Pont, pont, vesszőcske / Kolibri Színház
2013.10.16.

A Kolibri Pont, pont, vesszőcske című előadása a csecsemőszínház új oldalát mutatja meg, ami így továbbgördítheti a műfaj legitimációját és meghonosodását. Ám ezzel együtt több szempontból sokkal hagyományosabb, mint a színház legkisebbeknek szóló, korábbi előadásai. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

E cikk írója már sokszor kényszerült magyarázkodásra a műfaj elnevezésével kapcsolatban, és egyébként sem tartja szerencsésnek a csecsemőszínház szó alkalmazását. A közkeletű értelmezés szerint a csecsemő ugyanis nagyjából az 1 hónapos és 1 éves kor közötti korosztályt takarja. Ez pedig nemcsak kaján megjegyzésekhez (a példa kedvéért: nyilván mutatnak nekik néhány piros lufit… és mózeskosárból nézik végig?), hanem konkrétan félreértésekhez vezethet. 

Tisza Bea
Tisza Bea
A műfajban meghirdetett előadások célközönsége ugyanis ennél sokkal tágabb, a 0 és 3 év közötti korosztály. Tehát inkább arról van szó, hogy a csecsemőszínház nem korhatáros alulról, hiszen tárt karokkal várják a pár hónapos bébiket is, de nyilvánvaló, hogy a nagyobbacskák több csatornán keresztül kapcsolódhatnak az előadásokhoz. 

Ráadásul a Pont, pont, vesszőcskét kifejezetten az 1-3 éves korosztálynak ajánlja a Kolibri Színház, míg a korábbi csecsemőszínházi előadásokat, a Négy évszakot, a Todát és a Tekergőt 0-3 éves korig hirdették meg. Ami azért érdekes, mert az utóbbi kettő inkább verbális jellegű előadás, melyek – természetesen – más színpadi elemek mellett erőteljesen támaszkodnak szövegekre: a Toda ismert gyerekverseket dolgoz bele az előadásba, a Tekergő pedig Orbán Ottó verseit. A Bozsik Yvette társulatának köszönhető Négy évszak pedig elsősorban táncra, és ezen túl a konkrét évszakokra jellemző jelmezekre és használati tárgyakra épül.     

A Pont, pont, vesszőcske ezzel szemben sokkal pőrébb, eszköztelenebb előadás: egyfajta ’visszatérés’ az ősi elemekhez. Ez egyébként a rendező, Barbara Kölling, a hammi Helios Theater vezetőjének és Európa-szerte elismert gyermekszínházi alkotójának kézjegye, aki előadásaiban már bebarangolta a fával, a vízzel és a papírral kapcsolatos ’elemi kérdéseket’ is. A játszók (Tisza Bea, Czupi Dániel, Ruszina Szabolcs) lényegében agyagból és fából teremtenek egy új világot. 

Czupi Dániel, Ruszina Szabolcs
Czupi Dániel, Ruszina Szabolcs
Az előadás első felében gyermeki kíváncsisággal és kísérletező kedvvel fedezik fel az agyag tulajdonságait: leejtenek belőle egy darabot, s nagy érdeklődéssel hallgatják a puffanást; ráébrednek, hogy lehet vele rajzolni a földre. Majd alkotni kezdenek: először stilizált emberi alakokra hasonlító tömböket, majd maszkokat formáznak. Hasonló történik a teljesen megmunkálatlan, ágas-bogas vesszőcskékkel is - a játszók hajlítgatják és az ujjaikon egyensúlyozzák őket; végül szobrocskák formájában az agyag és a fa kombinációjára is sor kerül, hajlott hátú öregemberek, férfiak, nők és fák - egy apránként épülő város lakói - népesítik be a színpadot.   

Természetesen nem is annyira a(z egyébként többféleképpen értelmezhető) történet a fontos (amit a gyerekek körülbelül az előadás kétharmadáig voltak képesek feszülten figyelni), hanem a humor és a grimaszokban, “mukkanásokban” megnyilvánuló apró gesztusok. (Szöveg nincs az előadásban, s a Bornai Szilveszter zenéje is kellemesen naturisztikus.) A játszók magától értetődő egyszerűséggel és hitelességgel teszik a dolgukat, egyszerre tudnak színészként és bábszínészként működni, és nagyon jót mulatok, amikor hasonlóságot vélek felfedezni a néhány vonással megformázott maszkok és alkotójuk között. 

Fotók: Kolibri Színház
Fotók: Kolibri Színház
Színházi külsőségek szempontjából viszont sokkal formálisabb a Pont, pont vesszőcske, mint a korábbi csecsemőszínházi előadások. Jóval élesebbek a színházi szituáció körvonalai: nagyobb a távolság a játszók és a közönség között, érinthetetlenebb a színpad világa. Ez abból is látszik, hogy a többi előadással ellentétben a gyerekek itt nem indulnak felfedező útra, és a nézőtér is teljesen sötétbe borul. És talán a kissé steril, fehér színű, egyenruha-jellegű jelmezek is okolhatók érte, de kevésbé barátságos vagy családias a hangulat, a szorosabb értelemben vett előadás alatt kifejezetten távolságtartó a légkör. 

Pedig jól érzékelhető a határok elmosására és az interakcióra irányuló szándék. A darab már az előtérben elkezdődik: megjelenik a három játszó, és különböző hangszerek megszólaltatásával magukra vonják a figyelmet, majd bevezetik a közönséget a nézőtérre. Az előadás után pedig - ugyancsak az előtérben - a gyerekek együtt gyurmázhatnak, agyagozhatnak a játszókkal. Ez az elő- és utójáték függelékként lóg, és nem tud szervesülni az előadásba, aminek az egyik oka talán épp az, hogy térben és időben túlságosan könnyen szétválaszthatók egymástól.  

A Pont, pont vesszőcske kevésbé látványos vagy hangzatos előadás, ami viszont messze nem jelenti azt, hogy - ha nem is a csecsemők, de - a totyogó-tipegő korosztálynak ne jelenthetne óriási élményt, és hogy a bemutatása ne menne eseményszámba.
Szerző: Rádai Andrea