Couch Surf
2014.03.07.

A Magyar Nemzeti Filmalap beindításával elszaladt átmeneti évek alatt a nagy-, kis- és dokufilmek parkolópályára álltak, a szkeccsfilm műfaja viszont feltámadt. Először Tarr Béla kezdeményezésére a Magyarország, 2011, most pedig a Couch Surf került mozikba, amiben a Nemzeti Együttműködés Rendszere is kap egy fricskát. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Gyabronka József trónol a fekete-fehér szürreália közepén, irodájába Takátsy Péter lép be. Feszeng, izzad a tenyere, de serénykedik: szeretné azt az állást. Hisz ő már József Attilát is korrigált, tudják, dramaturgiailag, méghozzá 234 ponton, igazán megérdemelné hát az Össznemzeti Együttélés Tanácsának megüresedett dramaturg pozícióját. Őrölnek a diktatúra malmai, amelyben minden történetet újrafazoníroznak: százszor látott képsorok peregnek, de olyan csavarral, olyan aktuálpolitikai gúnnyal behintve, hogy azt még így magyar moziban nem láttuk. Egyszerre klasszikus és újszerű darab, ízlésesen klausztrofób minimáltérben, az akták is úgy tornyosulnak, ahogy egy ilyen kafkai szorongásdrámában kell, a színészek, mi tagadás, remekelnek. Pár perces epizódban sűrűsödik a cenzúra és a törekvő szolgalelkűség – és a Magyar Nemzeti Filmalapos konzultáció (?) – szatírája, de az egészet elnyeli a forgatókönyvíró kacaja, aki tudja, mi kell a közönségnek: szerelem híján csak dráma és halál.

Nagy Zsolt
Nagy Zsolt

Ez az epizód arra is rávilágít, mi a baj a független produkcióként alacsony költségvetésből készült Couch Surffel. Nem az, hogy nincs benne halál, és dráma is csak kevés (van helyette humor, könnyedség és abszurd), hanem az, hogy hiányzik belőle az egység. A minden ízében aktuális Dramaturgia témájával és minőségével is kilóg a kilenc epizód közül, abszurd hangulatban csak a karikatúra felé elcsúszó Pokol kapuja áll közelebb hozzá. A koncepció tehát csupán névleges: a címbeli kanapé az, ami minden részben felbukkan, de csak a cselekményt korlátozó high conceptként, nem pedig a részleteket összefogó motívumként.

A helyszín- és a karakterkínálat ugyan választékos, de a Dyga Zsombor, Köbli Norbert és Mészöly Ágnes által írt fejezetek nem erősítik egymást. A legtöbb hasonlóság a félresikerült bejegyzésekben akad, ugyanis néhányra ironikus módon ráfért volna a forgatókönyvfejlesztés. Vannak jól rajtoló, de sehova se tartó fejezetek (a Harminc az egyhez az élete utolsó becsajozási esélyét kijátszó negyvenessel), alapötletükben és kivitelezésükben is érdektelenek (a Moratórium a szex- és mozgástérmegvonással büntetett gyermekférfivel), illetve a mai Magyarországon szimplán elképzelhetetlenek is (a Baj van a részeg tengerésszel a matrózférjét elvesztő, arisztokratákat elcsábító és feleségük által befenyített 18 éves lánnyal). A sótlanabb epizódokban is akadnak ígéretes karakterek, csak a végükről a velős csattanó, középről pedig a kidolgozott emberi dráma hiányzik. Vagyis éppen a mélyrétegek és a köntörfalak (ld. még a Lecserélvét, ahol a pár beállításból felrakott szituációt – egy kitartott és elnyomott nő besokall, mikor a fiúja az utolsó lakberendezési tárgyát is lecserélné – nem sikerül frappánsan lezárni).

Hámori Gabriella
Hámori Gabriella

A Couch Surf ettől még működőképes, csak Dyga Zsombor korábbi filmjei – főként a dramaturgia, a helyszín, a hangnem és a színészi játék tökéletes összjátékát és egységét megvalósító Köntörfalak – magasabbra srófolta a nézői igényeket. A reklámhosszúságú youtube-videók korában sajnos már nem elvárás sem a drámai, sem a logikai koherencia, a befogadók is könnyebben viselik a hangulati és történeti ugrásokat. Ebben a filmben viszont jobban működik a szörfözős logika, mert mindegyik kevésbé sikerült darabra jut egy egész jó munka. Ilyen például a Folt hátán folt, amely egy bejáratott horrorkoncepciót emel át egy hihetően banális pesti közegbe és tornázza fel a feszültséget a legnyilvánvalóbb eszközökkel, valamint az Új osztás, amelyben a „nem tapasztalatból”, hanem „kiüresedett rutinból” beszélő fiatalok próbálgatják az édeshármast meg a barátság határait.

Ha a Dramaturgia azért tetszetős, mert magán viseli a történelmi thrillerjeiről ismert Köbli Norbert kézjegyét, akkor az Új osztás tipikus Dyga-kisfilmként élvezetes – mintha csak a stílszerű generációs közérzetfilmnek induló, de egy seszagú románc részleteiben elvesző Tesó cinikusabb átirata lenne. (Ahogy a Harminc az egyhez a Köntörfalak unalmas ikertestvére – megint Elek Ferenc játssza a félénk, feszengő férfit, csak most megrázó háttérsztori nélkül.) A Couch Surf gerincét alkotó, Dyga Zsombor írta hat darab epizód viszont ugyanúgy hullámzó színvonalat mutat, mint az életmű egésze. A műfaji filmekben gondolkodó, de roppant formatudatos Dyga ötleteit hol jól, hol rosszabbul kivitelezi, de közben ugyanúgy a saját mániáit hajtja, mint a szerzői filmesek.

Fullajtár Andrea és Törőcsik Franciska. Forrás: port.hu
Fullajtár Andrea és Törőcsik Franciska. Forrás: port.hu

Lehet, hogy a Jim Morrison halálának éjszakáján játszódó Crawling King Snake kilóg a filmből, mint rocksztár karjából az injekciós tű, az idoljukban csalódó hippik és a kirabolt drogfutár sztorija mégis egy adalék a korábbi Dyga-filmek CD- és vinyl-gyűjtő fiataljainak életéhez. Nagynevű külföldi filmesek gond nélkül csúsztathatnak ilyen öncélú etűdöket filmjeikbe, Dygának azért nem ártott volna témájában hozzáláncolni ezt a részt a többihez, ha már nem filmjének DVD-extrái között kapott helyet. Az viszont nyilvánvaló, hogy az író-rendező élet- és kapcsolatszemlélete változott a romantikus Tesó óta: kisstílű neurózisoktól szenvedő hőseinek már nem méri olyan könnyen a megváltást, és humoros jeleneteiben is keserűbb, cinikusabb hangnemet üt meg. Dialógusai viszont most is olyanok, mint régen: egyszer frappánsak, máskor szimplán túlírtak. Habár őt élethű szövegeiért szokták dicsérni, de ahogy már a Kész cirkuszban, úgy a Couch Surfben is többször túlcifrázott mondatokat ad karakterei szájába („Ebben a tüchtig kis állapotodban mit látnak az arrogáns ösztöneid?” – mondja az Új osztásban a keserédeshármasba csábító tini a másik tininek).

A Couch Surf azonban – ha nem várunk tőle mélyenszántó mondandót – nézhető, kellemes film marad. Poénokra kifuttatott miniepizódjai igazodnak a kortárs elbeszélések követelményeihez, és túlteljesítik a manapság kötelező, egy filmre eső „szépnő-kvótát”. Ennek – és a kimagasló színészi alakításoknak – köszönhetően szinte nullpénzből is hozza azt, amit a Megdönteni Hajnal Tímeát című mozinaknak és a többi államilag támogatott magyar közönségfilmnek csak több száz millióból sikerült: számos hibája ellenére is szórakoztat.
Szerző: Soós Tamás
Forgatókönyíró:  Dyga Zsombor, Köbli Norbert,  Operatőr:  Marosi Gábor,  Vágó:  Czakó Judit,  Rendező:  Dyga Zsombor,  Szereplők:  Kerekes Vica,  Hámori Gabriella,  Balsai Mónika,  Nagy Zsolt,  Gyabronka József,  Anger Zsolt,  Fullajtár Andrea,  Rába Roland,  Elek Ferenc,  Bartsch Kata,  Törőcsik Franciska