Nos, a második estén mindenestre nemcsak a versenymű előadása volt valóban felvillanyozó és különleges, hanem a hangverseny egésze is.

Concerto Budapest

Már Isabelle Faust korábbi Berg-koncert-interpretációja kapcsán szembesültünk azzal a különlegességgel, hogy a művésznő egy káprázatosan tiszta és tökéletesen kontrollált, ámde szinte testetlenül karcsú hegedűhangra támaszkodva vállalja fel egy tartalmi és akusztikai szempontból is súlyos remekmű előadását és hogy a papírformával ellentétben ennek a vállalásnak igen meggyőzően eleget is tud tenni. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy Beethoven hegedűversenye mindenképpen csak súlyosabb a Bergénél akár terjedelmében, akár kedélyvilágában – vagy legalábbis így gondolhattuk ezt egészen mostanáig. Hiszen Beethoven velejéig férfias kompozíciójával szemben Berg hegedűversenyét átszövik a feminin vagy legalább angyali elemek: különlegesen áttetsző hangszerelésű darab, amelyet Manon Gropius, „egy angyal” emléke ihlette, aki mögött felsejlik édesanyjának, Alma Schindler-Mahler-Gropius-Werfelnek az alakja is. Nos, Isabelle Faust most megmutatta, hogy a Beethoven-koncert is női versenymű – vagy legalább van egy ilyen lehetséges arca is, amely éppoly jogosult, mint bármelyik másik.

Hogyan függ ez össze azzal a különleges – és különleges szépségű – hegedűhanggal, amelyből kiindultunk? Úgy, hogy ez a tündéri hang egyfelől merőben idegen mindattól, ami Beethovenben olyan ádázul, mintegy kötelességszerűen heroikus, ezzel szemben a megszokottnál sokkal érzékenyebben reagál mindarra, ami ebben a zenében meghitt és lírai. S ha mindez a mű és minden egyes hang újrafelfedezésének azzal a mindent átható frissességével történik, amelynek révén lépten-nyomon addig ismeretlen, érdekfeszítő mozzanatokra csodálkozunk rá a darabban, akkor valóban a mű új arcáról beszélhetünk. Ennek létjogosultságát pedig a belső zenei differenciáltság és a technikai felkészültség rendkívül magas foka garantálja. Isabelle Faust – és persze Keller András – semmit sem bíz a rutinra: bizonyítja ezt a nyitótétel az önmagában is igen izgalmas és eredeti, obligát timpaniszólammal kombinált cadenzája, vagy a hegedűnél óhatatlanul vastagabb hangzású, ráadásul igen erőteljes gesztusnyelvet beszélő zenekar rendkívül érzékeny, kamarazenei jellegű alkalmazkodása a szólistához.

Isabelle Faust

A gesztusok szerepe azután a hangverseny második felében is kitüntetett maradt. Kurtág György Új üzenetek című öttételes zenekari ciklusában – egy-két mozzanattól eltekintve, amikor, elsősorban az I. tételben, néhány nehéz belépésben még érződött az igyekezet – a hangok és mozdulatok által kifeszített, végtelen tágasságú, kozmikus tér ezekből a mérhetetlenül finom vagy kérlelhetetlen erővel lesújtó gesztusokból alakul ki a hallgató képzeletében. Egyszóval: hátborzongató és nagyszabású előadásban hallhattuk Kurtág e kiemelkedő remekeit, s különösen a talán legkiemelkedőbbet, a mindegyik megfogalmazásában döbbenetes hatású Les adieux – in Janáčeks Maniert.