Hova gondolok, közel sincs összhangban Az ördög egy fekete kutya című novellagyűjtemény a friss, egészséges levegővel, mert azért egy kis puskapor és benzingőz is belevegyül a légbe. Jászberényi Sándor polgári foglalkozása szerint haditudósító. Az írásokat tekintve azért bír ez jelentőséggel, mert a történetek zömmel háborús övezetben játszódnak. A szerző – foglalkozásából adódóan — megpróbál tárgyilagos lenni, s jó érzékkel betartja a tények mezején maradás szabályait. 

Privát véleményem, hogy Jászberényi novelláskötete az utóbbi idők egyik legkiemelkedőbb munkája. Nem a prózában kalandozás során tett újítások, strukturális váltások mondatják ezt velem. Ez a gyűjtemény nem akar kísérleti irodalom lenni, nem akar kísérteni a textus egyeduralkodó, önkényes szellemével. Valahogy úgy tudnám körülírni az állításom, hogy azért tetszenek ezek az írások, amiért Hemingway lecsupaszított, nyers, élet-ízű novellái, Móricz tényközlő, izzadt és pálinkagőzös, hasított bőr elbeszélései, az amerikai kisepika mestereinek hányavetin odavetett szituációi, élet-magyarázatai. Befelé nyílnak, belülről beszélnek kifelé a könyvtárszobák zajtalan doh-hangulata helyett, a képzeletbeli tintatartó mélyén vér bugyog, valódi emberi vér, s a sokunk előtt ismeretlen, rejtelmes és titkok-kétségek övezte zűrzavaros jelenkori történelem. A szerző nem veszélytelenebb területről, mint a Gázai övezet, a Közel-Kelet, Egyiptom, a magyar olvasó előtt részben ismert, összességében teljesen ismeretlen területeiről próza-tudósít. A hitelességre garancia a szerző önéletrajza is. Nem árt elidőznünk a fülszöveg egyes részeinél: „Többek között tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai övezetben, a nigériai lepra – és tuberkulózisjárványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról.” Ez igen, ez a felsorolás Jászberényi bárminemű ismerete nélkül is kivívná magának az olvasó elkötelezett figyelmét.

Szerzőnk úgy csinálja, hogy ott akarjunk lenni a Tahrír téren, az elszánt tüntetők és forradalmárok közt, a forró sivatagi levegőn, francia szavak kereszttűzében, a veszélyes arab éjszaka kellős közepén. Jack Londontól finoman elcsent varázslat ez, a védhetetlen vonzás művészete.

Jászberényi hangulatteremtő képessége vitathatatlan, frappáns, helyzetrajza pontos. Az írói fogások, filmszerű vágások, a novellák végén elengedhetetlen csattanó csont nélkül megvan Az ördög egy fekete kutyában. Hangja szenvtelen, tárgyához közel megy, de érzelmi töltet nélkül, már-már rideg tónusokkal közvetít. Az elbeszélő leíró hangon szól, és a kíméletlen leírások, képfelmutatások váltanak ki aztán érzelmeket a meghökkentett olvasókból. A szerző előnye, hogy tudja, miről beszél, a saját tapasztalataiba merül alá, még ha azok sokszor a Pokol kapujának gonosz csikorgását is idézik, s a felszínen létrehozott írások emléknyomokat hagynak az olvasón, vágást a bőrén. 

 

Apró hiba akad, történetesen a Die Toten Reiten Schnell című írás végén az alanyi hős egy szálloda éttermében várja a német fotóriporter hölggyel a találkozót. Idáig rendben van. Kellemes hangulat, elegáns kiszolgálás, méltó színhelye tehát egy ideális randevúnak. Odakint az éjszaka földszintjén hangos zavargások, tüntetések. Jászberényi addig-addig húzza-nyújtja a történetet, mint egy rétestésztát, míg a végére ez a tészta veszít az állagából, megadja magát a titok, mint egy szűzlány, s jóval a csattanó előtt sejtjük, a várva várt nő meghalt, az összecsapások áldozatául esett. „A twitteren azt olvastam, hogy a felbérelt csőcselék újságírókat támadott meg, két lengyel és egy német fotós meghalt. Reggel az Egészségügyi Minisztérium megerősítette a híreket.” Ugyanez a végletekig húzás okoz zavart A sivatagban reggel hideg van című írásban. Ebben egy kutya eltüntetésének/elaltatásának távolságtartóan megfogalmazott történetéről, és az alany apjához való viszonyáról olvashatunk. A kutya eltüntetése a tét, miközben a háttérben, a tudatalatti legmélyén az apával való leszámolás lelki játszmája zajlik, az apa emlékének az eltüntetése, fehér folttá kopírozása. A kutya halála egyértelmű, s emiatt nem olyan hatásos a zárás.

Jászberényi Sándor novellái visszahozták a kedvem a kortárs novellaolvasáshoz. Írásai nem akarnak csavaros szerkesztéssel töltekezett, felesleges kitalálós játékot játszatni velem, öntörvényűen irányított intellektuális magasságokba rángatni lihegésig, szabad prédává tenni, megelégszenek a mesélés örömével, az izgalomkeltés és a feszültség megteremtésének puritán játékával. Olvasói minőségemben tudom élvezni a szövegeit, bőrfotelben értesülve a több ezer kilométerrel arrébb fújó szelekről.