Gondolkodásmódja, személyisége sokban emlékeztet az Anda Gézáéra, az ő művészetének humánumát és erőszakmentességét idézi. Várjon Dénes lépett fel az Anda Géza Fesztivál záró estjén. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
 Anda Géza |
A zenei előadó-művészet egén különösen erős és tiszta fénnyel ragyog a korán eltávozottak csillaga. Kathleen Ferrier (41), Dennis Brain (36), Dinu Lipatti (33), Jacqueline du Pré (42), Julius Katchen (43) nevét akkor is megkülönböztetett megbecsüléssel ejtenénk ki, ha nyolcvanöt évet adott volna nekik a sors (vagy százegyet, mint a nagyszerű Mieczyslaw Horszowskinak), hiszen rendkívüli élményekkel ajándékozták meg korukat és az utókort. A rövidre mért időtáv azonban felfokozza, és bizonyos fájdalommal elegyíti szeretetünket, a szó szakrális értelmében áldozattá avatva szemünkben ezeket a művészeket. Úgy gondoljuk, kiválasztottak voltak ők a szó pozitív értelmében, hiszen olyan tehetséget és érzékenységet kaptak útravalóul, amely csak egészen keveseknek adatik, de a szó tragikus értelmében is, hiszen a sorba állítottak előtt lépdelő, láthatatlan felvigyázó, aki minden tizedik várakozót kiléptet a sorból, rájuk mutatott, és ezzel megpecsételte sorsukat – nekik nem juthatott annyi idő, mint másnak. Anda Géza (1921–1976) is közülük való: Stefániai Imre, Keéri-Szántó Imre és Dohnányi Ernő növendéke nem érhette meg az 55. életévét, lekaszabolta a rák választott hazájában, Svájcban, ahol igen fiatalon, 1943-ban telepedett le. Ha megéri, a rendszerváltás idején még csak 69 éves lett volna… Legendás szenzibilitás, kifinomultság, tisztaság, feddhetetlen technika és tévedhetetlen ízlés jellemezte zongorázását. Mozart összes zongoraversenye az ő felvételein: a zenei lényeglátás kivételes példája. De nagyszerű Beethoven-, Schumann-, Chopin- és Bartók-játékos is volt.
Köztudott, hogy a zongoraművész özvegye, Hortense Anda-Bührle néhány évvel Anda Géza halála után háromévente ismétlődő nemzetközi zongoraversenyt alapított férje emlékére. A zürichi Concours Géza Anda nem titkolt célja olyan ifjú művészeket találni, akik az utókorban tovább éltetik Anda Géza szellemét. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy ez a verseny nem az „ügyeletes virtuózt” keresi, hanem valami mást, többet: a hangszeres tökéletességgel párosuló elmélyültséget. 1979, az első megmérettetés óta akadt néhány jelentős tehetség a győztesek között: Georges Pludermacher (1979), a magyar közönség által is ismert Heidrun Holtmann (1982), Hüseyin Sermet (1985) és Alekszej Vologyin (2003). A mi szívünknek azonban kétségkívül Várjon Dénes sikere (1991) a legkedvesebb. Győzelmét akár sorsszerűnek is érezhetjük: alkata, gondolkodásmódja, személyisége sokban emlékeztet az Anda Gézáéra, az ő művészetének humánumát és erőszakmentességét idézi. A Zeneakadémia 2013. november 29. és december 1. között Anda Géza Fesztivált rendezett. Volt filmvetítés, előadás, és egy hétvégén át követték egymást a koncertek a Liszt Ferenc téri épület termeiben: az Anda Géza-versenygyőztesek fellépései. A kritikus, aki a záró eseményre, Várjon Dénes vasárnapi szólóestjére érkezett a nagyterembe, a műsorfüzetben az előző napok művészei: Varvara Nepomnyashchaya, Elmar Gasanov, Da Sol, Alekszej Vologyin és Filippo Gamba nevét is olvashatta.
 Várjon Dénes |
Helyszín: Zeneakadémia nagyterme, Időpont: 2013. december 1.
