Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FOGARASTÓL SZEKSZÁRDIG

Róna Judit: Nap nap után. Babits Mihály életének kronológiája 1909–1914
2013. szept. 30.
Kiváló irodalomtörténész nyilatkozott úgy: a Babits-kronológiáról, általában e segédtudomány még oly jeles eredményeiről nem lehet kritikát írni. Mivel ő maga (a tanítványaival József Attila-kronológia előkészítésén fáradozó Tverdota György) mégis megkísérelte, próbáljuk meg mi is. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Lássuk előbb, mi a fő nehézség, ha kronológiai munkáról – valamely személy, életmű, esemény(sor) kapcsán időrendbe szedett tények, adatok gyűjteményéről – szólni kívánunk. Lapozzuk fel ehhez a legegyszerűbb szócikkek valamelyikét Róna Judit Nap nap után című nagyszabású vállalkozásának második kötetében. Például 1910. szeptember 24., szombatnál ez olvasható (a nagyon is fontos tipográfiai megkülönböztetéseket és a hivatkozások egy részét elhagyjuk): „Ignotus háromhetes szabadságáról hazajőve aggódik, hogy későn vette Babits levelét és óhajtását [tanári] áthelyezésével kapcsolatban. Levelezőlapján ígéri, hétfőn utánanéz, hogyan áll az ügy és mit tehet, s mihamarabb értesíti Babitsot. – Lásd OSzK Fond III/6/45.; Sáli/Tóth 2005. 81., 310. (697. levél), Sáli/Tóth (Tóth Máté) 2005. Lásd még Fogaras, 1910. szeptember 14–29. között és utána; 1910. október 1., szombat; […] Buda, Újpest 2004. dec. 9. 7.; Buda (kézirat) 2012”. A tényközlés majdhogynem jelentéktelennek tűnik, de cseppet sem mellékes az alkotói-emberi sors és az életmű szempontjából. 
Babitsot, a már magának nem csekély hírnevet szerzett, huszonhét éves költőt emésztette a vágy, hogy az isten háta mögötti Fogarasról más, frekventáltabb, lehetőleg budapesti tanintézménybe, s ezzel egyben „száműzetéséből”, a jelképes, ovidiusi „Tomiból” az új magyar irodalom fősodrába kerülhessen (az áthelyezés csak jóval később történt meg). Ha e kicsinyke szövegfelület ténytartalmát ellenőrizni kívánná a kritikus, a forrás- és kereszthivatkozások többségét meg kellene vizsgálnia, egészen a Buda Attila Babits-kutató nevével fémjelzett két információig. Nyilvánvaló, hogy ez képtelenség a kiemelő napi dátumokat, idő-intervallumokat, időszakokat ezrével, évszámokat, neveket, hivatkozásokat tízezrével tartalmazó kronológia esetében. A mű koncepcióját, alkatát, közreadási logikáját, áttekinthetőségét, szövegezését egységében, adatpontosságát szúrópróbaszerűen van módunk szemügyre venni. Róna Judit Babits-kronológiáját e tudományos kiadványtípus úttörő érdemű, nagyszerűen kidolgozott, mintaadó, jellege ellenére olvasmányos, a szakember és akár a tizenegy-tizennégy éves diák számára is eredményesen forgatható könyvnek találjuk.
A különféle név- és tárgymutatók segítségével nem nehéz eligazodni a kötetben. A szerkesztő egy kis megbocsátható turpissággal a szorosan vett kronológiai adatokon kívül számos szép- és szakirodalmi szöveget, szövegrészletet is beillesztett. Például 1912 februárjánál, Karinthy Frigyes Így írtok ti című paródiáinak megjelenésekor a három Babits-paródiát egészében megleljük. A szövegezés árnyalt (a szükségszerű – időnként a nem egészen szükségszerű – ismétléseken is úrrá levő) hajlékonysága és ez a sajátos bőkezűség (melyhez nyilván a Balassi Kiadó megértése is kellett) sehol sem engedi unalmassá válni a bizonyos értelemben mechanikusan rendeződő anyagot. A kis tények is információk az oeuvre-höz, vonások a Babits-archoz. Jutna eszünkbe, hogy Babits valaha is korcsolyázott? Itt még a napja sem marad titok. Miként viselkedik a fiatal tanár Babits, s mi lesz a tragikus eset lecsapódása, ha egy ugyancsak ifjú kolléga a közvetlen közelében követ el öngyilkosságot? Az élet helyett az irodalomra utalva: hogyan épülnek és zilálódnak a kapcsolatrendszerek, ismeretségek, barátságok, az önképzés és önépítés eltökélései – a dokumentumok tükrében?
A kronológia első és második kötete – itt a másodikra helyeztük a hangsúlyt, hiszen ez már egészében a felnőttkor, az irodalmi munkásság regisztere – az elvégzetlen alapkutatásokra is felhívja a figyelmet. A „feltehetően”, „bizonyára” fordulatok jelzik: az 1908-ban indult Nyugat folyóirat különben elég alaposan vizsgált eseménytörténetével, az egyes nagy és kisebb nyugatos életművekkel, a szatellit írópályákkal összefüggésben is sok a fehér folt. A múlttal, történelemmel, irodalomtörténettel foglalatoskodót óvatosságra és szerénységre inti az újbóli felismerés: számos dolognak, történésnek valószínűleg már sosem jöhetünk nyomára, legyen az aprócska vagy nagy horderejű fordulat.
Róna Judit a Babits-filológia tennivalóinak újragondolásakor egy kutatócsoport tagjaként látott hozzá a kronológia munkálataihoz. Mire az első kötet (Nap nap után. Babits Mihály életének kronológiája 1883–1908) 2011-ben napvilágot látott, magára maradt. Most pedig még legalább négy további kötet van gondjaira bízva. Ahogy Babits és tevékenysége mindinkább a korabeli magyar irodalom centrumába került, úgy gyülemlettek – 1941-ben bekövetkezett haláláig; az utóélet dokumentumairól most nem beszélve – a kronológiába kívánkozó adalékok.
A Babits-kronológia 2. fogarasi kötődésű szócikkel indul és a szülővárosra, Szekszárdra vonatkozó tájékoztatással zárul (az 1914-es télen a költő odahaza töltötte a karácsonyt – ami nem is volt oly természetszerű a már háborús esztendőben). Illetve egy „nemleges” adat tesz pontot az adatsorra, feltételezések és vélekedések sokaságát indítva el. Az öcs, Babits István 1942-es emlékezésének részlete – értelemszerűen az 1914-es év legvégére iktatva –: „[Babits] Angliába sosem jutott el, bár oda is készült, s ha nem tör ki a háború, valószínűleg már az 1914. évben felkereste volna Londont is. Többször emlegette, hogy okvetlenül ellátogat Shakespeare szülőhelyére, Stratfordba is, azonban persze ez is csak terv maradt […]”.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek