Mielőtt az éj leszáll! / k2 Színház, Jurányi Inkubátorház
2014.05.14.

A 2010-ben alakult k2 színházi formáció nevét, ha nagyon akarom, így is olvashatom: k(aposvár) a négyzeten. Ha nagyon akarom, új gyökvonásukat, a lecsupaszított Brecht-„újramesélést” nem pusztán jó, hanem elsőrangú előadásnak is nézhetem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Pallagi Melitta, Horváth Szabolcs, Domokos Zsolt
Pallagi Melitta, Rózsa Krisztián, Domokos Zsolt
A darabbeli istenek nagyon akarnak találni egy jó embert. Egy jó lelket. Szinte akár csak egy jó valamit. Valamit, ami jó. A színlapon ugyan nem, de a produkció (Jurányi Inkubátorház) felvezető soraiban és különféle sajtókörítéseiben szerepel Bertolt Brecht neve, s hogy a feldolgozás a Jó embert keresünk sűrítése szünet nélküli két órába, mindössze hat színész játékába. (Leginkább Nemes Nagy Ágnes fordítását lehet kihallani, de akad más magyar nyelvi közelítés is. Sajnálatos, hogy még a tapadó szövegtípusú adaptációk esetében sem mindig szokás újabban feltüntetni a bázis-fordítás készítőjének nevét.)

Némi ügyetlenkedéssel, mesterkéltséggel vezetik be a fiatal színészek a nézőket a kamaraterembe, de a fölösleges várakoztatás után mindenki elfoglalja helyét. Velünk szemben az üres tér, melyben aztán mindössze egy-egy pislákolóbb percre terpeszkedik el üres tét. Valóban üres lenne a tér? Természetesen nem, hiszen a színészi testek bebiodíszletezik, folyamatosan a mozgásáramok és mozgásszünetek feszültségével telítik. A közreműködők ülőhelyei (melyekhez érdekes zeneszerszámok is tartoznak) egybeforrnak a publikum kicsiny stadion-karéjának székeivel. A Domokos Barbara tervezte látványt nemegyszer az itt elég szegényes fényforrások, a reflektorpark helyett legjobb esetben reflektorligetnek köszönhető világítási effektusok, fel-le kattintott lámpák körvonalazzák. Fény és sötét hivalkodás nélküli hatékonysága, figyelmet szintező egyenletessége és olykori szakadása szervesen illik Benkó Bence és Fábián Péter markánsan jelenetező rendezéséhez.

Domokos Zsolt, Jerger Balázs, Pallagi Melitta
Domokos Zsolt, Jerger Balázs, Pallagi Melitta
A díszlet fontos részévé válik az eredetileg is a terem falába vágott ajtó (mely csak a slusszpoénban vizsgázik közepesen – amikor kinyílik): akármilyen vékonyka a tokja, az felérhet kapuval, üzlettel, házzal, esőtől óvó törékeny védelemmel. Föléje bevertek egy szöget. Csak egy szög, ám az is díszlet, de még mennyire! (S kaposvári egyetemistákból szerveződött közösségről, a k2 Színházról lévén szó, Mohácsi János 2003-as nagyszerű kaposvári rendezésének címe – Csak egy szög – mementóként, címerként is hathatna.) Még lényegesebb, hogy a színészek elnyűtt bőröndöket, táskákat cipelnek, cserélgetnek. E csomagokból brechti gondolatpakkok idegenítődnek el(énk). Magas fokú, sok képzettársítást katalizáló tárgykultúra bomlik ki a kofferokból. Amikor látszólag nincs bennük semmi, akkor is tartalmaznak ezt-azt. Az sem kevés vagy jelentéstelen, ha legalább önmagukat.

Hat színész, fekete, fiatalosan hétköznapi (egyben valamelyest „melós”) alapruhák, őszies színezetű minimális kellékek (sokféle kendő, retikül, kacatok). Minden készen áll a most felkiáltó című Der gute Mensch von Sezuan analitikus bemutatásához: a Mielőtt az éj leszáll! példázatához. Benkó és Fábián mintha nagy vonalakat skiccelne, diákszínházi fortélyokba ágyazva, a vásárias hagyománytól és a varietésebb zenés spektákulumok fogásaitól sem idegenkedve. Valójában lehatolnak az elmocsarasodott emberi kölcsönviszonyok bugyraiba, ahol állandó a lignitesedés: fény, tűz, energia helyett csak málló, szegényes morális és lelki fűtőanyagokat lehet fellelni. Ezt egy pillanatig sem tagadva az interpretáció nem nélkülöz bizonyos fokú megértést – pontosabban szólva: megértetést – a gyarlóságok panoptikumának megnyitásakor.

Pallagi Melitta, Borsányi Dániel
Pallagi Melitta, Jerger Balázs, Horváth Szabolcs, Borsányi Dániel. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu
Az öt fiúnak a férfi és női szerepekben tartózkodó egyénítettséggel kell léteznie (főleg testtartással és artikulációval oldják meg jól a feladatukat), de karként is működnek (a három isten, sőt az egész trupp is fel-felsorakozik glédába). A parabola nem annyira a jellemek, inkább a beindított értelmezői folyamatok cserebomlásait, csereépítkezéseit kívánja meg. Borsányi Dániel, Horváth Szabolcs, Rózsa Krisztián, Jerger Balázs egyformán – azaz épp különböző arccal, hangsúlyokkal – jól helytáll, Domokos Zsolt Szun, a pilóta szemüveges sapkájában a folytonosan „nagy lehetőséget” szimatoló alak friss, szokatlan pörkölésével, majd a zaccos jellemmel is kitűnik.

Pallagi Melitta Sen-Te örömlánya túlságosan is verebecske módon szökellget a darabba, játéka akkor ugrik nagyot, amikor kitalált saját nagybátyjának, a kérlelhetetlen megmentő Sui-Tának először beöltözik. Innentől mindkét szerephez megtalálja azt a kulcsot, melyet a mű és az előadás szerint a közönségnek kell keresnie a valóság illúziótlan átlátásához. A kényszerű férfias erély és a szerelmi, anyai érzületekkel eltelő nő rebbenékenysége egy testben, egy tudatban jelenik meg.  A színészcsapat egy nő plusz öt férfi felállása, a virtuálisan középpontos csillagalakzat a Brecht-színmű személyiség-képleteinek és viszonylatainak is jót tesz.

Mind a rendezés, mind a színészi játék az interpretáció molekuláiban, a kis megoldásokban sikeresebb, s kevésbé a szerkezeti lendületben, a figyelem egész este folyamatos fenntartásában. Például a hangszerekre mért koppintások impulzusai többet elmondanak, mint a némi nekiveselkedéssel lebonyolított songok. Viszont Sen-Te és Sui-Ta ruhái között majdhogynem csak egy nadrágnyi a különbség, s a hajviseletén kell csavarintania egyet Pallagi Melittának. A Mielőtt az éj leszáll!, ez a címe szerint is idő-érzékeny előadás inkább százhúszszor egy perc, s nem két óra emlékét hagyja.
Szerző:  Bertolt Brecht,  Rendező:  Fábián Péter, Benkó Bence ,  Szereplők:  Borsányi Dániel,  Horváth Szabolcs,  Rózsa Krisztián,  Jerger Balázs,  Pallagi Melitta,  Domokos Zsolt,  Dramaturg:  Antal Klaudia,  Látvány:  Domokos Barbara,  Rendezőasszisztens:  Erdélyi Adrienn