Nyugati Grund
2014.03.10.

Kicsik és nagyok kaphatnak új városi „játszóteret”, ha szárba szökken az a kreatív városfejlesztési program, amit a budapesti főépítész, Finta Sándor szorgalmaz. A főváros támogatásával létrejött Rögtön Jövök projektgaléria célja a rejtőzködő városi értékek feltárása és felélesztése: a munka legújabb állomása a Nyugati Grund, amely a bölcsőjénél összesereglett érdeklődőket egyelőre kissé elhanyagolt öltözékben fogadta. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Nyugati Grund
Nyugati Grund
Nem kell Nemecsek nyomába erednünk, ezt a grundot a nyócker térképén hiába keresnénk. Itt legfeljebb leköszönt közméltóságok nyugtalan szellemei kószálnak, bocsánatkérően félrebiccentve félig lecsapott fejüket – az Elátkozott Projektek Parkjában járunk. Jobbról a Nyugati pályaudvar meghitt zakatolása, balról a trolik zaja, a kettő között gazzal benőtt placc, bokatörés, graffiti a vasbetonfalon - igazi városi grundhangulat.  Valakik valamikor ide kormányzati negyedet álmodtak, nyertek is vele a tervezők nemzetközi elismerést, mert az a terv párját ritkítóan környezetbarát volt; igaz, környezeten az épített, és nem a politikai környezet értendő. Más szelek más negyedet fújtak volna ide: múzeumit , de azt egy orkán felkapta és átrepítette egy másik placcra, ami ugyan nem grund, hanem park, de már nem sokáig. 

Ez a Grund a Nyugati pályaudvar sínjei és a Podmaniczky utca közé szorult senkiföldje, északról a Ferdinánd híd, délről az új körúti irodaház határolja. Óriási kihasználatlan terület a város sűrűjében, védve a közvetlen forgalomtól. A Podmaniczky utca felőli oldalon három vasbetonvázas épület áll sorban, ablakok nélkül ugyan, de egyebekben dacolva az idők viharával. A terület jelenlegi tulajdonosa, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő csak 2020 után tervezi a telken a vasút fejlesztését.  A pillanatnyi realitás pedig az, hogy az elkövetkezendő hat évben semmi nem történik a sínek mentén. A Fővárosi és a VI. kerületi Önkormányzat a Vagyonkezelővel egyetértésben ezért döntött úgy, hogy építész és civil szervezetek bevonásával megkísérli a terület átmeneti hasznosítását – némi boldogsághormont fecskendezve a halódó szervezetbe.


Az efféle infúziós kezelés manapság nagy divat, és egyáltalán nem haszontalan. A nyugati civilizáció megállíthatatlanul sodródik az intenzív és dinamikus mega-városi életforma felé. Addig is, amíg a természet közeli remete-kolóniákból kinő egy boldogabb kőkorszak csírája, a nagyvárosi kőrengeteg kreatív nomádjai azon munkálkodnak, hogy a pszichés túlélés esélyét bogyógyűjtögetés nélkül is biztosítsák. Városi búzamezők még csak képzőművészeti projektek szintjén virulnak, de a közösségi kert mozgalom révén a paradicsom és cukkini már gyökeret eresztett a nagyvárosi flaszterba. Az építés ugyan leállt, de a városok irányába történő népvándorlás töretlenül folytatódik. Így mindenütt felértékelődött a már meglévő ingatlanvagyon, amelynek jelentős része ráadásul a gazdaság átstrukturálódása folytán üresen áll. Ipari csarnokok, gyárterületek, repterek válnak kulturális funkciót betöltő közösségi terekké, a nagyvárosi közlekedési csomópontok pedig önálló városközpontokká növik ki magukat. A budapesti romkocsmák virágzása ennek a folyamatnak a helyspecifikus mellékterméke. Egy életképes ötlet, az igények józan mérlegelése, nyitottság a leendő funkciók befogadása terén, és mérsékelt anyagi befektetés – ezek az átmeneti használat sikeres működésének feltételei – addig is, amíg az ingatlanfejlesztés cápái ismét erőre kapnak.  

Valami ilyesmit látna szívesen a Nyugati Grundon is a városi és kerületi főépítész, tehát ez esetben a szakmai támogatás sem hiányzik az áhított egyéni kezdeményezések mögül. A Kortárs Építészeti Központ által szervezett kétnapos program a közvélemény és a lehetséges résztvevők figyelmét igyekezett a lehetőségekre irányítani. A napsütéses délutánra időzített bejárás meglepő tömeget vonzott – ingyen és legálisan tetőkre mászni persze mindig csábító. Ám ugyanilyen sokan vettek részt másnap a Rögtön Jövök Projektgaléria kissé levegőtlen Kossuth Lajos utcai helyiségében tartott beszélgetésen is – igaz, az átlagéletkor nem érte el a harminc évet. Hogy az előző nap végigjárt három vasbetonvázas épület, amit a jelek szerint jelenleg vidám, művészi hajlamoktól sem mentes favágók birtokolnak, a legváratlanabb helyeken betonfalú aknákat rejtő füves puszta, netán az impozáns belső terű szerelőcsarnok ihlette meg a lelkes civileket, nem tudni. 

Rögtön Jövök Projekt Galéia
Rögtön Jövök Projektgaléia
A szervezők a gyömbéres forró limonádé mellé ötletekkel is szolgáltak már a helyszínen: óriás posztereken gyűjtötték a jelenlévők szavazatait a leendő elnevezés, illetve funkciók vonatkozásában. Legnyerőbbnek a Play Station, legkevésbé népszerűnek a szánkózódomb bizonyult, de az egyéb mozgásformák – biciklitől a gördeszkáig, a ping-pongtól a lusta heverészésig – mind támogatást élveztek. Matus István, a VI. kerület főépítésze másnap a projektgalériában elmondta: a kerület valamiféle közpark funkció, zöld közösségi tér kialakítását tudja leginkább elképzelni, annál is inkább, mivel anyagi lehetőségei egyelőre ezt teszik lehetővé. A meglévő épületekben vizesblokkot tudnak kialakítani, a tereprendezést már közös munkával kell végezni. Nagyon fontos tényező tehát az a potenciál, ami szerencsére a rendezvényen egyértelműen megmutatkozott – ötletekben és szorgos kezekben nem lenne hiány. A beszélgetésen részt vett a Kerékpáros Magyarország Szövetség, akik számára a pályaudvar közelsége és a belvárosi pozíció egyértelművé teszi a kerékpáros központként történő hasznosítást. Itt lehetne a tavasszal induló bubi (kölcsönözhető kerékpár-hálózat) központi gyűjtő és szerelő állomása, de a napi 40 ezer ingázó számára kialakított kerékpártárolók, vagy a nemzeti alaptantervben előírt kerékpáros oktatás tanpályái is jó helyen lennének a város közepén. A közeli Kölcsey Gimnázium diákjai egy csapásra ledolgozhatnák a négy éves közösségi szolgálatot – és nem is értelmetlenül támasztanák az ásót-lapátot.

A Rögtön Jövök Projektgaléria nem ennek az egyetlen kezdeményezésnek ad otthont, a Nyugati Grund az Adaptív város programsorozat második eleme, a Kortárs Építészeti Központ több éve folyamatosan zajló LAKATLAN programjának része. A program fókuszában az üres városi terek újrahasznosítása áll, melyet számtalan oldalról igyekeznek megközelíteni és támogatni. E témában legutóbb a Skála Metro épületéről folyt az ötletelés egy többnapos, nemzetközi workshop keretében.  A projektgaléria nyitó eseményének számító Rögtön Jövök kiállítás és pályázat nyomán már megjelentek Budapest üres kirakataiban a kreatív szektor sikeres fiatal vállalkozóinak portréi, melyek az üres üzlethelyiségek hasznosítására buzdítanak. 2013 őszétől 2014 őszéig zajlik a Töltsd újra program, amely olyan közösségi, szociális és kulturális elemeket ötvöző projekteket támogat, amelyek megvalósításához „csak” egy saját épület, műhely, avagy telek hiányzik. 


Az április 30-ig nyitva tartó Adaptív város kiállítás a kreatív városhasználat lehetőségeit mutatja be a Kossuth Lajos utcai projektgalériában, számtalan kísérő rendezvénnyel segítve az itthon talán még újdonságnak számító, ám a Nyugati grund iránti óriási érdeklődésből ítélve egyre népszerűbb téma értelmezését. A Kossuth Lajos utca 14-16-ban február 13 és 15 között a flexibilis terek kerültek terítékre,  közös bútor-farigcsálással, újabb elhagyott épületek bebarangolásával  és külföldi előadók bevonásával tarkítva a közös fejtörést. A program sikere persze a felhasználókon, rajtunk, városlakókon múlik. A szervezők az eszmei és szakmai támogatást nyújtják, a lapát és a festőhenger a már az ötletgadák kezébe kerül. Egy újfajta, aktív közreműködést feltételező szemlélet és gyakorlat meghonosítását segítik a budapesti főépítész támogatását élvezve a KÉK, a LAKATLAN és a Rögtön Jövök projektgaléria programjai, a tétovázó érdeklődőknek mindössze kattintani és indulni kell!
Szerző: Zöldi Anna