Isabelle Faust és a Concerto Budapest
2013.12.10.

Tulajdonképpen méltánytalanság a program másik két, nagyon is jelentékeny számával szemben, de tény, hogy a Zeneakadémián december 7-én és 8-án is felhangzó koncert legnagyobb várakozás övezte száma a Beethoven-hegedűverseny volt Isabelle Faust szólójával és a Keller András által vezényelt Concerto Budapest a közreműködésével. MALINA JÁNOS CIKKE.

Nos, a második estén mindenestre nemcsak a versenymű előadása volt valóban felvillanyozó és különleges, hanem a hangverseny egésze is.

Concerto Budapest
Concerto Budapest

Már Isabelle Faust korábbi Berg-koncert-interpretációja kapcsán szembesültünk azzal a különlegességgel, hogy a művésznő egy káprázatosan tiszta és tökéletesen kontrollált, ámde szinte testetlenül karcsú hegedűhangra támaszkodva vállalja fel egy tartalmi és akusztikai szempontból is súlyos remekmű előadását és hogy a papírformával ellentétben ennek a vállalásnak igen meggyőzően eleget is tud tenni. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy Beethoven hegedűversenye mindenképpen csak súlyosabb a Bergénél akár terjedelmében, akár kedélyvilágában – vagy legalábbis így gondolhattuk ezt egészen mostanáig. Hiszen Beethoven velejéig férfias kompozíciójával szemben Berg hegedűversenyét átszövik a feminin vagy legalább angyali elemek: különlegesen áttetsző hangszerelésű darab, amelyet Manon Gropius, „egy angyal” emléke ihlette, aki mögött felsejlik édesanyjának, Alma Schindler-Mahler-Gropius-Werfelnek az alakja is. Nos, Isabelle Faust most megmutatta, hogy a Beethoven-koncert is női versenymű – vagy legalább van egy ilyen lehetséges arca is, amely éppoly jogosult, mint bármelyik másik.

Hogyan függ ez össze azzal a különleges – és különleges szépségű – hegedűhanggal, amelyből kiindultunk? Úgy, hogy ez a tündéri hang egyfelől merőben idegen mindattól, ami Beethovenben olyan ádázul, mintegy kötelességszerűen heroikus, ezzel szemben a megszokottnál sokkal érzékenyebben reagál mindarra, ami ebben a zenében meghitt és lírai. S ha mindez a mű és minden egyes hang újrafelfedezésének azzal a mindent átható frissességével történik, amelynek révén lépten-nyomon addig ismeretlen, érdekfeszítő mozzanatokra csodálkozunk rá a darabban, akkor valóban a mű új arcáról beszélhetünk. Ennek létjogosultságát pedig a belső zenei differenciáltság és a technikai felkészültség rendkívül magas foka garantálja. Isabelle Faust – és persze Keller András – semmit sem bíz a rutinra: bizonyítja ezt a nyitótétel az önmagában is igen izgalmas és eredeti, obligát timpaniszólammal kombinált cadenzája, vagy a hegedűnél óhatatlanul vastagabb hangzású, ráadásul igen erőteljes gesztusnyelvet beszélő zenekar rendkívül érzékeny, kamarazenei jellegű alkalmazkodása a szólistához.

Isabelle Faust
Isabelle Faust

A gesztusok szerepe azután a hangverseny második felében is kitüntetett maradt. Kurtág György Új üzenetek című öttételes zenekari ciklusában – egy-két mozzanattól eltekintve, amikor, elsősorban az I. tételben, néhány nehéz belépésben még érződött az igyekezet – a hangok és mozdulatok által kifeszített, végtelen tágasságú, kozmikus tér ezekből a mérhetetlenül finom vagy kérlelhetetlen erővel lesújtó gesztusokból alakul ki a hallgató képzeletében. Egyszóval: hátborzongató és nagyszabású előadásban hallhattuk Kurtág e kiemelkedő remekeit, s különösen a talán legkiemelkedőbbet, a mindegyik megfogalmazásában döbbenetes hatású Les adieux – in Janáčeks Maniert.

Kurtág után Sosztakovics 5., d-moll szimfóniája a „vissza a klasszikusokhoz” gesztusaként hatott. Mint az est minden egyes művének, ennek is a feltáruló világ különleges tágassága ad jelentőséget. A Sosztakovics körül élete során, sokszor szoros testközelben lejátszódó személyes és tömeges tragédiák ebben az életrajz szerint holmi külső elvárásoknak megfelelni akaró műbe is behatolnak, és pokoli, torz, lidérces képek formájában jelennek meg; ezeket azonban időről időre a gyengédség, az idill tiszta pillanatai váltják fel és ellensúlyozzák. Vagy éppen egy olyan lassú tétel, amely maga a legnemesebb költészet. Keller és a Concerto Budapest előadásának – a ragyogó, tiszta hangzás, a precizitás és virtuozitás mellett – a legnagyobb erénye ebben, a gesztusok és zenei jelenetek pontos értésében, egzisztenciális jelentőségük világos érzékeltetésében rejlett. Ahogyan, többek között, félelmetesen bizonyossá tették az is, hogy a híres és vitatott zárótétel igenis katasztrófával, pokoli apoteózissal, nem pedig valamiféle örömkitöréssel zárul. S ez, hallhattuk, nem ideológiai kiindulás kérdése, hanem a kotta értő és következetes elolvasásáé.
Szerző: Malina János
Helyszín:  Zeneakadémia nagyterme,  Időpont:  2013. december 8.