezt a filmet azok is érteni fogják, akik semmit nem tudnak Ceauşescu-ról. A gyerekek újra meg újra eljátsszák, és az újrajátszás mint egyfajta ismétlés már egészen közel áll a rendszerváltás nosztalgiájához.
Itt volt Parti Nagy Lajos is, vagyis nem a táborban, hanem a telephelytől pontosan két kocsmányira található, szerethetően pusztuló/dohos művelődési házban. A Vári György vezette beszélgetés középpontjában az ÉS-ben közölt, de önálló életre is kelt Magyar mesék sorozat  állt. A sorozat az utolsó időkben mintha már kissé kiürült volna, ezt némiképp az író szavai is megerősítették, aki elmondta: a végére már eléggé kedvetlenül írta az újabb darabokat. Megtudtuk, hogy Parti Nagy véleménye az, hogy az írói és a politikai szerepvállalás nem választhatók el egymástól, vagyis szerinte a művészi igényű megszólalás automatikusan a közbeszéd részévé válik.
Háttérzajként pattog egy kosárlabda, és a bágyadtan ősziesbe hajló napsütésben a szokásos szemináriumok a második naptól már az udvar valamelyik szimpatikus sarkába fészkelték be magukat. Gáspár Ildikó drámaszemináriumot, Cserna-Szabó András prózaszemináriumot, Kabai Lóránt verszszemináriumot tart, amin a másnaposságról szóló házifeladat megírása többünknél elmarad, egészen prózai okokból kifolyólag. A Csider István Zoltán és Pion István slamináriumán frissen elkészített, rendszerváltást tematizáló szövegeiket Színész Bob & a Slamkölykök a tábor záróakkordjaként adták elő. 
Fotó: Bach Máté. A képek forrása: József Attila Kör
Fotó: Bach Máté. A képek forrása: József Attila Kör
Czinki Ferenc Egy kocsma város című, sokak által várt könyvének bemutatója is kapcsolódott a rendszerváltáshoz abban az értelemben, hogy a különleges kivitelű kötet a székesfehérvári kiskocsmák milliőjét mutatja be, mely milliő nyilvánvalóan nem érthető meg a szocialista múlt ismerete nélkül. A tábor talán legnagyobb nézőszámát vonzó, nagyon barátságos, a Blahalousiana zenekart és a könyv számos közreműködőjét is felvonultató bemutatót Cserna-Szabó András moderálta, aki életében másodszor töltött be efféle szerepet.
A JAK-táborok megbízható programjai a kötetbemutatók. Idén ez a program a friss kötetek nagy számának köszönhetően – szerencsére – olyan hosszúra nyúlt, hogy kifejezetten próbára tette a létezésgyakorlatban megfáradt figyelmet. Ám a befektetett energia bőven kifizetődött: a Balajthy Ágnes és Borsik Miklós (a JAK-füzetek sorozatszerkesztői) által moderált beszélgetések és felolvasások izgalmasak, olykor revelatívak voltak, és hatékonyan keltették fel a kíváncsiságot a könyvek iránt. A bemutatott JAK-füzetek között Nemes Z. Máriónak a táborra még  el nem készült esszékötete, Izsó Zita, Kerber Balázs, Lesi Zoltán, Nagy Márta Júlia és Pallag Zoltán verseskötetei, valamint Mán-Várhegyi Réka novelláskötete szerepeltek.
A másik stabil pont a JAK közgyűlése, ahol az új tagok felvétele és a különböző tisztségeket betöltők megválasztása mellett a szervezet helyzetére és jövőjére irányuló kérdések megvitatása is a napirend részét képezi. Utóbbi szempontból hozott fontos döntést arról a közgyűlés, hogy a JAK nem csatlakozik a Humán Platformhoz. Ezen kívül kiemelendő, hogy egyhangúlag választották újra az egyedüliként pályázó Gaborják Ádám elnököt, aki így további három évig töltheti be a pozíciót.
JAK-táborba menni például azért is jelent többet, mint egy szokásos kötetbemutatón való részvétel, mert nagyobb eséllyel markol bele az ember a friss kötetekbe és csomagolja el a táskájába. Én például egyetlen könyvet sem vittem magammal, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel. Visszafele annyival több dedikált művel indultam el, és még ha nem is érkeztem meg az összessel, mert útközben az egyiket elhagytam, maradt bőven mit szorongatni.
Ül végül az ember a Budapestre tartó sebesvonaton, mely olyan udvariasan engedi el az ellenkező irányba tartó társakat, mint aki derűsen és örökre felszabadította magát a menetrend kínzó béklyói alól. Ezzel a lassú araszolással kerülünk egyre és egyre távolabb a szemesi tábortól, ettől a romlatlan színfolttól, amely talán szomorú és kissé csalódott is most, mert hiányol minket. Szinte halljuk is, amint valahol keservesen felsír egy ágyi poloska.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek