Isteni műszak
2013.10.24.

Az Isteni műszak azt a zsánercentrikus, midcult mintát követi, amit a Kontroll bő egy évtizede: abszurdban ázott humora, groteszk karakterei és magabiztos műfajkezelése avatják az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmjévé. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Az emberiség túlértékelt. A mi Fék doktorunk (Rába Roland) House precíz diagnózisát élet- és üzletvezetési tanácsként megfogadva válogat páciensei között: lepusztult, kokainfehér mentőautójában húsz év orvosi tapasztalata segít neki megítélni, kit érdemes megmenteni és kit kell hagyni elpatkolni. Ember tervez, Fék doki végez alapon zajlik itt az élet, mivel mindenkiért, akinek beteszik a kiskaput, 100 márkát és egy ingyenrundot kapnak a kínai étteremben. 

A cechet Vinnai (Zsótér Sándor) állja, ez a puha, besurranó beszédű temetkezési vállalkozó, aki szabadnapjain koporsócsempészként keresi a mellékest. Nem csak a pesti temetőkbe, hanem Szarajevóba is küld koporsókat, ezért is száll be a halálmutyiba Milán (Ötvös András), a horvát seregből dezertált menekült. Erkölcsi skrupulusait hamar lehámozza magáról szerelme kedvéért: Vinnai jó szellőzésű, dohányosoknak is ajánlható koporsójában akarja átcsempészni bosnyák mennyasszonyát a 90-es évek hajnalának Budapestjére.

Nem éppen csodás, sokkal inkább poshadt, túlvilági és groteszk ez a Budapest, amit eszehagyott nagygazdagok, cigánytolcsokoló neonácik, kínai éttermet üzemeltető simlis japánok meg kiskirályként terpeszkedő takarítónők laknak be. A Coen fivérek tudják ilyen epefekete tintába mártott abszurddal szemlélni a nagyratörő kisszerűséget, a világot kiforgató és a próbálkozásba biztosan belebukó svindlerek röhögtető tragikomédiáját. A Lengyelországban talált és Budapestre stilizált történetet coeni humorral és tarantinós stíllel meséli Bodzsár Márk, aki majdnem olyan ügyesen balanszírozik a gyászos magyar valóság és az attól elemelt, enyhén szürreális halálkalandok között, mint anno Antal Nimród a Kontrollban. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Ehhez egyrészt kellenek azok a rongált életű, elfuserált alakok, akikből úgy fröccsen a humor, mint lékelt torkú Fék-páciensből a hemoglobin: az elkényeztetett, motoros ficsúrtól az ópesti nagylakás széthidegült anya-lánya duettjén keresztül egészen a feleségének csak műköröm-puszival bókoló, feszületgyűrűs Vinnaiig. Másrészt pedig szükségeltetnek azok a budapesti lődörgésből ismert vagy némi fantáziával elképzelhető ikonikus helyszínek, amikből Bodzsár kultfilm-mennyiségűt pakol az Isteni műszakba: a neoncicikkel reklámozott erotikus fodrászat, a penészszagot árasztó, morfinistákat szállásoló és westernpárbajra használt aluljárók vagy a bordélyház-vörösben úszó kínai kajálda.

Ott tenyészik a mi lepukkant, de az utolsó koszos szegletéig lakályosan beélt budapesti valóságunk az Isteni műszak képkockáin. Ott fusiznak a félrecsúszott jóakarattól és jól irányzott nyerészkedési vágytól vezérelt Fék dokik, a magukról nagyot képzelő álmacsó Kistamások (Keresztes Tamás) és a posványba lassan, de biztosan beleszokó Milánok. De közben nagyobb szinten is megy a játszma, beköszön ide a nyugati meg az egyetemes filmművészet is: a pengebajszú, lenyalt hajú Kistamás csetlésében Chaplin, botlásában Buster köszön vissza, Fék dokiban a hivatali gengszter alulfoglalkoztatott figurája, Milánéban pedig a kiszolgáltatott helyzetű háborús menekült minden alkura képes kisembere. Az Isteni műszak ízig-vérig magyar film – elsőfilmes direktorunk mégis olyan natúr stílusban ábrázolja az erőszakot, olyan szép ívben spricceli a vért és tréfásan festi a halált, na meg olyan flott ritmusban lövi a poénokat, mint az ügyesebb kezű midcult-rendezők Hollywood-alsón.

A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
A bizarr történetbe békésen fészkeli be magát az éjfeketére árnyalt komédia és a halál komorságát is megvillantó, drámaibb hangvétel is, és Bodzsár zökkenőmentesen kormányoz a két véglet között. Akadni csak a tempó szokott, az epizodikusra tördelt narratíva hol meglódul szellemességének köszönhetően, máskor viszont elszöszmötöl, belassul a miriádnyi minijelenet némelyikében. Az utolsó etap is úgy hurkolja el az eseményeket, hogy már három jelenettel korábban várja a néző a stáblistát. Aminek persze értjük az okát: a rendező sűrítsen mégoly mulatságos képtelenségeket is művébe, a délszláv háborúval és nagyüzemi emberöléssel is foglalatoskodó történetének fordulatait a reáliák magasságában tartja. Milán és Tánya telefonbeszélgetéseiben például párperces intermezzókban vázolja a távkapcsolatok féltékenykedéssel, veszekedésekkel fűtött dinamikáját, s nem is repteti el szerelmüket a cukormázas romantika felé. Az egész cselekmény motorját begyújtó szerelem viszont még így is túlságosan súlytalan marad a fő témát adó morbid istenjátékhoz képest. Utóbbiról viszont nem árt leszögezni: Bodzsár nem írt röpiratot az eutanáziát illetően, nem akar mélyebb mondanivalót közölni – ő vígjátékot készített és a honi nyerészkedés szatírájába forgatta át a problematikus kérdéskört.

Az Isteni műszak azonban elvétve akadó hibái ellenére is érett és míves munka, amelyben ugyanolyan frappánsan fonódnak össze a hangnemek, mint a zsánerek. De végső soron mindegy is, hogy a fékevesztetten guruló mentőautóban az első ambuláns-gengszterfilm műfajalapítása zajlik, vagy a torokra szippantott cigaretták és a hasba szúródó kardok a börleszk hatásmechanizmusát szabadítják el: Bodzsár minden zsánert a lazára hangolt, önfeledt humorizálásnak rendel alá. Meg kell hagyni, a viccérzékeny dialógok és a modorosságot hírből sem ismerő – színházakból igazolt – szereplőgárda a magyar vígjáték aranykora felé katapultálja ezt a bájosan mocskos fekete komédiát. Bodzsár nem fél ambivalensre árnyalt antihősökkel dolgozni, ami üdítő húzás a honi filmiparban, és nem fél képen röhögni a halált meg ezt a rongyolt, abszurd magyar életet. Debütfilmje a Kontroll tehetséges kistestvére: külföldi sikerekre érett, a fiatal magyar filmbe újra hitet plántáló, szellemdús munka.
Szerző: Soós Tamás
Cím:  Isteni műszak,  Rendező, forgatókönyvíró:  Bodzsár Márk,  Zeneszerző:  Keresztes Gábor,  Operatőr:  Reich Dániel,  Jelmeztervező:  Breckl János,  Látványtervező:  Valcz Gábor,  Vágó:  Kovács Zoltán,  Szereplők:  Ötvös András, Rába Roland, Keresztes Tamás, Zsótér Sándor, Stork Natasa