Bíró Kriszta: A Nyugat női / Kecskeméti Katona József Színház
2014.05.11.

Komoly fegyvertény a kecskeméti Katona számára: az Örkény és a Thália együttműködésével létrejött nőNYUGAT újrafogalmazását a vidéki társulat házon belül, saját színészeivel is meggyőzően állította színpadra. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.

Téby Zita
Téby Zita
A Nyugat női mindenekelőtt a korszakalkotó folyóirat árnyékában kibontakozó női sorsokról szól, a művelt és/vagy értelmiségi körökben mozgó nő boldogulásáról általában véve éppúgy, mint Holics Janka, Török Sophie (született Tanner Ilona), Csinszka (alias Boncza Berta), Böhm Aranka és Harmos Ilona áldozatkészségéről. Ebből adódóan az előadás szinte kiárólag a címszereplők alakításán áll vagy bukik: egészen pontosan azon, hogy ha Sára Bernadette arca Móricz, Bognár Gyöngyvéré Babits, Hajdú Melindáé Ady, Decsi Edité Karinthy, Téby Zitáé pedig Kosztolányi nejével forr össze, akkor hogyan lesznek képesek általános érvényre jutattatni egyedi sorsukat.
 
S persze mindez megfordítva is igaz. Ha Sára Bernadette bölcs és tapasztalt feleséget, Bognár Gyöngyvér korai feministát, Hajdú Melinda ragyogó naivát, Decsi Edit idegen kozmopolitát, Téby Zita pedig szenvedélyes színésznőt alakít, vajon kirajzolódhat-e az említett nőalakokon keresztül Holics Janka, Török Sophie, Csinszka, Böhm Aranka és Harmos Ilona portréja. Akárhogy is, az alkotók hozzáteszik a magukét: miközben a színlap diszkréten csak a színésznők nevét tünteti fel, de a szereplőkét nem, addig az előadás során végig a színpad hátsó falára vetül, hogy éppen ki beszél.

Ezt az ellentmondást mindannyian színészi alkatukkal és az általuk játszott írófeleség jellemével összhangban, vagyis egymástól teljesen eltérő módon igyekeznek feloldani. Sára Bernadette például annyira eggyé válik a szerepével, mintha azt üzenné: rajta kívül senki más nem osztozhat Móricz Zsigmond feleségének a sorsában. Más kérdés, hogy ennek az okos, öntudatos asszonynak a személyisége éppen azért bontakozhatott ki igazán, mert férjét a végsőkig támogatta, így aztán Sára Bernadette hitelt érdemlően átélt Móricz-alakításának is a benne felsejlő Holics Janka ad drámai súlyt. Egészen más utat jár be a Török Sophie-t éles kontúrokkal megformáló Bognár Gyöngyvér, aki Babits Mihály feleségeként voltaképp Kaffka Margit szerepét folytatja. Török Sophie-nak szüksége is van utóbbi minden tartására, Szabó Lőrinc és Babits ugyanis úgy cserélik el maguk között, mint holmi árucikket. Bognár Gyöngyvér a két férfi ominózus párbeszédét Török Sophie nézőpontjából, Szabó Lőrinc bőrébe bújva idézi fel: „Mihály áll a szomszéd szobában, éjszaka van, vetkőződik. - Boldog ember vagy te, Lőrinc! - Miért? - Amiért olyan szép menyasszonyod van. - Szeretnéd? - Szeretném.”

Hajdú Melinda
Hajdú Melinda
Babits Török Sophie-hoz, Török Sophie pedig az irodalomhoz dörgölőzött, de örömüket aligha lelhették benne. Hiszen Babits kis híján Csinszkát vette feleségül Török Sophie helyett, s a két vetélytársnak látszólag ugyanaz jutott osztályrészül: egyikük mindössze Babits Mihály életének intimitásáról árulkodik, másikuk pedig csupán probléma a lélekbúvár, irodalmár és történész népség számára. Csakhogy Hajdú Melinda Csinszkája valósággal tündököl a színpadon, s noha az arcára véglegesen kiült mosoly még a tizenhat éves süldőlányhoz képest is túlzás, Hajdú Melinda minden iróniától mentes, ragyogó játékának hála Csinszka öröme őszintének és önfeledtnek hat. A Nyugat nőinek burkolt válasza szerint azért, mert csak néhány évig élt együtt Ady-val – nem véletlen, hogy ő az egyetlen, aki alig-alig kényszerül férfiszerepbe, így Simonyi Máriává cseperedve a csalódottságát is ő fogalmazza meg a legtisztábban. Már csak azért is, mert a vele és a díszes hölgytársaság minden tagjával szöges ellentétben álló Böhm Aranka többnyire hallgat, és „nagy, fekete, fényes szemével, titokzatos pofával figyel.” Decsi Edit számára Böhm Aranka szerepe akkor ad némi mozgásteret, amikor az amerikai hajóút élményeiről mesélhet, egyébként nagy fegyelemmel tűri a a kirekesztő pillantásokat és a sértő megjegyzéseket. „Karinthy feleségül veszi a szép párducot. Aranka afrikai nő. Fekete és fényes.” – köszörüli rajta a nyelvét Harmos Ilona, pedig Böhm Aranka nem is néger, hanem zsidó származású. Decsi Edit sokáig a színpad szélén, mégis rivaldafényben áll, hogy a társadalmi-kulturális kontextus mellett a történelmiről se lehessen egykönnyen megfeledkezni.

Bognár Gyöngyvér. Fotók: Walter Péter. Forrás: PORT.hu
Bognár Gyöngyvér. Fotók: Walter Péter. Forrás: PORT.hu
Ez persze nem azt jelenti, hogy a női sorsokról alig észrevehetően a sorstalan nőkre (férfiakra és gyerekekre) terelődne a hangsúly, hiszen A Nyugat nőit ezzel együtt is Harmos Ilona összetett alakja és Téby Zita sokrétű szerepformálása uralja. Téby Zita minden percben és minden egyes porcikájával játszik: csak az, ahogyan és ahányféleképpen le tud ülni egy bársonyszékre, külön bekezdést érdemelne. A pimasz, már-már pikírt, gúnyos, olykor egészen szatirikus, goromba, de csak ritkán közönséges Harmos Ilonát is nagy kedvvel alakítja, ugyanakkor Kosztolányi feleségének az odaadó, áldozatkész  oldalát is hitelesen mutatja meg. Téby Zita játéka ráadásul bármennyire is magabiztos, az öniróniát sem nélkülözi, ami nemcsak neki áll jól, de az előadásra is ráfér. „A ruhám halvány lazac árnyalatú, a lelkem izgága, hamar hevülő, hamar csüggedő. Polgári otthonból erőszakosan kiszakadt, rendetlen és rendszertelen, pirospozsgás és idegbeteg fiatal színésznő.” – mondja Téby Zita Harmos Ilonáról, s viszont, majd vidéki szerződtetése miatt kezd panaszkodni. „Itt képtelenség maradni. Öreg, rossz színészek, semmi rendezés, becstelen slendriánság, nincs rá szó – undok közönség. Ki van zárva, hogy itt kibírjam.”

Hogy Harmos Ilona miért fakadhatott ki ennyire, azt éppenséggel csak sejteni lehet, de Téby Zita kijelentésének az előadás alapján bizony van némi alapja. A Nyugat női ugyanis akkor válhatott volna igazán különleges élménnyé, ha a szereplők testbeszédükkel, arcjátékukkal folyamatosan kommentálják egymást – Léda és Csinszka közös pillanatai vagy a Böhm Aranka háta mögött összesúgó asztaltársaság jelenete például pontosan ezért működik. És ebből kellett volna jóval több. Ehhez képest Galgóczy Judit rendezése arra fordít kiemelt figyelmet, hogy Holics Janka és Böhm Aranka is letörölje a nevét, illetve Móricz és Kosztolányi fényképe is letörlődjön a kivetítő faláról. Ahogyan Libor Kati jelmezei is hiába ügyes variációi egyazon témának, ha a díszlettervén a kapkodás és a spórolás érződik. Arról nem is beszélve, hogy a foglalt helyeket elbitorló nyugdíjasok tényleg undokul viselkedtek.
Rendező:  Galgóczy Judit ,  Írta és színpadra alkalmazta:  Bíró Kriszta,  Játsszák:  Sára Bernadette,  Téby Zita,  Hajdú Melinda,  Bognár Gyöngyvér,  Decsi Edit,  Közreműködnek:  Tóth Jázmin Andrea, Tóth Jázmin, Basa István, Kovács Mihály, Látó Richárd ,  Jelmez és díszlet:  Libor Katalin,  Rendezőasszisztens:  Vári János,  Zenei vezető:  Látó Richárd