Székely Csaba: Bányavakság / Kaposvári Csiky Gergely Színház Pécsi Nemzeti Színház, POSZT 2014
2014.06.12.

Március közepén Pécsett minikonferenciát tartottak Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának apropóján. Az ebből az alkalomból egymás után bemutatott három darabot (a Bányavirágot Vincze János, a Bányavakságot Bérczes László, a Bányavíz című előadást Csizmadia Tibor rendezésében) szakmai beszélgetések kísérték. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.

Szula László, Nyári Szilvia
Szula László, Nyári Szilvia
A Pécsi Nemzeti Színház és a Csiky Gergely Színház közös produkcióját, a Bányavakságot a februári kaposvári bemutató után többször játszották Pécsett, valamint az előadás bekerült az idei POSZT versenyprogramjába is. Érdekes kérdés lehet, hogy Székely Csaba drámahármasának „divatja” (a Bányavakság esetében lásd az utóbbi két év bemutatóit a marosvásárhelyi Yorick Stúdióban, illetve a Szkénében) mennyire engedhet teret új, másfajta értelmezéseknek, illetve hogy a különböző városok, színházak és azok közönségei hogyan kontextualizálják saját maguk számára a darabot. 

A Bányavakság – bár a jelen előadás ilyen módon nem aktualizál – játszódhatna akár Baranyában is, ahol a rendszerváltás után a bányák bezárása rengeteg munkanélkülit hagyott maga után. Székely darabjának a helyszíne ugyan egy erdélyi községből visszaminősített falu, a társadalmi kontextus nem helyhez kötött. A munkanélküliség, elkeseredettség, korrupció, kétségbeesés, düh, vagy az ezekből fakadó túlspilázott nacionalizmus örökkévalónak, a szellemi sivárság és a tragikus vég pedig sorsszerűnek tűnik.

Urbán Tibor
Urbán Tibor
Bérczes László rendezésének középpontjában a szöveg áll, amit a színészek korrektül kiszolgálnak. Mindehhez a tér (amit ugyanaz a Cziegler Balázs tervezett, aki a Szkéné-beli előadásét is) egy erdélyi mintás fakazettákból álló szobabelső. Kicsi és kényelmetlen hely, de a főszereplő, Ince (Szula László), a polgármester az otthonának érzi, és a végletekig ragaszkodik hozzá, csakúgy, mint a faluhoz és a lányához, Izabellához. A berendezés szűkös és egyszerű (az asztalt egy ingatag fabölcsőre tett lap helyettesíti), akárcsak a karakterek lehetőségei és élettere. A konfliktusok, egymásnak feszülések inkább verbálisan valósulnak meg, a tetteknek kevés a hely, talán maga a drámaszöveg liminálja a hangsúlyosabb rendezői és színészi beavatkozás lehetőségeit. Az akciók, gesztusok szokványosak és a kis játéktér miatt „összesűrűsödnek”. Ince és Florin (Köles Ferenc), a rendőr lerészegedése (a darab egyik központi jelenete) például kifejezetten kellemetlenül és irritálóan hathat nemcsak az azt végigszenvedő Iringó (Nyári Szilvia), de esetleg a nézők számára is. Ugyanilyen felfokozott módon tűnnek erőszakosnak Ince ellenfelének, a szélsőjobbos Izsáknak (Urbán Tibor) a kirohanásai vagy Izabella (Grisnik Petra) hisztériája. 

Szula László, Köles Ferenc
Szula László, Köles Ferenc
Az előadásban egyértelműen a szöveg működik a legjobban, Székely mondatai kitűnően egyensúlyoznak a tragikum és a groteszk humor határán. Bérczes előadása szöveghű, hagyja a textust érvényesülni; úgy tűnik, mintha a rendezőt leginkább a drámai alapanyag érdekelte volna. (A bemutató kapcsán olvasható nyilatkozataiban is több helyen olvasható, hogy a Csehov- és a Martin McDonagh-rendezés után egyenes út vezetett számára a Bányavidék-trilógiához.) 

Játék közben nem billen el a hangsúly sem a groteszk, sem a tragikum irányába, egyik aspektus sem kap kiemelt figyelmet, nincsenek szokatlan rendezői vagy színészi ötletek, megoldások. A közönség pedig mérsékelten nevetgél Ince libakergetős jelenetén, a magyarkodó Izsákon, vagy Florin és Incéék román-magyar szópárbaján, ami azt hivatott eldönteni, melyik nép a történelem nagyobbik vesztese. A darab végén az életéért könyörgő Florin jeleneténél sem rajzolódnak ki egyértelműen a tragikus és/vagy a groteszk jegyek. A jól megírt egyéni drámák, a szereplők féltett titkainak napvilágra kerülése is viszonylag közömbös marad a befogadó számára; színészileg valamiért kevésbé sikerül hangsúlyozni az egyes sorstragédiákat, pedig az utolsó jelenetben felnyílik hátul a díszlet (a ház), hogy Ince, otthagyva szeretett otthonát, magányosan elsétálhasson a kilátástalanságba. 

Fotók: Memlaur Imre. Forrás: PORT.hu
Fotók: Memlaur Imre. Forrás: PORT.hu
Szula Lászlónak egyébként jól áll a részeges, egyszerű, de jó szándékú Ince szerepe. Urbán Tibor Izsák-figurája a komikumot és a parodisztikus vonásokat hangsúlyozza a Popeye-es pólóval és a csattanós belépőivel. Nyári Szilvia Iringója kezdetben visszafogott, már-már közönyös, a megkeseredett, elvágyódó, szerelmet váró falusi asszony sztereotípiáját hozza, Grisnik Petra Izabella szerepében pedig a nagyvárosi életre vágyó üres életű fiatalét. A közönség kedvence érzékelhetően Köles Ferenc, akitől humorosnak, de túl rutinszerűnek hat a látványos részegség, a tört magyar beszéd, és Florin összes többi karakterjegye.

A kaposvári-pécsi előadásból – ami úgy tűnik, figyelt a darabról született irodalmi értelmezésekre is – összességében azt tudhattuk meg, amit eddig is tudtunk: Székely drámája (és trilógiája) érvényes, hatásos szöveg, és megkerülhetetlen a kortárs magyar drámairodalomban. Viszont szívesen hallgattuk volna többet Dresch Mihály zenéjét.
Szerző:  Székely Csaba,  Rendezés:  Bérczes László,  Szereplők:  Szula László,  Nyári Szilvia,  Urbán Tibor,  Köles Ferenc,  Grisnik Petra,  Díszlet és jelmez:  Cziegler Balázs,  Zene:  Dresch Mihály,  A rendező munkatársa:  Kiss Mónika