Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FABULA

Ahol a farkas is jó / Katona József Színház
2014. febr. 18.
Gyilkosság, sőt gyermek-, kéj- és/vagy rablógyilkosság. Többrendbeli. Halottgyalázás, vérvád, társtettesség, exhumálás. Hamis tanúzás, koncepciós per, törvénysértő ítélet, kivégzés. S ez mind mellékes. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Keresztes Tamás, Borbély Alexandra
Keresztes Tamás, Borbély Alexandra
Rubin Szilárd évtizedeken át íródó, de befejezetlen, a hagyatékból rekonstruált kisregénye, az Aprószentek, mely a Németh Gábor és a rendező, Gothár Péter által készített színpadi változat alapjául szolgált, bűnügyi történet, cselekményéről és kifejletéről tehát nem illik túl sokat elárulni. A Kamra előadása egy fiatal középkorú férfi lelkiismereti és érzelmi drámájaként indul. Maga Rubin, az 1953–1954-es törökszentmiklósi gyermekeltűnések, gyermekgyilkosságok kései nyomozásába kezdő szerző jelenik meg Keresztes Tamás húrrá pendült idegzetű alakításában. Saját magával is faséban levő, elegánsan is gyűrött, érzelmileg felkavarodott művészférfi, akinek bármire alkalmasabb lenne papír, toll, írógép, mint e hajdani kígyófészek utólagos kifüstölésére. De mit tegyen, ha – úgymond – beleszeretett a rég halott feltételezett tettesbe, s mindennapjait az tölti ki, hogy a fiatal nő ügyében (megkésve) felmentő vagy legalább az eseményeket és a karaktert részben magyarázó írói verdiktet hozhasson? Keresztes – noha az adaptációból lényegében eltűnt a töredékregény vékony, név szerinti Pilinszky-szála – bizonyára figyelmesen tanulmányozta a Pilinszky Jánosról fennmaradt kép- és hangfelvételeket. Rubin mellett/helyett inkább, jól felismerhető hangsúlyokkal, azt az irodalmilag nagyobb horderejű morális koncentrációt jeleníti meg rebbenékenyen, mi lett volna, ha Pilinszky (aki egyetlen lehetséges regényének a Beszélgetések Sheryl Suttonnal cselekménytelen felebaráti dialógusát nevezte), a Trapéz és korlát, a Nagyvárosi ikonok, a Szálkák költője szembesül alkotóként, emberként az Aprószentek tudathasító kérdéseivel, szexuális indíttatásaival, mélyvilági szegénységével, szabadsághiányos beszűkültségével.
Rezes Judit
Rezes Judit
Keresztes narrátorszerű és ön-narráló figurája elég hamar kicsúszik a históriából, ritkán sikerül visszaerőszakolni őt az időbontó, múltelevenítő lélektani krimibe. Az idősíkváltásoknak térben a Gothár tervezte díszlet szimultaneizmusa felel meg. A horizontálisat és vertikálisat bolygató, felcserélő, ferde diagonálisokkal megbillentett, hatalmas L formájú játszóhely kulisszái pompásak. Merő diszharmónia az egész. Egy-egy jelenet részlete leszakad önmagáról és valamely távoli zugban mintegy ismétlődik; a festett, mégis enyhén térhatásúvá domborított elemek surrogva-dörrenve járják útjukat; a függőleges festmény-asztallapból kiálló szeg felkínálja magát, hogy a gazda egyetlen mozdulattal rádöfje a kerek falusi kenyeret. Miközben történeti-szociológiai-politikai felderítés zajlik, a keret kissé meseszerű (magyar és – Gothártól nem meglepő – orosz mesékre, vándor-fabulákra emlékeztet), és lefegyverző módon ott is enged néha a humornak, a tehetetlenségi nyomaték iróniájának, a bizarrságnak, ahol erre a legkevésbé számítanánk. 
Nem ilyen szerencsés a nézőtér beolvasztása (asztalkákkal, kislámpákkal) az egyik színtérbe, az ezerkilencszázötvenes, ezerkilencszázhatvanas évek önmagát parodizáló zenés éjszakai eszpresszójába. A nézők abajgatása – felállni, le- és átülni máshová, aprónyomtatványt olvasni – sem ad hozzá sokat a saját hangnemétől elidegenítő távolságot tartó expresszív, sarkított játékhoz, bár az ember belegondol: miért is engedelmeskedik? Azért például, mert egy magas rangú orosz tiszt érkezik?
 
 
Keresztes Tamás
Keresztes Tamás
A megszálló oroszoknak, a tetthelyhez közeli laktanya katonáinak fontos, végzetes szerep jutna, ám ez inkább értesülés, mintsem színrevitel, bár a statisztériából többen fáradoznak a torzult, zárt zubbonyos világ bemutatásán. A valóságthriller egyre inkább epizodikussá bomlik, a pontosan beosztott feladatok szerint fregolizó, alakváltogató színészek ízes zsánereknél horgonyoznak le. Elsőrangú játékkultúrával és színészvezetéssel persze. Kovács Lehel cinizmusát, kegyetlenségét és tehetetlenségét még az igazságnak is alárendelni igyekvő rendőrnyomozó-koboldja, Mészáros Béla visszafogottan bunkó behemót parancsnoka az a védfal – hiszen sokszorozódnak, átalakulnak –, amelynek szolgaszelleme, a személyes érdeket is szem előtt tartó kíméletlensége, kiszámíthatatlansága mindig eltakarja az igazságot a látni akaró naiv szemek elől. E figurák kissé rajzfilmes körvonalakat sejtetnek, a nevek (Piroska, Farkas, Bundás; más regiszterben: Ragulin stb.) vagy meseiek, vagy a múltból ködlenek elő enyhe mitologizáltsággal.
Kovács Lehel, Borbély Alexandra
Kovács Lehel, Borbély Alexandra
Nem engedi elillanni az előadás sűrű levegőjét, de nem is tesz jót neki, hogy kevésbé sejtelmes, mint az állításait zaklatottságával felülíró prózai eredeti. Borbély Alexandra az erotikus téboly és a családból kihullottság emésztő, tanácstalan kétségbeesésével hörgi Jancsó Piroska bosszúszomjas, önveszejtő, anti-mesei nevetéseit, ugyanakkor még a jelzésesség közepette is nyersen kénytelen belemenni az általa végül mellékesnek vélt „nemi ügyek”, szexuális gyilkossági indítékok simogatásaiba, lélegzetvételeibe. Leegyszerűsödnek a képletek, titkok. A színésznő szeméből néha kicsap a villámtűz, amely elhiteti: még a fényképébe is bele lehetett szeretni. Rezes Judit az áldozat-kislányok (mese)könyvre ámuló felolvasásaiban és az egyik, kissé hibbant leány ábrázolásában, Pelsőczy Réka az eltompult érzelmű anyák maradék józanságának fenyegető eldarálásában igen jó. Előbbi eljátssza, hogy a jóság, tisztesség valósággal hívó jel lehet a legnagyobb bűnre, utóbbi emberi kicsinységében is a mélyszegénység tragédiai hírnöke. 
Pelsőczy Réka, Mészáros Béla
Pelsőczy Réka, Mészáros Béla. Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu
Sok apró mozzanat, rendezői húzás dolgozik az előadás tartalmasságért, sikeréért (az almamotívum, a mesebeli óriástökök mulatságok glédája, a presszó énekbe-füstbe-alkoholba vattázott miliője). Tihanyi Ildi m. v. jelmezei passzentosan idomulnak a testekhez-jellemekhez és a díszlethez is. A Katona József Színház a Kamrában egy ideje új repertoártípust, brutálisabban valóság közeli műsorréteget szorgalmaz, nyilván új közönségrétegeknek is. E törekvés egyik állomása lehet a Rubin-darab. A végén ellenpontként ugyan, meseinél is meseibben, mégis váratlanul ér annak a világrendnek a vágya, amelynek ismertető jegye a címbeli szószerkezet lenne: Ahol a farkas is jó. Pilinszky valami hasonlót írt meg, a hol volt, hol nem volt magányos farkasról, aki szépnek látta az embereket. A Fabulában a zseni radikalizmusa szólal meg, nincs kegyelem: „Éjszaka aztán be is ment a házba, / megállt a szoba közepén, / s nem mozdult el onnan soha többé. / Nyitott szemmel állt egész éjszaka, / s reggel is, amikor agyonverték”.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek