Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál
2014.08.25.

Augusztus 17-én, vasárnap délelőtt Mozart g-moll zongoranégyesével indult útjára a Kaposfest aznapi programja. MALINA JÁNOS BESZÁMOLÓJA.

ibrahimova
Alina Ibragimova, Kelemen Barnabás, Jonathan Cohen és Kirill Gerstein

A hegedűszólamot Alina Ibragimova játszotta, mélyhegedűn Kelemen Barnabás működött közre, Jonathan Cohen gordonkázott és Kirill Gerstein zongorázott. A darab kezdete elragadó lendülettel, jelentős belső kohézióval szólalt meg, az előadás egyszerre volt választékos és élő, Gerstein könnyű kézzel és egyszersmind éneklően zongorázott, Izetbegova és Barnabás hangja bensőségesen olvadt össze – kitűnő kezdet. A nyitótétel légiességét a lassú tétel méltóságteljes gravitása ellensúlyozta – a háttérben Cohen csellójának zsongító mozgása cementezte össze a hangzást – mintha maga a csellóhang is tömörebb, nemesebb lett volna, mint a korábbi napokban. S az előadás értékét csak növelte, hogy a záró Rondo tempója is tartott volt – semmi száguldás, inkább szabadság és változatosság az artikulációban, az idő rugalmas kezelésében.

Ezután Ravel első pillantásra groteszk dalciklusa, az Histoires naturelles (körülbelül: történetek a természetből) következett: Anna Reinhold volt az énekes, kísérője pedig José Gallardo. A Jules Renard szürreális állatmese-sorozatából válogatott csokor Ravel számára különösen izgalmas, abszurd elemekkel és iróniával átitatott, mégis zavarbaejtően mélyértelmű és fantáziadús komponálására adott alkalmat. A páva című nyitó dalban szétválaszthatatlanul összefonódó humor és tragikum, A gyöngytyúk baromfiudvar-imitációja vagy A jégmadár nosztalgikus érzelmessége szépen és plasztikusan bontakozott ki ebben az interpretációban. Anna Reinhold, úgy látszik, minél későbbi zenét énekel, annál szuggesztívebb és perfektebb előadónak bizonyul minden szempontból, még a hang kiegyenlítettsége szempontjából is; s kitűnő teljesítményéhez az is hozzájárult, hogy ezekben a dalokban számos szerepet kell „alakítania”, s ragyogó szerepjátszó készsége számára hálás terepet jelentettek ezek a dalok. Gallardo, mint mindenkit, Reinholdot is párját ritkító érzékenységgel, maximális alkalmazkodással tudta kísérni, s így összeszokott előadóként hatottak.

gerstein
Kirill Gerstein és Rados Ferenc. Fotó: Krizsik András

A koncert első felét egy különlegesség, a dán zene klasszikusának, Carl Nielsennek 1912-ben írt, op. 35-ös 2. hegedű-zongoraszonátája zárta Latica Honda-Rosenberg és Marija Mejerovics előadásában. A japán-horvát-német hegedművésznő és az orosz zongorista figyelemreméltóan kiérlelt és jelentékeny előadásban részesítette Nielsen meglehetősen érdesen fogalmazó, kevéssé „tetszetős”, de nemes és komplex zenei szövetet létrehozó és szuggesztív dramaturgiájú szonátáját. Honda-Rosenberg, akinek ez volt a legszolisztikusabb feladata a fesztivál során, kifejezetten jelentékeny hegedűsként mutatkozott be, akinek a magvas hegedűhangja, a fölényes hegedülni tudás által is alátámasztott, fenséges nyugalma sokat segített a közönségnek a korántsem könnyű darab befogadásában. Azt pedig a két művész kiváló összhangja tette lehetővé, hogy többek között a lassú tétel befejezése vagy éppen a zárótétel tetőpontja megrendítő erővel hasson a hallgatókra: a közönség és az előadók szempontjából egyaránt nehéz darab így végül eljutott a befogadásig.

A hangverseny második felét Schubert nagyszabású négykezes zongoraműve, a D 812-es C-dúr szonáta, azaz a Grand duo tette ki, Kirill Gerstein és Rados Ferenc előadásában. A monumentális nyitótételben valamelyest visszatért az előző esti B-dúr trióban megfigyelt tendencia a kissé széteső, kevésbé koherens játékra, bár a részletek kifogástalanul megformálva szólaltak meg, s a felső szólamot megszólaltató Gerstein olvadékony és éneklő játéka jól egészítette ki Rados izmos és egyenletes nonlegatóit, konok repetált hangjait. A 2., Andante tétel bizonyos monotóniájáért bőségesen kárpótoltak az előadás megkapóan sötét színei. A Scherzo mefisztói hangja, hallatlan erejű, váratlanul lecsapó akkordjai azután kifejezetten felvillanyozó erejűek voltak; a nyitótételhez méltó súlyú és összetettségű Finale pedig üde hangon szólalt meg, és egyre inkább magán viselte a két művész összecsiszolódásának jegyeit.

 

Szerző: Malina János
Fesztivál:  Kaposfest 2014,  Közreműködők:  Alina Ibragimova,  Kelemen Barnabás,  Jonathan Cohen,  Kirill Gerstein,  Anna Reinhold,  Jogé Gallardo,  Latica Honda-Rosenberg,  Marija Mejerovics,  Rados Ferenc