Festői szépségű, vadregényes táj előterében zajló lélektani-történelmi dráma – rövid leírásban alighanem így körvonalazhatnánk A német doktor (spanyol nyelvterületen: Wakolda) című film jellegzetességeit. A magát Dél-Amerikában és egyszersmind álnév alatt meghúzó Mengele doktor kapcsolata egy patagón moteltulajdonos-és-babakészítő famíliával: ez az alaphelyzet az argentin filmíró és rendező, Lucía Puenzo számára érezhetően sokrétű és sokirányú történetnek ígérkezhetett.
Egy barátságos orvos álarca mögött meghúzódó könyörtelen sarlatán bemutatása, egy kistermetű süldőlány szembesülése a kegyetlen világgal, a nácizmus alig rejtett továbbélése egy-egy kisközösségben, a kamaszok iskolai világának kíméletlensége, egy MOSZAD-ügynöknő elkeseredett küzdelme, egy családfő harca a gyermekeiért: az ambíció szintjén ez mind-mind ott található a film alig másfél órájában. Ez mind – és még több is ennél, csak éppenséggel az elemek összeillesztése nem eredményez érdemben erős filmet.
 Natalia Oreiro |
Jóllehet, a minden várakozáson felül teljesítő látképek, a patagóniai hegyek és völgyek szemkápráztató csodáján túl vannak még erős pillanatai és vonulatai az argentin-német koprodukcióban létrejött alkotásnak. Ilyen például a Mengele iránt kíváncsian és némi vonzalmat tanúsítva érdeklődő lány, Lilith – kortól és nemtől függetlenül – alkalmasint mindenki számára ismerős kamaszkori zavarodottsága, egyszerre önveszélyesen nyitott és mégis rebbenékenyen riadt alapállapota. De ilyen az a jelenetsor is, amely némiképp didaktikus módon ugyan, ám roppant erőteljesen teszi a halálgyárak működését megidézővé az uniformizált játékbabák gyártását, az egymás mellé halmozott testrészek és a művi összeillesztés folyamatának feszélyezően elidegenítő látványát.
S talán legfőként ilyen sikeresen megfogott motívum az emberekkel oly könyörtelenül kísérletező Mengele feljegyzéseinek, rajzokkal sűrűn telerótt könyvecskéjének vissza-visszatérő bemutatása. Az első pillantásra akár a reneszánsz polihisztorok anatómiai rajzait is az eszünkbe juttató vázlatok esztétikuma a történet előrehaladtával mind pőrébb érzéketlenségbe, gonosz tárgyilagosságba fordul át. Úgy lehet, a filmben talán ezé a jegyzőkönyvé a legemlékezetesebb alakítás.
 A képek forrása: PORT.hu |
Mengele rajzos jegyzőkönyve mellett a film másik kiugró teljesítménye Lilith megformálójáé. Ha igaz, akkor A német doktor Florencia Bado legelső filmje, s könnyen meglehet, hogy a kiskamasz leányt nem is látjuk viszont a jövőben a vásznon. Itt és most azonban nagyon erős és valóságos figurát teremt az alig tizenkét éves gyermekszínész. A szemei csodásan beszédesek, s nem tűnik túlzásnak a spanyol ajkú filmkritika rajongó becézése: óriási kicsike. Mengele szerepében Alex Brendemühl rokonszenvesen intelligens és szolidan ökonomikus színészi teljesítményt nyújt, és bizonyosan nem az ő hibája, hogy a figura a film legutolsó szakaszában grand guignolba illő démonkodásra kényszerül.