Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZÍNHÁZON INNEN, ZENÉN TÚL

Tompos Kátya és Hrutka Róbert koncertje / MÜPA
2014. jún. 28.
Tompos Kátya és Hrutka Róbert közös estje keresztülvezetett Európán, s közben érzékletessé tette, miért is más, ha egy színésznő énekelni kezd. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.

Tavaly novemberben jelent meg Tompos Kátya első lemeze, amely angol, francia, bolgár, magyar és orosz dalokat tartalmaz és olyan közönségkedvenc előadók dalait szerepelteti, mint a U2, Nina Simone és Jimi Hendrix. A siker tehát szinte garantált, s a kérdés már csak az, tud-e mit kezdeni a befogadó a zenei impulzusok e változatosságával. A dalok között koherensebb kapcsolat nem volt, de ahogy az énekesnő a koncert elején elmondta, az egész hangverseny a szerelem témája köré szerveződött. Sőt, gyakran élt a széthúzó stílustörések izgalmas játékával: így fonódhatott össze Jimi Hendrix és Kosztolányi egy dalban, így szerepelhetett egy listában a bolondos Kutyablues és Szép Ernő költészete.

Tompos Kátya igazán jó énekesnő, de nem feledhető el egy pillanatra sem, hogy színésznő áll a színpadon. Színésznő, aki viszont annál jobban alakítja az énekesnőt. Akár a zenés prózamondás lehetőségeit kutatja, akár francia sanzont énekel, szerepet játszik: hogy épp trubadúrköltő vagy sanzonénekesnő, mindegy. Mint színésznő, utazik hallgatóival együtt a zenei stílusok között, egyre csak a hangot és a stílusnemet cserélgetve, a katarzis pedig nem csupán organikusan, belülről, magából a zenéből fakad, hanem az álarcok felhelyezéséből és letépéséből, az egyes szerepek felismeréséből. És épp ezért, nemhogy kevesebb lesz az énekesnőnél, hanem bizonyos értelemben meg is haladja azt a szerepet. Részben épp remek stílusérzékének köszönhetően.

 

Persze ez a fajta előadói magatartás számos elemet fel is áldoz a tökéletes produkció oltárán. Így például a francia Zaz dala, a Le Passant eredetijének improvizatív, szabadabb előadásmódját, amely hiába hivatott átadni az utcazenélés hangulatát, Hrutka Róberték játékába nem fér bele a véletlenszerűség: a dal, tekintet nélkül eredetére, nem is akarja letagadni a mögötte álló profizmust. Apró csalódás volt a With Or Without You/Tavaszi szél-medley, amely hiába házasított össze két nagyszerű dallamot, a U2 dala inkább veszített karakteréből, hogy egy nevezőre jusson a népdallal. Sokkal szerencsésebb párosítás volt Jimi Hendrix Little Wing című dala és Kosztolányi Dezső Hajnali részegsége, mely számban szinte eltűnt az angol és a magyar nyelv különbsége, a két mű pedig valóban kiegészítette egymást illetve dialógusba lépett egymással. Juhász Gyula megzenésített versében, a Szerelemben mutatkozott meg leginkább, mit tud hozzáadni egy színésznő egy elénekelt költeményhez.

Hrutka Róbert igazi mesterember, remek dalszerző és remek zenész. Szándékosan használom ezt a szót: zenész. Ha egyetlen jellemzőt szeretnék kiemelni saját dalairól és átdolgozásairól, ezt mondanám: mívesség. Nem tartozik azok közé, akik szeszélyesen csak magukból tudnak alkotni, ilyen szempontból pedig kitűnő bázisa Tompos Kátyának. Hrutka Róbert legalább annyira tudja, mit akar hallani a közönsége, mint azt, hogy mit írna le szívesen ő.

Kicsi ország vagyunk, körbe is járjuk annak minden bokrát, és ezt nem csak a Quimby óta tudjuk: szeretjük, ha ilyen-olyan művészeink kedveskednek és mesélnek nekünk. Az est vendége Nagy Ervin volt, aki felelevenített néhány anekdotát Kátyával való megismerkedésükről is. Közös duettjük mégis érintetlenül hagyott. Quentin Tarantino Django elszabadul című filmje nyomán vált híressé a Freedom, melynek előadásában mind a zenekar, mind az énekesek megelégedtek az imitációval. Tompos Kátya hangja tökéletesen úgy hangzott, mint az eredetit éneklő Elayna Boynton, Nagy Ervin viszont el sem döntötte, milyen hangszínnel énekelné a dalt.

Bármilyen izgalmasnak is bizonyultak a karaktert kívánó művek, mélyebb hatást tettek rám Hrutka Róbert szerzeményei és a „csak tiszta forrásból” származó bolgár, orosz és magyar népdalok. Tompos Kátya a népdalokban vetette le színészi álarcát, a maszk mögül pedig a zenén keresztül saját származását kutató ember lépett elő. Különösen az orosz nyelvű dal, melyben a cselló éteri dallamát hihetetlen drámai erővel megszólaló ének követte. Az ilyen dalok után elkerülhetetlen, hogy a Django-soundtrack vagy akár a U2 felszínesnek tűnjön.

Mi a különbség hát az énekesnő és a színésznő között? Hiszen a színésznő is leveti a maszkot egyszer, s még szerencsésebb, ha mindezt – paradox módon – a színpadon teszi.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek