Fürjesi Csaba: Biodíszlet / Raiffeisen Galéria
2014.07.17.

A magány nem egy és oszthatatlan, hanem (még akkor is, ha egy) tovább osztható, például magánügyire és generálra. Fürjesi Csaba képein az utóbbira. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Örvény I.
Örvény II.
Már régen nem csak a végtelen amerikai utak mentén fekvő neonfényes bisztrókban pultot támasztó alakokról süt a csontmagány, de újabban a body buildinges, kigyúrt srácokról is, akiknek egyetlen vigaszuk a felpumpált izomköteg. Ami ugyan abszolút testi teljesítmény, mégsem vonzza magával automatikusan két ember testközelségét.

Szép az izmos test, a görög atlétakultusz óta nem keletkezett a maihoz fogható ázsiója, a két testeredmény közötti különbség azonban óriási, ami nem a bicepsz körméretével írható le, hanem a két kor társadalmilag elvárt, különböző célú indokaival. Az antik korban a testi kondíció fejlesztése az elme működésének záloga volt (Platón szerint), ma viszont a kettő összekapcsolásáról tömeges méretekben szó sincs, az „atlétatermet” kialakítását gyakran csupán az elérni kívánt dekórum mozgatja - amihez elegendő egy edzőtermi bérlet. Az „ép testben ép lélek” harmóniája tehát elhalványult, a mérleg nyelve határozottan az előbbi felé billen, ám közben a lélek és a szellem folyamatosan gyötrődik a leplek alatt. Ez az egyik impulzus, ami Fürjesi Csaba műveiről leolvasható. A másik: hogy mindennek az egyik lehetséges, de inkább fő okként valószínűsíthető  melegágya a virtuális világ finom, mindent átszövő hálója, ami a valós emberi léptéket, a normális kapcsolatokat és a spontán érzelmeket egyre labilisabbá teszi.

Próbamagány
Próbamagány
Egyfajta kozmo-magány árad Fürjesi Csaba Raiffeisen Galériában kiállított festményeiből, pedig nem nagy az anyag, csupán nyolc kép, s ennek az aprócska kollekciónak a Biodíszlet címet adta a művész. A kifejezést régebb óta használja a színházi szakma, akkor, amikor tömeg (kórus vagy statisztéria) tölti be a hiányzó díszlet helyét (hogy a kevésbé epés változatot említsem), a lényeg, hogy e szellemes szóösszetétel ebben az esetben kesernyésebb jelentésű, jól hangzik, de túl tág, s ha helyesen értelmezem, a kegyetlenebbül hangzó „bio dísz” hosszabb és kíméletesebb változata. Ha tényleg így van, akkor az az értelme, hogy az ember csupán, mint egy mutatós, szerves dekoráció fityeg a világon.

Fürjesi Csaba képeinek alapja egy rezgéshullámokat idéző felület, vagyis az okostelefonok, az iPadok, a Facebook digitális közlekedéscsatornáit leképező faktúra, s ebben a megjelenített virtuális térben beszélnek el egymás mellett képei jelen lévő vagy a képtéren kívül tartózkodó szereplői. Például a Próbamagány című művön nincs alak, csak a hiánya tátong a végtelen horizontra helyezett üres ágy mellett, de ugyanígy, a borostyánnal befuttatott, „arctalan”, fekete sziluettként tornyosuló gyárépület is néptelen (Borostyán művek). A nemlét ellenére mégis érezni az emberi aktivitás lenyomatát, de csak a felszívódott, önálló akarat emlékeként. Amikor viszont megjelenik a figura, mint az Epizód és az Örvény című vásznakon, akkor a reménytelenség szele fújja át a humán szférát, mert a két-két atlétatermetű fiú találkozása (egymással és bármivel) meglehetősen reménytelennek látszik. A képeken nincs belakható tér, nincs gravitáció, nincs előtte és mögötte, pedig minden konkrét, összességében mégis elvont. S bár minden (és mindenki) mozdulatlan, a történet felgöngyölíthető és elmesélhető.

Szabadság - Egyenlőség - Testvériség
Szabadság - Egyenlőség - Testvériség
Az Akadémia utcában található Raiffeisen Galéria nívós programot visz hosszú évek óta, működését jeles alkotók és elszánt nézők kísérik a furcsa helyszín ellenére. Mert annak, aki a tárlatokra kíváncsi, a mindennapjait élő bank ügyintézői területén kell átkelnie a galériáig, amely az egyik legszerencsésebb kiállító teret tudhatta a magáénak. De csak eddig, mivel a két, egymással szembenéző, alacsony, de jól kihasználható termecske ma már banki terrénum, helyettük a vendégfallal elkülönített, kisebb s egyébként is hátrányosabb helyzetű előtér vette át a galéria funkcióját.

Ha jól hallottam és értem, e tény korántsem a bank(ok) kultúraellenes önkényének a következménye (hiszen a Raiffeisen élenjáró mecénás), hanem kényszer, amit néhány kisebb fiók bezárása eredményezett, a területszűkítés tehát a kultúramentés tiszteletreméltó stratégiája. Persze, vannak veszteségek. Például az, hogy az alkalmi tárlatokon így feleannyi alkotás fér ki, s az sem mellékes, hogy a Raiffeisen jelentős műgyűjteményének közszemlére tett darabjai közül a paravánok takarása miatt a külső vendégek számára már szinte semmi sem látható.

Fürjesi Csaba egyik képén három zománcozott, gyári pucérságú üres fürdőkád áll. Belül semmi, kívül semmi, a címe: Szabadság – Egyenlőség – Testvériség. Nincs más hátra, képzeljük bele!

A kiállítás 2014. augusztus 17-ig látogatható. 
Szerző: Ibos Éva