Marat/Taram / Kaposvári Egyetem, III. évfolyam színész osztály – POSZT 2008
2008.06.13.

Peter Weiss drámájában Sade Márki 68 éves. Idén a ’68-as forradalmak 40 éves évfordulójára emlékezünk. A kaposvári főiskolások Marat/Taram előadása előtt ilyen és ehhez hasonló aktuálpolitikai fogódzókat keresünk. SZABÓ LEA KRITIKÁJA.

Mert valaminek lennie kell a háttérben, amiért húszas éveik elején járó fiatalok 2008-ban a nagy francia forradalomról (is) szóló, egyik legtöbbet játszott drámát állítják színpadra. Előadás közben aztán érteni és érezni kezdjük, hogy ami a játéktérben zajlik, az nem politikai (’56, ’68, ’89) vagy színházi (a Marat/Sade 1981-es, Ács János rendezte kaposvári bemutatója) forradalmakra való emlékezés, hanem a „szabadság, egyenlőség, testvériség” forradalmi jelszavak színházi szituációra, egyénekre és közösségre vonatkozó megélése.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Egy rendezői instrukciók mentén létrejött színházi produkciónál talán indokolatlannak tűnik szabadságról beszélni, ám ha a charentoni őrültekhez hasonlóan adottnak vesszük a szabadságot korlátozó tényezőket (színészeknél a rendezőt, őrülteknél a zártosztályt), a lehetőségek száma megsokszorozódik. A kaposvári előadás a kötöttségekben rejlő szabadságlehetőségek felismerésének üdítő példája: játék az eredeti szöveggel, a Peter Brook filmadaptációjából kölcsönzött dalokkal, a szereposztással, a díszlettel és a kellékekkel, zenés-, prózai- és mozgásszínházi elemek ragyogó egyvelege.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele

A címből sejthetjük, hogy az eredetileg is többszörösen megcsavart szituáció − az adott kor színészei játszanak egy 1808-ban játszódó színdarabot, amely évekkel korábbi eseményeket mesél el − újabb fordulatokkal gazdagodik. A címbe helyezett „Taram” a „Marat” szemantikailag értelmetlen tükörképe, ami zenei értelemben az előadásban végig főszerepet játszó ritmusra is utal. A színészek nemcsak egymást, hanem a közönség figyelmét is folyamatosan ritmusban tartják. Az eredetileg két felvonásból álló drámát a kaposváriak szünet nélkül játsszák. Nemcsak arról van szó, hogy a színésznek és közönségnek általában kijáró felfrissülési rítust ez az előadás nem engedélyezi, hanem arról is, hogy a színpadi eseményekben nincs üresjárat, a tér minden pillanatban használatban van. A történések leginkább vásári forgatagra emlékeztetnek, ahol a nép és a névvel bíró történelmi alakok artistákat és mutatványosokat meghazudtoló ügyességgel alakoskodnak.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Az egyenlőség a kaposvári előadás következő fontos pillére. Leglátványosabb megnyilvánulása a tizenkilenc szereplő folyamatos jelenléte a színen. Egymás bőrébe bújnak, ahogy a forradalmak is előre megírt forgatókönyveket osztanak ki a történelmi jelentőségű szerepekre vágyó jelentkezők között. Az előttünk játszó őrült fiatal forradalmárok aztán egyenlően osztoznak a hangszerekben is. Teljesen önellátó, zenei kíséretet is produkálni képes fiatalok játszanak itt forradalmat! A csapatjátékot figyelve olyan érzésünk támad, hogy együtt bármilyen színpadi helyzetet képesek megoldani, hiszen mindenki egyszerre több feladatra is alkalmas.

Az egy négyzetméterre eső színészek számát elnézve a színpadi tér − még ha az mindig az adott színházi körülményekhez igazodik is − szűknek tűnik. Testvériség nélkül ebben a korlátozott térben olyan intenzíven létezni, ahogy azt a Marat/Taram előadás alatt láthatjuk, csak a produkció összképének sérülésével lehetséges. Kivéve, ha a bonyolult és látványos koreográfia, valamint a különböző énekszólamok harmonikus megszólalása az egymásrautaltságra és az összetartozásra támaszkodik. Ez az előadás három év alatt egy vizsgadarabból formálódott olyanra, amelyet a POSZT közönsége a fesztivál ötödik napján láthatott.

A Kaposvári Egyetem Művészeti Karának végzős hallgatói így együtt most álltak utoljára színpadon. A pécsi előadás levegőjében érezni lehetett a személyes és a közösségi sorsforduló tétjét, és azt, hogy ez a forradalom itt és most fontos.
Kapcsolódó cikkünk:
POSZT 2008
Szerző: Szabó Lea
Szerző:  Peter Weiss,  Cím:  Marat/Taram,  Rendező:  Rusznyák Gábor,  Tanszékvezető:  Babarczy László,  Díszlet, jelmez:  Horváth Ádám e.h., Zöldi Gergely e.h.,  Szereplők:  Egger Géza, Takács Géza, Csányi Dávid, Fándly Csaba, Rácz Panni, Czene Zsófia, Hegedűs Barbara, Hay Anna, Märcz Fruzsina, Szalma Noémi, Grisnik Petra, Guary Alexandra, Gerlits Réka, Szik Juliska, Józsa Richárd, Molnár Gusztáv, Pásztor Pál, Poroszlay Kristóf, Béli Ádám,  Támogatás:  A támogatás adatait ld. a POSZT 2008 gyűjtőlapján