Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A CSILLAGOK HÁBOROGNAK

A galaxis őrzői
2014. aug. 10.
A galaxis őrzői a nyolcvanas években elszaporodó B-kategóriás Star Wars-utódok pénzes unokája. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Akik felültek A galaxis őrzői fedőnevű Marvel-különítményt körbelibegő hypehajóra, azok ha nem is galaktikusat, de legalább akkorát fognak koppanni, mint Lord Kobak az Űrgolyhókban, mikor elképzelhetetlen sebességre kapcsolta űrhajóját. Nem mintha rossz film lenne ez, sőt, van olyan, mint bármelyik szuperhősök által dirigált családbarát világmentés, csak éppen nem az a Marvel stúdió profilját újrarajzoló pimasz vígjáték, aminek előzetesen el akarták adni. Viccesnek ugyan vicces, de pimasz csak az az írói lustaság, aminek köszönhetően elfelejtették kirakni az idézőjeleket. A galaxis őrzői ugyanis száz százalékban hozott anyagból dolgozik, de miközben bal szemével a Footloose-ra, jobbjával meg a komplett nyolcvanas évekre kacsintgat, addig a Csillagok háborúját egy szem gegen kívül meg sem említi.

Pedig ivós játékot is lehetne írni a filmhez „Szúrd ki a Star Wars-homage-lopást” jeligére. A filmnek szinte minden egyes karaktere, motívuma, fordulata és trükkje megfeleltethető a Lucas-trilógia valamelyik momentumának. Kezdve az erejét tanulgató és származását kutató Luke Skywalkert és Han Solo cinikus zsoldosfiguráját egyesítő főhőstől a brit kiejtéssel zsörtölődő C-3PO és az okosakat csipogó R2-D2 robotduóját váltó, animált mosómedve/fa párosig, melynek növényi tagja az „Én vagyok Groot”-humorát a Trónok harca Hodorjától és a South Park Timmyjétől kölcsönözte. A sztorit mozgató rejtélyes gömb is a bolygókat elpusztító Halálcsillag tervének megfelelője – ez a gömb pottyan a bandita Peter Quill ölébe, csakhogy rajta kívül az egész galaxis is ezt keresi: Mordály, az elmés és fegyverrajongó mosómedve, haverja, Groot, a családjáért revansot vevő Drax, a zöld alien-lány Gamora, meg persze a gonoszok, Yondu, a martalóc és Ronan, a szupererős szupergonosz.
Utóbbi persze behelyettesíthető (Yondu nem, mert a Walking Dead Merle-je, Michael Rooker adja kék fejjel és punktarajjal, plusz füttyre repülő nyílvesszője van…), Ronan egymondatos eredettörténettel vázolt sablongonosz, aki a „csak mert” mélységű dramaturgia szülötte. A galaxis őrzői nem szuperhősfilm – inkább komédiába hajló űropera, erős fantasy beütéssel –, de a karakterábrázolás mégis marad a félvállról vett héroszdrámák szintjén. Quill alias Űrlord személyes traumája – amely tökéletesen rímel Skywalkerére – pusztán kötelező melodrámai prológ, ürügy arra, hogy a tehetséges komikus Chris Pratt (alias Andy a Városfejlesztési osztályról) a „legváratlanabb” pillanatokban egy válogatáskazettát játsszon le a nyolcvanas évekből. A Star Warsból összevágott cselekménymix, valamint a szkeccs-szinten ragadó karakterrajzok szabotálják az igazi izgalmakat: ezeknek a géppisztolyozó mosómedvéknek, egysoros faembereknek és fura színű alieneknek bizony nehéz szurkolni.
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
A Marvel a kortárs popkultúra legnagyobb mitológiagyára, de A galaxis őrzőiből pont a kidolgozott mítosz hiányzik ahhoz, hogy kalandfilmként működjön. Mert tagadhatatlan: működni akar. Hiába poénkodik a stúdió többi filmjénél – még a Thor 2-nél is – többet, nem akarja szemberöhögni a Marvel-univerzumot működtető mítoszokat, sem leleplezni a mögötte rejlő erőszakkultúra visszásságait, mint tette a filmet író és rendező James Gunn előző műve, a Super (és a méltatlanul elfeledett The Specials). A galaxis őrzői csak a saját műfaját karikírozza és a tömegfilm patetikus pózait neveti ki, miközben maga is használja azokat, de nem teszi nevetségessé a komplett univerzumot, mint az Űrgolyhók. Felváltva kíván nagyköltségvetésű űrkalandfilmként és a Marvel PG-13-as attitűdjéhez puhított paródiaként szórakoztatni, de se a világ-, se a karakterépítéssel nem bíbelődik sokat, így a legtöbb izgalmat a képregény-adaptációkban még nem látott lények látványa jelenti. A dizájnerek ügyesen húztak eredeti külsőt és adtak sajátos humort a típuskaraktereknek, ráadásul a galaxis őrzőivé kovácsolódó különccsapaton belüli dinamika is gördülékeny.
A film így végeredményben elszórakoztat, köszönhetően a nem túl meglepően, de azért biztosan működő vígjátéki vonalnak. Chris Pratt még úgy is megcsillant valamit komikusi vénájából, hogy a poénokat is gyomláló magyar szinkronban (így lett Groot verőnövényből szimpla fogdmeg) nem érződik a Városfejlesztési osztály gyerekembereként bejáratott, affektáló és röhejes intonációja. A film elsöprő sikerét is bizonyára a korábbi Marvel-filmek poénszámlálájót felüllicitáló humor szavatolja, és talán az, hogy az űrben egyelőre nem forgolódó Bosszúállók és Nick Fury-k kihagyásával mentesítették az ismert szuperhősöktől ezt a világot. Ugyan a nagyközönség számára „ismeretlen” hősök felléptetését nevezik merész húzásnak a kritikák, de ilyen képtelen kijelentésre is csak a franchise-logika korában kerülhet sor. E szerint csak előre eladott termékbe (például játékfigurákról – harci teknősökről, autórobotokról – forgatott filmbe) illik sok százmilliót feccölni. Ez az alapelv nem sérült, hiszen a létező Marvel-rajongótábort maximálisan kiszolgálja a film, ráadásul az ismerősség érzete minden egyes képkockában ott lebeg: láttuk már ugyanezt, nem is egyszer, a különlegességet mindössze az adja, hogy nem fura állatokról elnevezett szuperhősöket kell nézni huszadszorra.
A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
A laikusokat pedig a csúcsra járatott, műfajkeverő blockbusterstílus szögezheti a székébe: A galaxis őrzői az űroperai konfliktus és a kalandfilmes menekülések mellett kínál még börtönszökés-szcénát, sci-fi-paródiát és barátság-tematikát is, ráadásul a mosómedve – gépfegyverrel is „cuki” CGI-állatként – egyértelműen a kortárs animációs filmek világából szökkent át ebbe az univerzumba. Profizmusban és trendérzékenységben tehát nincs hiány (a nyolcvanas évek például már évek óta újra menő a popkultúrát elárasztó nosztalgiahullámnak köszönhetően), így A galaxis őrzői amolyan kiskirály is lehet a maga műfajában – egy soksajtos dupla Whopper menü a röffencs burgerek világában. James Gunn filmje a kortárs valósággal dialógusba kezdő Amerika Kapitány – A tél katonája eszképista ellentéte, amely ha kalandfilmként kevésbé, vígjátékként azért jól működik. Igaz, talán még soha nem került 170 millióba se korrekt, se zseniális vígjáték Hollywoodban.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek