 Zöld Szalon. Forrás: szegedikortarsbalett.hu |
A látvány alapján a nyolcvanas évek magyar valóságának földalatti bárjaiba kalauzol a Zöld szalon. (Az ajánló a századelőt említi, de a kor szellemét nyomaiban sem véltem felfedezni.) Devizával tömött zsebű nyugatiak füstös, pokolbéli Paradicsoma jelenik meg Duda Éva víziójában. A kéjjel telt retro-világban az ösztönöknek alig vet valami gátat: olcsó kapcsolatok, olcsó illúziók és – olcsó koreográfiai megoldások.
A – negyedszázada a bútordesign csúcsát jelentő vörös műszőrmébe bújtatott, íves vonalvezetésű – forgófotelek most a görbe tükrös (közel)múltidézés központi elemévé válnak. A nyitóképben, félköríves elrendezésben sorakoznak a zöldre világított körfüggöny előtt; ölelésükben egy-egy nyugodtan várakozó alakkal. A táncosok eleinte néhány rövid etappal ’szólalnak meg’ a félkörív által körbezárt rögtönzött táncparketten, majd a diskurzus egyre elevenebbé válik. Helycserék, duók és csoporttáncok tarkítják a koreográfiát, mégis minden unalmasan kiszámítható és sematikus. Az emberi kapcsolatok ezerszer látott kliséi kapnak helyet a háromdimenziós szociometriai ábrában. A viszonyrendszer nem túl összetett, mindenkinek akad párja (van, akinek több is), de az arctalanságból senki nem emelkedik ki.
 Zöld Szalon. Forrás: szegedikortarsbalett.hu |
Az egy-egy személyiségjeggyel vagy jelmezzel vázolt karakterek – egy kontakt tréninggyakorlat segítségével – gőzölgő testekből álló masszává áll össze, hogy aztán tagjai újra szerteszéledjenek. Az ekkor már alsóneműre vetkőzött társulat buja szeánszából a ’mindenki mindenkivel’ vagy inkább ’mindegy, hogy ki kivel’ elve árad.
Jellemző az előadásra, hogy a háttérben zajló (foteles) egyéni és csoportos jelenetek sokszor dramaturgiailag izgalmasabbak, mint a kiemelt térben látható mozgások. A legdinamikusabb rész az utolsó csoporttánc, melyben a koreográfus erőteljes lüktetésű, kreatív kellék- és díszlethasználata jól egészíti ki a koreográfia nagy horderejű, ötletes megoldásait. A háttérfüggöny színváltásait és a jelmezek stílustalan összevisszaságát túlzónak érzem: ezek a felesleges külsőségek elterelik a figyelmet a valóban szép, táncosan és rendezőileg is jól eltalált pillanatokról.
 Semmi és soha. Forrás: szegedikortarsbalett.hu |
Juronics Tamás megint nem pihent eleget a jól sikerült XX. század után (a Hattyúk taváról mindezt már nehezebb lenne elmondani), nem szánt kellő időt a művészi feltöltődésre. Vagy túl sok horrorfilmet nézett: csakhogy ami a filmvásznon megélhet, az a színpadnak nehéz, erőltetett látvány lehet. Amíg sokszor a teátrális, vagyis túlzó mimikát és gesztusokat a színészek szemére vetjük, addig a szcenika és a fényhasználat túlzásairól keveset beszélünk. A színház inkább nagyít a színészi játékban a mozgóképhez képest, ahol a kamera az arc legkisebb rezdülését is rögzíti, de stilizál és szimbolizál a díszlet- és fényhasználatban, mely csak szoros szimbiózisban működhet az előbbivel. Ha e kettő nincs összhangban, és mindehhez még hozzájárul egy indokolatlan vagy ízléstelen látványelemeket sorjázó rendezés is, akkor az elemek kioltják egymást, és puszta hatásvadászattá alacsonyítják az előadást.
Sajnos, a Semmi és soha című koreográfiával ez történt. A téma a szív és az ész harca a tudattalanban. Veszélyes választás, könnyen válhat közhelyessé a megfogalmazás. Juronics Tamás – akinek stílusjegyévé vált a hatáselemekben gazdag koreográfiák készítése – most késélen táncol; de a formalinban ázó műszívek, az orvosi köpenyben vonagló táncosok által szétvert zseléállagú, narancssárga agyak; a „börtönbe zárt lélek” allegorikus fehér ruhába öltöztetett, rizsporos, vergődő alakja; a fekete jelmezes szív-lények küzdelme az ész-lényekkel – minden gondolati finomságtól megfosztja az előadást. Kezdő poéták típushibája a köznyelvi közhelyek pátoszos ismételgetése, de nem hunyhatunk szemet efölött egy olyan koreográfus munkájában, mint Juronics Tamás.
A koreográfus félelmetes ómennek szánt megjelenése keretezi a cselekmény soványka velejét. A méretes férfi egy illuzionista szuggesztivitásával bír. Talán ezzel vette le a lábáról a veszprémi közönséget is.