Az immár hetedik alkalommal megrendezett Győrkőcfesztiválon nem csak a gyerekek, de a szüleik is úgy érezhették, normális országban élnek. Ennél mi többet is lehetne egy fesztiváltól remélni? KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
 |
Mivel én nem tartozom a fesztivál célcsoportjába - akármilyen tágan is értelmezzük azt –, szokásom minden évben magammal vinni két segítőt. Segítőim természetesen a legkisebb családtagok, segítő 1 még nem egészen három, de ő is aktívan részt vett a játékok tesztelésében, ő is megnézte az előadásokat (véleményét kendőzetlenül elénk is tárta). Segítő 2 már érett fővel, hat évesen képviselhette azokat, akiknek a Győrkőcfesztivál valóban szól.
Beszámolóm tehát nem csak saját észlelésből táplálkozik, hanem a segítőkéből is. Ha a segítők nem voltak elég segítőkészek, azt annak tudtam be, hogy belefáradtak a látni- és élveznivalókba, hogy nekik is sok az, ami nekem már a második nap délutánján rengeteg. Mindazonáltal érdemes megjegyezni, a Győrkőc elsősorban a gyerekeknek nagyon nagy élmény, ezért mindenki jobban jár, ha nem elsősorban saját véleményemet tükrözi az írásom, hanem a lelkes segítőkét, akik kifogyhatatlannak mutatkozó energiával gyűrtek maguk alá minden elébük kerülő tárgyat vagy előadást, kifacsarva abból egy kis élménymennyiséget.
 |
Segítőim benyomásaiba nem keveredett egy cseppnyi fanyarság sem, nem úgy, mint enyémbe: ugyanis nem tájékoztattam őket a meglehetősen letaglózó hírről, miszerint az idei fesztivál védjegyének számító – a győri belváros számos pontjára felaggatott – pöttyös labdák jelentős részének lába kélt. Így a meglepő, de örömteli fordulatról sem értesülhettek: a labdákat gyors közadományozásnak köszönhetően nemcsak hogy sikerült pótolni, de több is lett, mint az eredetileg eltervezett kétszáz. Milyen szép is ez, gondoltam: a jólelkűség, a jelek szerint, kimeríthetetlenebb a gazemberségnél. Ez volt tehát az első jele annak, hogy idén is, mint minden évben, Győrben, azt gondolhatjuk a játékok elborította barokk belvárosban csatangolva, hogy a kizökkent rendet az állíthatja helyre, ha a gyerekekért teszünk valamit. Ha a gyerekeket tesszük meg középponttá; rájuk, az ő intuícióikra, szeretetvágyukra hagyatkozunk, ha azt akarjuk, hogy nekik, legalább nekik, jó legyen.
 |
A Győrkőcnek ilyesmi a kiindulópontja, és ez a valami, amit a gyerekekért tesznek (elsősorban a helyi Vaskakas Bábszínház remek és lelkes alkotói) megtestesül játékokban, bábelőadásokban, akadály- és ügyességi versenyekben (Győrkőc olimpia). A Győrköc nem egy gyereksarok egy fesztivál szögletében, hogy addig se zavarjon a csimota, amíg iszunk, henyélünk, zenét hallgatunk, ez a fesztivál a gyerekeknek van. Nem hasonlítható más rendezvényhez volumene miatt sem. Győr belvárosa, és ez nem csupán reklámszöveg, valóban a gyerekeké három egész napra. A Széchenyi tér a vízi játékok helyszíne: itt a leghosszabbak a sorok, a környező, a Vár és a Radó-sziget felé vezető utcák a fa és egyéb kézműves játékoké (segítőimnek is szembetűnt, hogy azért az ötletek nem kimeríthetetlenek: a játékok többsége gurítós-dobós, kivétel csak az elektromos kisautó, ami meg nem is nagyon illik bele a fesztivál profiljába).
A főbb helyszínek a vársétány és a várfal melletti terület: segítő 2 itt ment végig egy faváron, majd kérdésekre válaszolva – a kérdezők a helyi bábosok, akik meseismereti feladatokkal, ügyességi játékokkal is felszerelkeztek - nyert egy csokit (mivel a laposabb csomagot, amire egyébként nekem fájt volna a fogam, nem akarta kihúzni). Segítő 1 a várban kissé eltévedt, és ennek következménye, hogy kénytelen vagyok első – noha nem éles – kritikámat megfogalmazni: jó lenne néhol egyértelműsíteni, melyik játékra melyik korosztály merészkedhet. A várfal mellett ismét ott voltak a fizikai kísérletekre alapozó játékok: megannyi kis Öveges professzor bűvészkedett a magasba pumpa segítségével PET palackokat.
 Kocsis Rozi |
A fő helyszínek persze a Radó-sziget két oldalán vannak. A keleti oldalon volt az indiántábor kissé ittas indiánokkal, akikkel épületes beszélgetést folytattam (én már nem iszok - mondta egyikük, aki magát Sápadt Ordasnak hívatta - mert ha iszok, meghülyül teljesen asszony). Kissé lejjebb ládákon lehetett lefelé csúszni: ez a Győrkőc egyik emblematikus játéka. Egyszerű, ötletes, olcsó, akár otthon is megvalósítható. Zöldséges ládákon csúsztak le a gyerekek, egy raklapokból ácsolt pályán. A ládaderbitől könnyen odatalálni a Győrkőc faluba, ahol mindig szól a népzene (erőteljesen, néha már-már a gyerekzsivajt is túlcsujogatva játszottak a bandák): itt lépett fel többek közt a Vitéz László figura varázsát életben tartó Pályi János és Fabók Mancsi.
Utóbbi Vitéz László és Vas Juliska című előadását a gyerekek már a Radó-sziget másik oldalán, a Mese-szigeten látták. Ez volt szerintem is a három nap legjobb előadása: olykor egészen dermesztő, olykor egészen pikáns, merész, ugyanakkor a figura lényegét megragadó. Az ördögökkel küzdő Lászlónak a végén nagy feladata akad: a Halál feje jelenik meg előtte. Vele szemben már nem is érzi magát elég erősnek. A halálfej valójában az előadó maszkja, és volt valami egészen kísérteties, valami valóban ijesztő abban, ahogy Fabók Mancsi, kezén a két bábbal, fején a halál-maszkkal felemelkedett. Segítő 1 meg is illetődött rendesen.
 Fotók: Bognár Szilvia. Forrás: Győrkőcfesztivál |
Segítőim szerint idén a vitézi torna volt a legjobb; ebben a pécsi Bóbitások működtek közre. Különböző versenypályákon mérettetett meg a vitézek ügyessége: el tudják-e hozni a karikát, biciklire épülő szerkezetet hajtva meg tudják-e előzni a sárkányt.
Csendben azért annyit megjegyeznék, hogy idén úgy éreztem, a fesztivál kicsit túlnőtte magát, úgy pár százzal többen vagyunk, mint ami ideális lenne. Lehetett volna a játékokat több utcára tenni, nem csak két keresztutcába, az egyik szponzor fafűrészei (ez komoly, nem viccelek) túl hangosak voltak, túl sokáig berregték tele a szombat délelőttöt, és kissé mintha elburjánzott volna a gagyit tukmálók hada: a zenélő, rózsaszín pónis buborékfújó pont az, ami ellen ez az egész rendezvény létrejött. És éppen, mert ennyire minden konvencionálissal, divatossal és műanyaggal szembemegy ez a fesztivál, lehet azt gondolni, ha minden olyan lenne ma Magyarországon, mint ez alatt a három nap alatt, akkor minden rendben is lenne.
