Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KÖNYVBŰVÉSZET

Énekelt szavak – Könyvkötőművészeti kiállítás Észtországból / Iparművészeti Múzeum
2013. nov. 1.
Az Iparművészeti Múzeum legfelső szintjén szerényen a folyosóra húzódik az a kiállítás, amelyért érdemes megmászni a kényelmes, ám számos lépcsőfokokat: észt könyvkötészeti csodák énekelnek az arra tévedőknek. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Nem tévedés: énekelnek –az Észt Könyvkötő Művészek Egyesülete felhívására a pályázók egy észt zeneszerző, Veljo Tormis négy tanulmányát foglalták kötetbe. A Scripta Manent, azaz „az írás megmarad” című nemzetközi kiállítást ötévente rendezi meg az észt szövetség, mindig egy-egy kiemelt témára fókuszálva. Idén a 80. születésnapját ünneplő észt zeneszerző saját alkotói útjáról és az észt népdal kialakulásáról szóló írásainak kétnyelvű (észt és angol) szövege alkotta a könyvtestet, amelyet az észt, japán és magyar művészek a könyvkötő mesterség fortélyainak alkalmazásával műtárggyá formáltak. 
A kiállított könyvek ugyanis nem véletlenül kerültek üveg mögé és nem csak a körülöttük zümmögő misztikus dallamok keltik a kötelező áhítatot. Minimum kesztyűs kézzel illene csak forgatni őket – már ha lehetne –, hiszen kézműves remekek, ugyanakkor valódi könyvek is egyben. Ez utóbbit azért érdemes kiemelni, mert könyv-műtárgyként lehetnének éppen mások is. A napokban zárt be Székesfehérváron az V. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás, amely ugyancsak több évtizedes hagyományra tekint vissza, első ízben 1987-ben rendezték meg a művészkönyvek hazai seregszemléjét, és az akkor útjára indított gyűjtemény azóta is gyarapodik. Az itt kiállított művek azonban a könyv műfajának sokkal összetettebb, és sokszor inkább a vizualitás, mintsem a tartalom felől közelítő átiratait nyújtják. Az észt munkák ezzel szemben díszes és sokszor meglepő köntösük ellenére minden kétséget kizáróan könyvek a szó eredeti értelmében is.
De mitől is könyv a könyv? Kézbe vehető, lapozható, olvasható, elajándékozható, elveszthető… A könyvnek látszó tárgy, amit üveg véd az olvasótól, már nem könyv, hanem annak tárgyiasult ideája, vitrinbe zárt, ámulatba ejtő műalkotás. A szó misztériumának foglalata. Könyvvel foglalkozni maga is misztérium – sokszor már maga az olvasás is szent elfoglaltság, a szöveg birtokba vételének rítusa pedig felfokozódik, ha a rítus tárgya valamiképpen személyessé is válhat. Egyedi kötés, Ex Libris, dedikált számozott példány – sok fokozat létezik a birtoklás skáláján. A csúcs persze az, ha a számunkra kedves tartalmat mi magunk rejthetjük zárt tégelybe – a könyv varázsának ugyanis meggyőződésem szerint elengedhetetlen összetevője, hogy tetszés szerint nyitható és csukható, méghozzá igen látványosan. 
Az utolsó lapot mélázva átfordítani, a két fedlapot dühös csattantással összecsapni, hogy szálljon a por: bevégeztetett! – ezekhez a gesztusokhoz képest a kis x-re kattintani a jobb felső sarokban gyenge próbálkozás. Könyvet táblába kötni pedig valódi művészet akkor is, ha a végeredmény hagyományos értelemben vett könyv marad – a borítót és a borító készítőjét is átlényegíti a szó ereje, amivel napokon, hónapokon át intenzíven találkozik. A kézzel írt, sokszor szent igéket őrző kódexek korában ez még magától értetődött, a tábla önmagában is valóságos műalkotás, a tartalom esszenciája volt. A nyomtatás azután a könyvkötést is ipari folyamattá degradálta, a XXI. század pedig magát a könyv műfaját kérdőjelezte meg mind fizikai, mind eszmei mivoltában. Ha eltekintünk attól a nem mellékes gyakorlati előnytől, hogy a monitoron a betűméret tetszőlegesen nagyítható – ne feledjük, hogy már szinte csak az idősebb korosztály olvas – a könyvnek mint hétköznapi tárgynak akkor is befellegzett. Megszűnőben a szó ereje, a kommunikáció számtalan egyéb módon sokkal hatékonyabban lehetséges. A könyv mint tárgy paradox módon visszajutott keletkezésének korában viselt egyedi jelentőségéhez – sajátos szentséget közvetítő médiummá, gyűjtemények becses darabjává vált. Két hely van a világon, ahol a csönd magától értetődő, ahol önkéntelenül lehalkítja a hangját az is, aki csak nézelődni tévedt oda: a templom és a könyvtár. 
Fotók: Láng Nóra
Fotók: Láng Nóra
Az észt könyvkötészeti kiállítás darabjai magukon iselnek valamit ebből az ősi szentségből – a népvándorlás kori Európa peremén a túlélésért küzdő keresztény közösségek kódexeinek mívessége köszön bennük vissza. Ebben persze nem kis része van az északi népek hagyományosan magas nívójú, a népi hagyományokban gyökerező iparművészetének is. Ugyanez mondható el az ötévente megrendezett seregszemlén részt vevő Japánról is, ahonnan rendszeresen szép számú művész vesz részt a kiállításon. És ne feledkezzünk meg a magyar résztvevőkről sem, akik közül egy alkotó munkája szintén kiállításra került.
A változatos, ám egységesen magas minőségű technikákat felvonultató könyvek alapjául szolgáló szöveg, illetve annak szerzője életművével ugyancsak jó alapot szolgáltat az átszellemült megközelítésre. Veljo Tormis nemzetközi elismertségnek örvendő észt zeneszerző, aki elsősorban kórusműveiről híres. Művei az észt népdal, a regilaul hagyományát interpretálják, az ősi közös éneklés rítusának felelevenítésével a nyolcvanas években „daloló forradalmat” indítottak útjára. A Kalevala szöveges motívumait feldolgozó darabjai a pogány ráolvasások erejével közvetítik a szó és zene együttes erejét. Könyvekké formálva pedig egy harmadik médium, a vizualitás, a kép erejével fokozzák a misztikus tartalmat. A kiállított könyveket Tormis zenéje zümmögi körül, hidat verve múlt és jelen partjai között. 
A kiállított könyvek egyetlen hibája, hogy a legérzékibb kapcsolat: a tapintás kimarad az élmények sokaságából. Ezt hivatottak pótolni a tárlathoz kapcsolódó rendezvények: november 30-án délelőtt egy előadás és egy workshop keretében ismerkedhetnek meg az érdeklődők a könyvkötés gyakorlatával a IV. századtól napjainkig, elsajátíthatják a kiállított könyvek zömén is szereplő kopt kötés alapjait, illetve elkészíthetik saját kötésű könyv-tábláikat. A kiállítás záró napján, december 7-én délután szubjektív tárlatvezetésen vehetnek részt a látogatók a múzeum hagyományos karácsonyi vásárához kapcsolódva. A programokról részletesen a múzeum honlapján lehet tájékozódni. Tematikájában a kötészeti kiállításhoz kapcsolódik a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható észt és magyar résztvevők munkáit bemutató gyerekkönyv-illusztrációs tárlat, amely az év végéig látogatható. A látottak alapján pedig karácsonyig még elkészülhetnek a saját készítésű remekek – nem csak a 451 Fahrenheit kínál megoldást az írott szó őrzésére!
A kiállítás megtekinthető 2013. december 8-ig.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek