Bulgakov: Bíborsziget / Kaposvári Egyetem színész szak - POSZT 2008
2008.06.07.

A Turbinék végnapjai után, közvetlenül az Álszentek összeesküvése előtt írta e faramuci komédiát Mihail Bulgakov. Már biztonsággal uralta a színpadot, s nyugtalanítóan sokat tudott a színház világáról. Akárcsak Babarczy László. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Irodalomtörténeti tény, miszerint Mihail Bulgakovnak irdatlan vesződségei voltak a színházi világgal. Parádés Moliére-drámája, az Álszentek összeesküvése például csak hét hosszú esztendő alatt tudott a szovjet-orosz bemutatóig elvergődni, s mindössze hét előadás kellett hozzá, hogy betiltsák; s az ilyes megalázó procedúrák eleven élményét beszélte ki a befejezetlen Színházi regény is, amelynek színműíró főhőse korántsem véletlenül szánta halálra önmagát. Csakhogy ezek a megaláztatások egy, Bulgakovot módfelett vonzó közeghez kapcsolódtak, a varázsos színházhoz, amely alatt persze nem a Tolnay Klári vagy Almási Éva által feledhetetlen bájjal megénekelt bohókás, masztix szagú bohémiát kell értenünk, hanem a teátrum jóvalta züllöttebb és valóságosabb, de nem kevésbé csábos világát. Ebben a környezetben játszódik a húszas évek második felében keletkezett Bíborsziget is, ez a színházi elő-, közbe- és utójátékkal felszerelt egzotikus dráma: Thália Gennagyij Panfilovics igazgatása alatt álló hajlékában egy csapásra kell főpróbát rögtönözni a Verne-alakokat, bennszülötteket és imperializmuskritikát felvonultató színdarabból, úgy méghozzá, hogy a mű bemutatását Szavva Lukics elvtárs jóváhagyólag engedélyezze.

Egger Géza
Egger Géza. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Babarczy László kaposvári harmadéves főiskolások számára rendelt produkciója ezt a tagadhatatlanul hálás, “színház a színházban”, kikacsintgatós szüzsét vezette elő a pécsi közönség zajos derültségére. Babarczy egy példás rendezői és színházvezetői pálya tapasztalataival gazdagon, kedves csúfondárossággal nyúlt vissza az intrikákban és ripizésekben oly mód nélkül gazdag “vidéki színjátszás”, a “Kaposvár” előtti Kaposvár esendő világához. Az áthallások, a ki- és beszólások rendre elértődnek, s az önirónia is kellemesen érvényesül: “a főiskolások a zsabójukba törölköznek”. A növendékek hálásan kollaborálnak, ágálnak és ropják Andrási Imre gunyoros koreográfiáját, amely a változatos mozgáskultúrák között sasszézva egy szempillantás alatt képes megidézni akár a Ziegfeld-görlök úszómedencés balettjét is - méghozzá a szárazföldön. Ez a korántsem túlhajtott, ellenben mindvégig hatásos irónia jellemzi Várady Szabolcs üdén buta verseit, s a játékba többszörösen bevont kaposvári színházi zenekar Hevesi András előállította melodikus egyvelegét is (Rossini, Liszt, Rimszkij-Korszakov, Verdi s persze saját szerzeményeinek felhasználásával).

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
A fiatalok, így többek között a színműíró és kétkulacsos bennszülött politikus, Kuku-Riku kettős szerepében fellépő Csányi Dávid, a Lord Glenarvan rolléját magára osztó direktor alakítója, Egger Géza, a szobalányszerepe ellen hiába zúgolódó Hegedűs Barbara, vagy épp a zsarnokpartéjának rövidségét furtonfurt elpanaszoló Poroszlay Kristóf mindahányan rokonszenves, s szinte kivétel nélkül színpadra termett figurák. S bár a második részre kissé leül a bennszülöttek szabadságküzdelmének, illetve a gyöngytermés megkaparintásának allegorikus mintameséje (elnyomó fehérekkel, lázadó vörösökkel meg az angolok és franciák által támogatott emigránsokkal), a színmű elfogadásának kérdésében dönteni hivatott magas, bajszos elvtárs, Szavva Lukics (Molnár Gusztáv) felbukkanása új lendületet és új irányt ad a némiképp parttalanná vált szigettörténetnek. A stupid politika megmásítja a mégoly lojális befejezést, s a színen kitör az obligát világforradalom.

A politika dönt az előadásról, a színház világáról - ezzel a mozzanattal zárul a kaposvári főiskolások Pécsett vendégelt vizsgaprodukciója. Remek előadás, s az okosnak elég.

Kapcsolódó cikkünk:
POSZT 2008

V.ö.: Zappe László: Színházat mindenáron! 

Rendező:  Babarczy László,  Fordította:  Elbert János,  Versek:  Várady Szabolcs,  Zene és karmester:  Hevesi András,  Koreográfia:  Andrási Imre,  Szcenikus:  Szalai József,  Jelmez:  Cselényi Nóra,  Díszlet:  Szegő György,  Szereplők:  Egger Géza, Csányi Dávid, Czene Zsófi, Hay Anna, Hegedűs Barbara, Pásztor Pál, Józsa Richárd, Takács Géza, Gerlits Réka, Fándly Csaba, Poroszlay Kristóf, Grisnik Petra, Molnár Gusztáv, Szik Juliska ,  Támogatás:  A támogatás adatait ld. a POSZT 2008 gyűjtőlapján