Udvariatlan szerelem / Spinoza Ház - POSZT 2008
2008.06.12.

“A középkori obszcén költészet netovábbja” - hirdeti a büszke alcím, s valóban: a Spinoza Ház előadása olyan szövegekkel ismerteti közönségét, amelyeket eddig jobbára csak lángoló fülű medievalisták búvároltak. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.

A pogány ókorral, a reneszánsszal, vagy, mondjuk, a francia felvilágosodás korszakával ellentétben, a középkor meglehetősen aszexuális epochaként él a köztudatban. Akár a kereszténység rigid nemiség-felfogásával, akár a trubadúrszerelem Mária-tiszteletet imitáló gesztusaival magyarázzuk, e balvélekedés igencsak meggyökeresedettnek tekinthető, s kevéssé meglepő, hogy pár évtizede mind több történész és néprajztudós, irodalmár, műfordító és filmes serénykedik a középkor nemiségének rehabilitálásán. A tilosban burjánzó középkori ellenkultúra, a (Carmina Burana révén valamelyest ismerős) vágánsköltészet, a diákok, elcsapott papok, vagy épp lazító minnesängerek által összerótt malac irodalom bemutatására vállalkozott a Györei Zsolt szerkesztette összeállítás is, amelynek bő órányi anyaga valóban alkalmasnak bizonyult arra, hogy megbillentse a szexualitástörténet régi keletű, féligazságokból összerótt, ám alapjában hamis közhelyét.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.

Ehhez persze merészen modern fordításokra volt szüksége a szimpatikus produkciónak (a fordítók névsorát az e téren komoly érdemű Csehy Zoltán vezeti), valamint felszabadult előadókra és csiklandásra vágyó publikumra. Mert a Bóbita Bábszínház kamaratermében nem a finom, sejtelmes erotika nyert teret, hanem a vaskos trágárság, a malacnak szépített disznó humor. Hogy a szexualitás diskurzusát - túl felvilágosodáson és szexuális forradalmon - még mindig az ősrégi, éppenséggel középkorias beidegződések uralják, azt mi sem bizonyíthatta jobban, mint a közönség felszabadult nevetése. Akárhányszor felhangzott a “gyak” ige, a “lőcs” vagy a “cemende” főnév leginkább elterjedt köznyelvi változata, az egybegyűltek mindannyiszor hars kacajban törtek ki. S a tizennyolc éven felülieknek hirdetett összeállítás - ígéretéhez híven - igen gyakran adott alkalmat a trágár szavak elhangzása felett kirobbanó, karneváli derültségre, s lelkiismeretesen áttekintette az ellenkultúra obszcén szortimentjét az impotenciától a szodómiáig, a nemi bajokat kikúráló csodadoktorosditól a felszarvazott férj csúfságáig, az ifjonti baszdühtől az asszonyi kielégíthetetlenségig.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.

A rímes bevezetővel előálló szerkesztő-rendező, valamint a fiatal előadók (Bakos-Kiss Gábor, Csórics Balázs, Fekete Linda, Horváth Andor) ötletes műsorrá kanyarították a döntően francia és ibér szövegeket, s minden lehetőt megtettek azért, hogy az est ne hasson rendhagyó (ellen-) irodalomórának. Bájosan orcátlan összejátszásaik, saját maguk szerzette és kísérte dalaik, mórikáló gesztusaik kellemes benyomást ébresztettek, s feledtették a tényt, miszerint színészmesterség dolgában némelyiküknek komoly haladásra van még szüksége (s alkalmasint esélye is). S ha egyik-másik drámázós zenés jelenetet, vagy éppen az O sole mio dallamára és a Három Tenort parodizálva elővezetett asszonycsúfolót felednénk is, a malac összkép kedvező. S habár az alcím netovábbról beszél, mi a folytatásra buzdítanánk: akad még bőven kitapogatnivaló az erényövek szendének lódított, csábító tájékain.

Kapcsolódó cikkünk:
POSZT 2008

Támogatás:  A támogatás adatait ld. a POSZT 2008 gyűjtőlapján