Fehér Ferenc az előadásban. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
Pilinszky János villanyszéke az idő-pillanatot az elmébe égető, azt mégis elemésztő tüzének trónja, Fehér Ferencé az örök változatlanságban didergő meg nem értettségé. A szék elektrosokkja áttételesen hat: nem a végzetes közelség, hanem a végtelen távolság idézi elő.
Fehér Ferenc tyúklábmintás felsőjében komoran kisszerű bohócot fest fel: hullámzó gerinccel vonaglik előre a földhöz tapadva, majd riadt állatlényként húzódik vissza a mélységbe. Az idegeket és szálakat mozgató (a darabban valójában azokkal egy függő karikához rögzített) nő (Simon Judit) őztekintettel mered előre. Helyet nem, csupán helyzetet változtat: a vízszintes láthatatlanságból érzékelhetetlenül lassan függőlegesbe jut, fejével súlyosan bólint párat, majd visszaolvad mélyzöld szoknyaörvényébe. Sziklán trónoló szirén, aki hajósát a mámoros megsemmisülésbe űzi. Az elektromosan sercegő tengerzúgás (olykor karcos francia sanzonokkal vegyítve) mindvégig kísérője az előadásnak.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
A falon hőskorivá koptatott filmkockák peregnek (például a pillogva várakozó nőről és Fehér felismerhetetlenné facsarodó testrészeiről): ezek egy része (főként a rendre visszatérő óriásszem) feleslegesen elhelyezett felkiáltójel, többsége azonban remek hangulati hátteret ad a Fehér Ferenc formálta csavargó botlásaihoz. Hasonlóan olvad a borongósan nosztalgikus közegbe Simon Judit zuhataggá terebélyesedő szoknyája és szuggesztív tekintete. Utóbbi Fehér Ferenc burleszkes túlmozgásával és erőteljes arcjátékával komplett némafilmes kelléktár. A vetítéssel időnként kiegészítve századfordulós attrakció születik (bár a felhasznált mozgóképek kitaláltsága az előadás gondolati árnyalatgazdagságával nem kelhet versenyre).
Fehér Ferenc az előadásban. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
Mindez könnyeddé és stílusossá teszi azt, ami a legkínzóbb fájdalom: az érzelmi zsákutca, amely nem torkollik a végtelen térbe. A manézs kiszolgáltatottságában létezik a két cirkuszi torzszülött: a szoborrá dermedt (de szoknyájának sarkaival még köteleken „függő”) légtornász és a fals zenebohóc. Mindketten tragikomikus alakok (és Simon Judit ehhez csupán delejes jelenlétével járul hozzá). A nő ingathatatlan mozdulatlansága és a férfi ripacs önkínzása energiáját és látványát tekintve is komikus páros. Ezúttal a táncos tánctalanság (Simon Judit) és a tánctalan tánc (Fehér Ferenc) alkot párt.
Simon Judit az előadásban. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
A nő zsinórkalitkáját önmaga keríti teste köré, hiszen a függő karikához rögzített szálak sátornyi szoknyájához kapcsolódnak. Mitikus, de hétköznapi helyzet a két nem egymás melletti elbeszélése. A kommunikációs tengerben maguk a szereplők idézik elő a zavart: a nyugalmat nem lelő bohóc kavarja viharosra a nyugalmas óceánt. Az attrakció abban áll, hogy a kétféle lélekállapot egymás kioltása nélkül létezik egy térben (sőt: egyik fatálissá erősíti a másikat). Függetlenek, mégis függenek a másiktól (pontosabban: Fehér Ferenc produkciója függ Simon Juditétól).
A nő talán érdektelen, talán holt: prizmaként gyűjti magába, majd veri vissza a pusztítóvá nagyított érzelemhullámokat. Fontos kérdés evilágisága, hiszen lényeges, hogy a férfi a nő megmentéséért vagy önmaga megértetéséért küzd. Orpheusz mítoszában a dalnok az istenek könyörületéért zenél, de az önismerésig tartó belső út (és a bukás) is része a történetnek, hiszen a hős hitetlenségében fordítja hátra a fejét a közös jövőbe vezető úton. Fehér Ferenc mintha a szerencsétlenségtől meghasadt, dalával a holtba életet lehelni már képtelen Orpheuszt játszaná.
Fehér Ferenc az előadásban. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
A kétszereplős előadás katarzist hozó harmadik játszója egy kizsigerelt hegedű. Nem véletlen a tárgy személyként való megjelölése: bánatosan lógó húrjaival kifejező társa és szinkronhangja a férfinak. Rikácsoló bömbölése a hegedűszóval kísért sokszoros körbeszáguldás végére ziháló „zenész” siráma. Fehér Ferenc úgy húzza a vonót a terméketlen hegedűn, hogy a szakadozó húrokhoz hasonlóan egész testében remeg. Panaszol vagy kápráztat, esetleg panaszol és kápráztat? A bohóc lelkének kettőssége ez.