 Kovács Frigyes (Lear) és Dobó Kata (Regan) |
A színpad üres tér; a mai kontextust egy plexi szónoki állvány sugallja – jöhetett valamelyik kormányszóvívői tájékoztatóról. De itt Lear lép mögé, és mikrofonba beszélve onnan osztja fel a háta mögé vetített térképet, a birodalmát. Körülötte visszafogottan elegáns családja és kísérete – nem kétséges, itt ma akar lenni.
A békéscsabai előadást – amely a vidéki színházak fesztiváljára érkezett a Tháliába – Chris Rolls rendezte, és ez a bizonyos jelenidő a látványnál és a jelmezeknél nagyjából véget is ér. Van bőrkabát meg rágógumizás, homlokra tolt napszemüveg, meg szúros tekintet. Tökmindegy, kié.
Az előadás arról szól, hogy Kovács Frigyes játssza Leart. Hiánycikk-színész: délceg termet, pompás erőnlét, tiszta hang és tiszta beszéd – neki aztán nem is kéne mikroport, ha csak nem a hangtechnikai demonstráció miatt, de erről kicsit alább. Kovács Frigyes annyira uralkodásra termett és energikus Leart mutat, hogy igazán nem érteni, miért is osztogatja szét mindenét a vizesnyolcas lányainak és vejeinek, akik már ránézésre is nagggyon gonoszak és/vagy nagyon gyöngék.
És aztán is őt, vagyis Leart kell nézni, tiszta monodráma az egész; noha megint csak nem érteni, miért nem csap szét önkezével a lánya birtokán lebzselő ármánykodók közt, amikor méltánytalanság éri. Miért veszi szinte természetesnek, hogy utcára, illetve az erdőbe kerül, miért nem oszt ki néhány pofont és kokit, és csinál rendet gyorsan. Hiszen olyan primitív és erőtlen a lányok gonoszkodása, hogy ettől a Leartől egy derekas sóhajtás is elsöpörné őket. Nem sóhajt.
Hát talán azért nem, mert Cordelia kitagadásával mindjárt az elején elköveti azt a bizonyos tragikus vétséget – a sovány látszatoknak való bedőlést –, amelyért mintegy vezeklésül jár a számkivetettség. De ezt már csak én kombinálom így, miközben ólomlábakon baktat minden perc, amely Kovács Frigyes nélkül telik a színpadon.
 Kovács Frigyes és Bartus Gyula (Gloucester) |
Ekkor lehet odafigyelni arra a bizonyos nagy technikai bravúrra; hogy ugyanis úgy pörögnek köröttünk a hangok, mint a pláza-mozikban az autósüldözésnél, csak nem a fékcsikorgás és a motorbőgés ölel körül minket, hanem a madárhang és hasonlók. Trendi kis cuccocska, kétség sem fér hozzá, csak hát nem generál sem jelentést, sem értelmezést; kicsit sem fogja hozzánk segíteni azt a tragédiát, amelyet Shakespeare megírt. Ahhoz muszáj a rendező meg a színészek.
Az erősen színészdeficites előadásban a címszereplőn kívül – érdekes véletlen, nem több – éppen azt a két színészt láttam olykor jónak, akiknek a neve lemaradt a Vidéki Színházak Fesztiváljának műsorfüzetében megjelentetett szereposztásról: a Kentet játszó Rubold Ödönt, és Edgar szerepében – kivált a második részben – Czitor Attilát. Lear lányai közül a Gonerilt alakító Kara Tünde erősen kitett színjátszása mellett Dobó Kata visszafogottsága Reganként nem érvényesülhetett, Babócsai Réka Cordeliájáról pedig végképp semmi nem jutott a rendező eszébe.
Van vetítés, technikailag hibátlan; úgy esett az eső a függönyön, hogy csak néztem. Vannak erős ötletek; fúróval vájni ki a fejjel lefelé lógatott Gloucester szemét azt eredményezi, hogy a homlokán fölfelé folyik a festék, amikor majd föláll.
 Jelenet az előadásból. Forrás: jokaiszinhaz.hu |
Mészöly Dezső fordításához nem nyúltak hozzá – pedig itt-ott kellett volna. Legalább akkor, amikor kétszer is elmondják az erdőben bolyongó Edgarról („szegény Tamás!”), hogy „pőre fickó”, miközben ott dülöngél előttünk talpig felöltözve. És könnyen lehet, hogy a békéscsabai színház ezzel az öncélú meztelenkedés rémes vádját akarta volna elkerülni, így azonban az öncélú felöltözködés még súlyosabb bűnébe esett.
Ehhez képest nem lenne rossz ötlet, hogy aki meghal, az leveti a cipőjét-zokniját, csak mivel ebben a Shakespeare-darabban is majdnem mindenki meghal, meglehetős unalmassá válik a mezítlábaskodás. És hát rendezőt ebben sem leltünk föl.
De valóban kedvtelve néztük Kovács Frigyest, aki – majdnem egyedül lévén a színpadon – zavaró mellékhatások nélkül, szépen vezette elő Lear erdei monológját: nagy embert láttunk megroppanni itt.